„Demokratikus káosz” – Magashegyi Underground (interjú)

A 2007-ben a Szeplős váll-lal egycsapásra befutott Magashegyi Underground 2010-ben adta ki első nagylemezét és most június elején jelentkezett Tegnapután című - szimfonikus koncert dvd-vel kiegészített - második albumával, a kétszer három évben pedig sok minden történt a zenekarral, ezeket foglaltuk össze Bocskor Bíborka énekessel, Fodor Máriusz billentyűssel, Szepesi Mátyás gitárossal és Toldi Miklós dobossal (Fűrész Gábor basszusgitáros igazoltan hiányzott). A napokban kijött friss album mellé egy friss videót is készített a zenekar, melyen akusztikus verzióban adják elő a 30Y-os Beck Zolival közös dalukat, az Árnyékokat, melyet az interjú végén mutatunk.

- Hogyan emlékeztek a kezdetekre? Mindegyikőtöknek volt már valamiféle zenei háttere, tudtátok ezt kamatoztatni a Magashegyi Underground indulásakor?

Fodor Máriusz: - Igazából annyira sok tapasztalatunk nem volt, másik zenekarunk, a Kaukázus eleinte nagyjából egyszerre futott a Magashegyivel és 2007-ben az MR2 indulásával lett mindkét formáció felkapott. A Szeplős váll nagy siker volt, de volt összesen három dalunk, özönlöttek a koncertmeghívások és így kellett elmenni komoly helyekre játszani. Azt se tudtuk, mit kezdjünk a helyzettel. Hívtak és nem akartunk nemet mondani. Egy darabig futott mindkét zenekar, de amikor a Kaukázus jobban ment, akkor kicsit jegeltük a Magashegyit, és amikor 2010-ben megszűnt a Kaukázus, végülis akkor indítottuk be igazán ezt a zenekart Bíborkával. És akkor már a kérdésre is igenlő válasszal, hiszen volt tapasztalatunk, volt mit kamatoztatni. Máskülönben tapasztalat nélkül akkor, 2010-ben is, ma meg talán még inkább, nagyon nehéz berúgni egy kezdő zenekar motorját.

- Bíborka a kérdés rád szabva akkor talán úgy szól, hogy volt rálátásod egy másik közegre, a Megasztár és a tévés tehetségkutatók világára. Tudatos döntés volt, hogy nem kérsz abból a hátszélből és inkább egy zenekarral próbálsz – és jószerével abból a társaságból egyedüliként találsz – szerencsét?

Bocskor Bíborka: - Érdekes visszatekinteni önmagamra, azért is, mert én nem a realitások dimenziójából érkező ember vagyok és mindig tükrökre volt és van szükségem ahhoz, hogy sejtsem mikor és mit kell tennem, ezt van amikor mások, de van amikor én tartom magamnak, szeretném hinni azt, hogy ebben legalább szabadon dönthetek. Nekem bizony semmi rálátásom nem volt a kiadók működésére, a koncertszervezésre, ha rám lettünk volna bízva az elejétől, akkor nagy bajban lettünk volna (nevet). A tehetségkutató alatt is megpróbáltam ideákat gyártani, más szemszögekből figyelni az egészet, inkább, mint hogy a szikár valóságot éljem. Aztán ahogy telt az idő, rájöttem, hogy itt nincs szó őszinte összekapcsolódásokról semmilyen szinten, úgyhogy számomra idegen közegként tisztázódott le a műsorral kapcsolatban minden. Ahogy megláttam, hogy mi hogyan fonódik össze, úgy egy teljesen tárgyias világot ismertem meg a tehetségkutatóval, úgyhogy egyet tudtam tenni, lehántottam az ideákat. A műsor, szerencsére, csak a saját idejére, de azt mondhatom, hogy varázstalanított. Nincs erre jobb szavam. Amúgy is színművészetire jártam, ami szintén társas művészet, úgyhogy nekem természetes volt, hogy mindig is zenekarban gondolkodtam. Természetes tudod, mint a szerencse...

LÁTTAD MÁR BÍBORKÁT BICIKLIN? PEDIG GYAKRAN LÁTHATOD, ITT MESÉL A KEREKEZÉSRŐL.

- Amikor 2010-ben újrastartolt a Magashegyi Underground, akkor egy érezhetően más zenei világgal jelentkeztetek, mint amit a Szeplős váll-lal megismert a nagyközönség, nem féltetek a váltástól?

FM: - Ez egy nagyon érdekes dolog, és nem tudom a pontos okát, de valószínűleg az lehet, hogy mindannyian, akik a zenéért vagyunk felelősek, nagyon fogékonyak vagyunk az újra, folyamatosan keressük azt. A Szeplős váll 2001-2002-ben íródott, 2003-ban lett rá a dalszöveg, akkoriban például nagyon szerettük Manu Chao-t. Tehát már eleve a dal megjelenéséig nagyon sokat változott az ízlésünk, aztán, 2010 körül éppen az Arcade Fire volt a közös nevezőnk, mindannyian elfogadtuk, hogy „ez mennyire jó, mennyire működik”. Úgyhogy amikor 2010 végén megjelent az első lemez, az Ezer erdő, akkor elindultunk a Manu Chao-tól e felé a zeneiség felé. De persze nem lehet behatárolni, mert nagyon sokféle a zenénk.

BB: - Van benne szabadság is és közös fókuszálás is.

FM: - Ugyanakkor hamar megununk dolgokat és szeretünk mindig új utakon elindulni.

- 2011-ben kijött egy melléklemez Ezer város címmel, aztán tavasszal még volt egy EP-tek is és arról beszéltetek, hogy mindjárt itt a második lemez, ehhez képest még 2012-ben is arról volt szó, hogy mindjárt kész, és még mindig nem jött. Mi történt?

(nevetnek) FM: - Végre valaki szembesít ezzel! Mindig bemondtuk, hogy majd jön a lemez, aztán nem jött. De szerencsére ezt valahogy elfogadta a közönség, nem orroltak meg ránk, hogy mégse jött. Ezek az útkeresés évei voltak. Készültek a dalok, de soha nem voltunk elégedettek vagy a hangzással, vagy valami mással.

- Tagcsere is volt a zenekarban, Matyi, te is ekkoriban érkeztél.

Szepesi Mátyás: - Igen, én 2011 szeptemberében jöttem. Másrészt meg ne felejtsük el, hogy belevágtunk egy irgalmatlan nagy melóba, ami azóta is mellékvonalként ott van az életünkben, a szimfonikus koncertek. Akkor csöppentem a zenekarba, amikor ennek a próbái kezdődtek. Ezek olyan élményt adtak, és olyan jó volt a fogadtatásuk, hogy ezt is folytatni akartuk és elég sok időt kellett szánni rá. Öt szimfonikus koncertünk volt eddig, mindig egészen elképesztő élményt adott nekünk is.

FM: - Dolgoztunk folyamatosan a dalokon, de a MüPa-koncertek elvitték minden időnket. Viszont megérte, mert nagyon jó dolog jött ki belőle.

BB: - Nagyon természetesen működünk, és nagyon őszintén. Dobtunk ki dalokat, újrahasznosítottunk dalokat, valami nem működött, valami a hangszerelés miatt dobta le magát rólunk, másik számok a szövegek miatt, vagy a hangulatuk miatt. Sokat agyaltunk, most viszont természetes módon jöttek a dalok. A különbség a között, amikor valamit akarsz és amikor csak úgy jön. Most jött.

FM: - Sokszor úgy éreztük, hogy ez már majdnem, de mégse az, amit mi szeretnénk. Aztán fontos még, hogy mi az esetek 80%-ban külső szövegíróval dolgozunk és Tariska Szabitól is 2012 végére kezdtek el jönni annyira jó szövegek, hogy az a zeneszerzést is nagyon inspirálta és a kettő elkezdett együttműködni. 2012 az ébredés éve volt, megtaláltuk azt a fonalat, amin el tudunk indulni.

- Nagyon demokratikus zenekar benyomását keltitek.

Toldi Miklós: - Sajnos igaz (mosolyog). A zenében ez egy nehéz folyamat, sokkal egyszerűbb, ha egyvalaki megmondja, mintha mindenkinek van valamennyi beleszólása.

SZM: - Inkább azt mondanám, hogy demokratikus káoszban dolgozunk. A dalszerzés például szinte mindig egy embertől indul, ilyenkor neki nagyobb a beleszólása. A demokratikus rész akkor jön a képbe, hogyha valakinek valami nem tetszik, mert azt mindig komolyan vesszük, akkor vagy félreteszünk dolgokat, vagy radikálisan átgyúrunk.

- Hogyan működik a dalszerzési metódus? Bíborka, adsz a Szabinak témákat, hogy miről írjon?

BB: - Mindenképpen nagyon szinkronban kell, hogy legyen először a zenekarral, aztán velem is. Épp egyik nap kellett hangosan elgondolkoznom, hogy az én kis szövegváltoztatásaimnak is muszáj belekerülniük, egyszerűen azért mert a hang az annyira őszinte, hogy nem tud átmenni, ha nem tudok azonosulni vele.

- Az új lemezzel ismét továbbléptek, felerősödött az elektronika, a dúsabb modern popos hangszerelés.

FM: - A Tegnapután egy félút, megpróbáltunk kijönni az indie-folkos hangzásból és eljutni oda, amit én nem is elektronikusnak mondanék, hanem inkább urbánusnak. Azt mondtuk, hogy az Ezer erdővel bementünk az erdőbe és sok akusztikus hangszerrel a könnyedebb hangvétel uralkodott, most elindultunk visszafelé, ez egy jóval komorabb, jóval mélyebb lemez. Sötétebbnek is mondanám bizonyos dalait.

- És a szimfonikus koncertek hatása mennyire épült be a friss szerzeményekbe?

BB: - Természetes módon kapcsolódik. Nyomokban szimfonikusokat is tartalmaz (nevet).

FM: - Nem akartunk szimfonikus lemezt készíteni, de nem tudunk elmenni a mellett, hogy mennyire jól működtek azok a koncertek.

SZM: - Kicsit olyan, mintha megtanultunk volna még egy hangszeren játszani. Ha jön egy ötlet, akkor van még egy hely, ahova lehet nyúlni.

- A Tegnapután az első lemezhez hasonlóan szintén egy dvd-vel jelent meg, egy szimfonikus koncert látható rajta. Hogyan készült az anyaga?

FM: - Talán már az első MüPa-koncert után megfogalmazódott, hogy ezt rögzíteni is kellene, mert akkora élmény. A kiadvány pedig egyértelműen nagy plusszal gazdagodik, érték tud lenni a rajongóknak, ezért már érdemes megvenni a lemezt, és jó körülmények között megnézni.

BB: - Nagyon sok visszajelzést kaptunk, hogy teljesen más élményt nyújtunk élőben, amikor kép is van a hang mellé, mintha csak hallgatnak minket. Valószínűleg tudunk a nézőinknek készen megmutatni egy világot és ezt most dvd-n is átadjuk.

interjú: Dömötör Endre
nyitófotó: Sata Norbert

az Árnyékok című, Beck Zolival közös dal vadonatúj akusztikus verziója:

a lemez videóklipes slágere, az Álmatlanság:

ez pedig egy részlet a 2013-as szimfonikus MüPa-koncert anyagából, a Szinopszis:

ma Tapolcán lép fel a zenekar, de lényegében az egész nyarat végigkoncertezik