„Nem dalszerzői aggyal íródott dalok” – Apparat

Az elmúlt hetekben számos első vonalbeli producer/DJ – és Apparat esetében egy stílust váltó első vonalbeli producer – lépett fel Budapesten. Roska- és Samiyam-interjúink után következzék beszélgetésünk a német Sascha Ringgel, aki a szeptember végén megjelent The Devil’s Walk című a negyedik Apparat-albummal (saját meghatározása szerinti) „rave DJ”-ből a művésznevét viselő érzelmes – eufórikus melankóliát kultiváló – poszt-rock zenekar vezetőjévé avanzsált. A négytagú berlini együttes első koncertkörútja az Electronic Beats fesztivál keretében Budapestet is érintette; a fellépés után beszélgettünk az új lemezről és a turnézásról a szemmel láthatóan feldobott (élőben gitáros-énekesi frontember posztot betöltő) Sascha Ringgel és a lemez dalformásításában kulcsszerepet játszó (élőben gitáron játszó) Patrick „Nackt” Christensennel, akik aznap este ünnepelték ismeretségük első évfordulóját.

- Sascha, neked új élmény a zenekaros turnézás. Hogy tetszik a dolog?

Sascha: - Huh, az elején nagyon szokatlan volt, eléggé paráztam a koncertek előtt. De mostanra már beleszoktam a dologba. Ezelőtt hétvégenként játszottam több ezres partikon, ami állati jó érzés, miközben persze tudom, hogy sokan nem miattam jöttek, hanem csak buliztak. Most viszont, hogy hét közben is vannak fellépések (mondjuk hétfő este, ami a legborzasztóbb), örülhetsz, ha háromszáz ember eljön – igaz, hogy ők tényleg ránk kíváncsiak. Szóval, a turné nekem kicsit visszatérés a realitás talajára. Egyébként szuper érzés megtapasztalni, ahogyan koncertről koncertre egyre több ember ismeri az új dalokat.

- Az album maga sem a számodra megszokott módon született, hanem zenészek bevonásával, két körben, aminek során alapos átalakuláson esett át az anyag. Hogyhogy ilyen nehéz szülés volt?

Sascha: - Nem volt nehéz szülés, csak nem adta magát könnyen. Mexikóban kezdtem el a lemezen dolgozni még 2009 végén, a dobosunkkal (Jörg Wähner – a szerk.), Alfredóval (Alfredo Nogueira, gitár – a szerk.) és Joshuával (Joshua Eustis, a Telefon Tel Aviv még élő alapító tagja – a szerk.) Olyan volt, mint valami zenetábor, ami kötetlen stúdiózásokkal telt. Úgy éreztem, tök jó alapanyag lett, de amikor később Berlinben nekiültem a laptopommal, hogy megbolondítsam a zenét, ahogy szoktam, rájöttem, hogy mégsem olyan, amilyet szerettem volna. Aztán pár hónappal később megismertem Patrickot, akinek a segítségével visszafejtettük a dalokat, és jórészt újraalkottuk őket. Az a vicc, hogy én őt nem ismertem előtte, a menedzserem javasolta, hogy dolgozzunk együtt, mert gyakorlott tánczenei producer és dalszerző egyben, aki még a klasszikus hangszereléshez is ért, húú (nevetnek).

- Patrick, akkor ezek szerint te voltál a hiányzó láncszem?

Patrick: - Azt nem tudom, hiányoztam-e Sascha életéből (nevet). De talán abban volt szerepem, hogy segítsek neki megtalálni, amit keres. Mondjuk azt, hogy én voltam a zenei rendezője, bár ez kicsit nagyképűen hangzik. Minden elismerésem Saschának, hogy elektronikuszenei producer létére be mert vállalni egy ilyen váltást, és azt, hogy emiatt esetleg az eddigi közönsége elfordulhat tőle. De szerintem örömmel helyezkedett bele abba az új helyzetbe, hogy besoroljon a zenészek közé, nem úgy, mint korábban, hogy a zenészekkel felvett anyagból szoftverrel alkosson ő maga zenét. Ez az organikusabb dalszerzési folyamat egyébként nagyon nyitottan folyt, aktívan bevontuk a közreműködő zenészeket, hogy „oké, ti ezt hogyan játszanátok?” – és az ötleteik általában működtek.

Sascha: - Azért én eléggé izgultam azon, hogy mi lesz ebből az egészből (nevet).

Patrick: - Pont ez a lényege a mi kombinációnknak, hogy nem dalszerzői aggyal íródott dalokat eredményezett. Mindketten nagy szenvedéllyel dolgoztunk a lemezen, remélem, hogy ez átjön.

- Sascha, ha ilyen könnyen bele tudtál helyezkedni ebbe a zenekari szituációba, hogyhogy nem gondoltál már korábban arra, hogy ezt megvalósítsd?

Sascha: - A fejemben ott motoszkált már korábban, igazából Mexikóba is ezzel az elképzeléssel mentem, és a vízió már megvolt ugyan, de ott szerintem még nem álltam készen erre.

- Apropó, Mexikó befolyásolta valamilyen módon a zenédet? Nyilván nem a mariachi fílingre gondolok.

Sacha: - Persze, nem véletlenül mentem Mexikóba, távol akartam lenni a berlini klímától és környezettől, mert azt éreztem, hogy ki kell szellőztessem a fejem, zenei értelemben is. És szerintem a dalokban abszolút benne van az ottani meleg és oldott hangulat.

- De azért Berlinben vagy igazán otthon, nem?

Sascha: - Persze. Imádom Berlint, és az ottani kreatív légkört, amilyen sehol máshol nincs a világon.

- Több hete távol vagy Berlintől a turné miatt. Mennyire vagytok már összeszokott koncertzenekar?

Sascha: - Egyáltalán nem volt könnyű, mivel mi nem egy hagyományos értelemben véve működő zenekar vagyunk, illetve minden dal más set-upot igényel, és ki kellett találnunk, hogyan valósítjuk meg élőben.

Patrick: - A lemezen elég sokféle hangszer megszólal, és ezt a sokszínűséget persze jó lett volna élőben is visszaadni, úgyhogy akár húsz ember is lehetne a színpadon, de akkor húsz évig folyamatosan turnézhatnánk, hogy rentábilis legyen. Úgyhogy meg kellett tanulnunk lecsupaszított formában, kvartettként eljátszani a dalokat. Mostanra amúgy szerintem valódi zenekarrá kovácsolódtunk, ami egy újabb lépés előre a lemez felvételéhez képest, egyben perspektívát adhat a következő albumnak.

- Szóval akkor, Sascha, zenész lesz belőled?

Sacha Ring: (nevet) - Van, aki még keményebben teszi fel ezt a kérdést: most akkor dalszerző vagy? Basszus, dehogy, van épp elég dalszerző-énekes! Én még mindig producer vagyok, a sound design, a számítógépes zenealkotás az én világom, és ezen nem hiszem, hogy változtatni fogok. Mindig a hangok felől közelítem meg a zenét, a struktúrák érdekelnek, tehát a zene mondanivalója vagy a dalszöveg nem foglalkoztat igazán.

interjú: Forrai Krisztián

www.apparat.net

kétrészes előzetes a friss Apparat-albumhoz: