Heti lemezajánló-összeállításunkban legutóbb, múlt pénteken nyolc egészen friss albumot mutattunk be, de most sem adjuk alább, az eheti legfontosabb, legjobb megjelenésekről mindről írunk néhány mondatot. A legeslegfontosabbról, a Foxygen remek albumáról már külön szóltunk, de a már meghallgathatóvá tett FaltyDL-lemezről is elmondjuk miért érdemes tényleg lefülelni. Aztán még naiv chillwave-ből szabadon áramló kibontakozás (Toro Y Moi) laza punk (FIDLAR), hűvösen futurista R&B-pop (Dawn Richard - A nyitóképen is ő szerepel), jelen idejű jövőbeat (Nosaj Thing), fuckyeahpowerpop (Free Energy), műanyag művészpop (The Ruby Suns), stadion-shoegaze (The Joy Formidable), analóg durvulás (The Analog Session Robotnickkel) és a sok album végig is hallgatható!
Dawn Richard: Goldenheart
Kiadó: Our Dawn - magánkiadás
Megjelenés: 2013. január 15. (digitális), január 22. (cd)
Stílus: alternatív R&B
Kulcsdal: Pretty Wicked Things
Dawn Richard, ki is ő? Hát igen, nem olyan nagyon ismerősen csengő név, pedig már egész komoly múlt áll mögötte, illetve: túl komolyan nem vehető, de múltnak azért múlt. Az Európában nem sokat elért New York-i, MTV-s valóság-show részeként létrejött Danity Kane csajkvartett egyik énekesnőjeként futott be a popszakmában (előtte volt már egy nem túl sikeres szólólemeze), aztán egy album erejéig a Diddy - Dirty Money tagja lett 2010-ben, a Sean ’Diddy, P. Diddy, Puff Daddy stb.’ Combs vezette trióban már egész közel került a normális popzenéhez, amit végül ismét szólóelőadóként, Dawn Richardként el is ért tavalyi mini-albumaival, EP-ivel (Armor On – ez konkrétan albumhosszúságú, Whiteout). Richard nagy ambícióval vágott neki a rendes szólópályának, évek óta dolgozott hangzásán és koncepcióin Andrew ’Druski’ Scott producerrel, és a hosszú felvezetéssel megérkező Goldenhearton érződik is a rengeteg munka. Tulajdonképpen R&B alapú excentrikus popzenét kapunk, rengeteg ötlettel, ha nem is ordítóan eredeti megszólalással, de bőven túlmutatva a bevett sémákon. Csatamotívumokkal, vallási jelképekkel zsúfolt, élvezetes pop-koncept, és ez még csak az első része egy tervezett trilógiának – Lady Gagán túl is van élet.
8/10
Dömötör Endre
Free Energy: Love Sign
Kiadó: Free Energy Records
Megjelenés: 2013. január 15.
Stílus: illedelmes rock
Kulcsdal: Backscratcher
A Free Energy eddig is olyan volt, mint egy otthonülős Japandroids vagy egy józan és kevésbé költői Hold Steady, de az első lemezükön, a DFA-nél megjelent Stuck On Nothingon ki tudták úgy rúgni a lekvárt, mint egy igazi rockbanda. A DFA dobta őket, a saját kiadójuknál megjelent Love Sign viszont olyan, mintha eladták volna magukat előre, vevő nélkül. Nyomokban hetvenes évekbeli power popot tartalmazó nagyvállalati rockzene az előző lemezhez képest egy fokkal gyengébb dalokkal és két fokkal Huey Lewis-osabb hangzással. Jó háttérzene sok kolomppal egy light sörös bandázáshoz.
6/10
Klág Dávid
The Joy Formidable: Wolf’s Law
Kiadó: Atlantic / Warner
Megjelenés: 2013. január 21.
Stílus: stadionos indie rock, dream pop, shoegaze
Kulcsdal: The Hurdle
A szerénynek tűnő, ám nagyon is ambiciózus wales-i Joy Formidable trió karrierje lassú lépésekkel indult, A Balloon Called Morning című mini-albumuk 2008-as eredeti megjelenése után még 2011-ben is került le róla újravett kislemezes szám (Whirring – írtunk is róla), első nagylemezük (The Big Roar) idején pedig már egészen rendezett hangképet adott ki a dream pop, shoegaze és stadion rock iránti szeretetük keverékéből született anyag. 2009-ben láttam élőben a Ritzy Bryan frontcsaj vezette triót, és bár tetszett a masszív megszólalás, az emlékezetes dalokat azért hiányoltam. A két év után megjelent Wolf’s Law című második albumon már bőven akad emlékezetes dal, sőt, azok vannak túlsúlyban, a megszólalás pedig még tovább tolódott a stadion-rockos irányba (a Muse előtt lehúzott turné sem volt véletlen, és annak hatása se tagadható). A lemez masszív, sokszor szórakoztató, a vége felé egyszer-egyszer még meg is indító, az igazán nagy áttöréshez viszont most már csak az emlékezetes slágerek hiányoznak.
8/10
Dömötör Endre
The Ruby Suns: Christopher
Kiadó: Sub Pop / Neon Music
Megjelenés: 2013. január 21.
Stílus: műanyag művészpop
Kulcsdal: In Real Life
A lehetetlenül jó nevű Ryan McPhun otthagyta Új-Zélandot és vele együtt barátnőjét, 2010-ben Norvégiába költözött és annak a hatása alatt írta meg a Christophert. Ami a kaotikus, szintis Fight Softly-hoz képest sokkal tisztább, de már legalább három stílussal odébb van a Sea Lion hippiskedésétől is. Ha valakinek még mindig az utóbbi lemezhez húz a szíve, az nehezen fogja ezt a szintetikus popelemekből összehegesztett albumot zsebrevágni, aki meg képes áthallani a plasztikborításon, az ugyanolyan jó dalokat fog találni, mint McPhun eddigi bármelyik anyagán.
8/10
Klág Dávid
Toro Y Moi: Anything In Return
Kiadó: Carpark / Neon Music
Megjelenés: 2013. január 21.
Stílus: elektronikus dzsemmelős pop
Kulcsdal: Grown Up Calls
Hol van már a kölyök, aki vágyálmokba ringatta magát a tinédzserlamúros, fényhibás fotókkal illusztrált strandzene hullámain? Hát felébredt. Lerúgta a takarót, elhúzta a függönyt, kitörölte szeme sarkából a chillwave csipáit, aztán átlépte a hálószoba küszöbét. Majd a reggeli higiéniai körök közben nekiállt táncolni és látta, hogy ez jó. Ha van olyasmi, hogy tétovázó útkeresés, majd gyors siker, aztán a siker miatti elvárásoknak megfelelni akarás, végül elvárásokra legyintő szabad kibontakozás, akkor Chaz Bundick most valahol az utóbbi kettő között tart: bátrabban nyúl a hangokhoz, erősebben nyom rá a szintibillentyűre, sőt, csípőből egy house-jegyekkel körberakosgatott dallal (Harm In Change) nyit, de nem fél egy kicsit újra lelassulni, ám gyermekded ringatózás helyett szilárdan állva bele a soulful jambe (High Living). Elsőre ugyan nem egy kés-a-vajba lemez, de ne aggódjunk, idővel melegedik az a penge, és elegánsan csúszik majd bele a péntek esti készülődős-társalkodós playlistbe.
8/10
Unger András
The Analog Session: April
Kiadó: Hot Elefant
Megjelenés: 2013. január 21.
Stílus: analóg techno
Kulcsdal: April
Hihetetlen, de igaz: Alexander Robotnick idén ünnepli pályafutása harmincadik évfordulóját, ráadásul a híres olasz italo/electro/techno művész egy ideje ismét kirobbanó formában van. A képszerű The Analog Session álnév alatt régi tettestársával, Ludus Pinskyvel állt össze improvizatív jellegű vassimogatásra (ezekből pár egy ideje már a Youtube-on megtekinthető), az April című gyűjtemény azonban tartalmaz eddig ismeretlen számokat is. A végeredmény klasszikus szerelmeslevél a gépeknek címezve, klisék és unalmas részek nélkül. Érdemes legalább az egyik videót leellenőrizni!
8/10
Velkei Zoltán
FIDLAR: Fidlar
Kiadó: Mom + Pop / Wichita / Neon Music
Megjelenés: 2013. január 21.
Stílus: street punk
Kulcsdal: No Waves
Fuck It Dog, Life's A Risk. A FIDLAR bizony egy rövidítés, a kvartett zenéje pedig egy gyors levágással tér vissza a nyolcvanas-kilencvenes évekbeli turbo/street/deszkás punkhoz és a Black Lips-féle garázsrock punkosabb vadhajtásaihoz, a hallgatót pedig a gondtalan nyarak világába téríti. Vagy innen nézve inkább a sosem volt nyarak világába, hát mikor heverésztünk mi egy kaliforniai kisvárosban tengeri szellőtől hűtve, sört hűtve fogyasztva, betépve és figyeltük unottan deszkázgató haverjainkat, amikor ilyen gondozatlan, nem túl eseménydús, de mégis odaillően laza punk szólt alatta? (Gratula, akinek ez mégis megvolt és magyarul olvas.)
7/10
Dömötör Endre
FaltyDL: Hardcourage
Kiadó: Ninja Tune
Megjelenés: 2013. január 21.
Stílus: funky eDLectronica
Kulcsdal: Straight & Arrow
A New York-i Drew Lustman, azaz FaltyD vette a bátorságot, és szakított addigi két albuma kiadójával, a Planet Mu-val, illetve az eddig tőle megszokott hangzással (és e tekintetben párhuzamot mutat az itt utána következő Nosaj Thinggel): a korai jungle, a UK garage és a techno elemeinek vegyítéséből sajátos módon kicsavart, zaklatott félig-meddig tánczene helyett a Ninja Tune által gondozott Hardcourage számai a brit bass music erőteljes hatását mutatják. Klasszikus illetve a klasszikusra hajazó house és techno UK Funky-val felütve, ez adja az alapot, ehhez jön hozzá egy kis szintetikus funk, itt-ott elszórva dzsesszes futamok és némi vokál (a klipes kislemezdal She Sleeps-ben a Friendly Fires-frontember Ed Macfarlane énekel), mindez játékos, színes, egészen felszabadult és jókedvű (sőt, néha már dilis, mint a Kenny Rolls One lükefunkja) formában tálalva - hallgatni merjétek.
8/10
Forrai Krisztián
Nosaj Thing: Home
Kiadó: Innovative Leisure
Megjelenés: 2013. január 22.
Stílus: IDM
Kulcsdal: Eclipse/Blue
A visszafelé írt keresztnevéből fabrikált Nosaj Thing művésznéven alkotó Los Angeles-i producer, Jason Chung 2009-es, Drift című első albumával vitt fel egy új árnyalatot a jövőbeat palettájára, aztán "elsodródott" a radarról; rapperek (mint Kid Cudi és Kendrick Lamar) alá dolgozott és remixeket készített (pl. a The xx és
Philip Glass egy-egy felvételéből). Hogy merre bolyongott az elmúlt három évben odabennt a fejében, nem tudni, a második albuma mindenesetre azt az érzést kelti, amikor valaki túlvan egy nehéz, sötét időszakon, már megkönnyebbülten, de azért még ott van benne a bizonytalanság, a szorongás utózöngéje. A Home, mint azt rögtön a nyitó címadó szám egyértelművé teszi, elég távol áll attól az oldott, bólogatós future-hop zenétől, amit a Drift-en hallhattunk; Nosaj Thing ezúttal a melankolikus-elégikus IDM terepén mozog, a jellegzetes szintihangnyűvést (ami egyedül a Snap c. számban köszön vissza) mindenféle csilingelés, puttyogás, csattanás váltotta fel, több a maszat, a zaj, a kompresszió, a dallamok pedig visszafogottabbak. Élő hang is megszólal a lemezen, kétszer (az Eclipse/Blue-ban a japán Blonde Redhead zenekarból Kazu Makino, a Try-ban a heti lemez gyorstárunkban ugyancsak szereplő Tory Y Moi énekel), és van sok-sok űr a zenében. Bennünk is űrt támaszt ez a lemez: olyan rövidek és szinte teaser-szerűek a számok, mintha szobák lennének, ahová mielőtt belépnénk, ránk vágnák az ajtót belülről. Szóval, akkor innen merre tovább?
7/10
Forrai Krisztián
A Joy Formidable Wolf's Law című albuma:
a Toro Y Moi lemez teljes terjedelmében:
.
A Free Energy-album:
