Az elmúlt néhány hétben számos első vonalbeli producer/DJ lépett fel Budapesten – Samiyammel való beszélgetésünk után következzék Roska-interjúnk. 2011 ugyan nem nevezhető a UK funky évének (az 2009 volt, amikor a stílus Nagy-Britanniában a csúcsra pörgött, az utolsó crossover slágert pedig 2010 decemberében produkálta Geeneus és Katy B közös Lights On című számával), viszont mostanában kezd jól hallhatóan beszivárogni Európa és a világ más részeinek (globál)tánczenéjébe. A UK funky Nagy-Britannián kívüli népszerűsítésének egyik kulcsembere a műfaj utazó nagyköveteként is emlegetett Roska (polgári nevén: Wayne Goodlit), aki október végén a Budapest Bass Music partisorozat vendégeként járt nálunk. Szettje előtt annak jártunk utána, kit, mit takar a védjegyes, minden számában felhangzó „Roska, Roska, Roska” ID.
- A UK funky, mint az elnevezés is mutatja, kifejezetten Nagy-Britanniában honos hangzás, amely nekem belterjesnek és kifelé zártnak tűnik. Jól érzékelem?
- Sőt, nem is brit, mert a UK funky még a UK garage-nél is londonibb hangzás. A UK funky producerek többsége elég szűklátókörű, csak az érdekli őket, hogy a zenéjük eljusson a megfelelő DJ-khez, de nem akarnak vagy tudnak ennél tovább látni. Nem gondolkoznak nagyban, hogy legyen rádiós játszás, klip, sajtó és a többi, pedig szerintem ezek ma már underground szinten is fontosak. Én valahol a két véglet között vagyok: nem mainstream, amit csinálok, de azért szeretném, hogy ne csak a megfelelő emberekhez, hanem minél több emberhez eljusson a zeném. A másik, hogy a legtöbbjük nem figyeli, mi történik körülötte a zenében, vagy nem érik közvetlen külső hatások, mint engem, aki állandóan járom a világot, találkozom egy csomó producerrel, meg új látásmódokkal, hangzásokkal. Szerintem a brit tánczene most éppen hátrafelé néz, visszanyúl a detroiti technóhoz vagy az acid house-hoz, de a UK garage és grime is újraéledt, engem viszont az érdekel, mi mutat előre.
- Mi mutat előre?
- Félre ne érts: nagyon sokszínű, változatos műfaj a UK funky, de én most úgy érzem, megrekedt, és jót tenne neki egy kis vérfrissítés. Európából állati izgalmas dolgok jönnek, engem nagyon inspirálnak, például a Crookers új dolgai, vagy a Dutch house. A Partysquadnak van egy száma, a Drop Down (2008-as megjelenés – a szerk.), amiben van house, elektró, UK garage, sőt még UK funky hatás is, mindez három percbe sűrítve, elképesztő. Imádom azokat a zenéket, amikben annyi stílus keveredik, hogy már önálló stílust alkotnak.
- De a UK funky is eléggé tág fogalom, azt sem lehet könnyen behatárolni. Te hogyan definiálnád?
- A UK funky nekem alapvetően underground tánczene rengeteg összetevővel, londoni csavarral. Keveredik benne a UK garage, a különféle régi és mai house irányzatok, a karibi és afrikai ritmusok, a broken beat – az összetevők aránya producerenként, de számonként is változik. Ezen felül megvan a maga slágeresebb, kommerszebb vonulata és mondjuk, hogy a kísérletezőbb válfaja, szóval pont olyan, mint bármelyik tánczenei műfaj, csak a teljes kifejlődése iszonyú gyorsan, egy-két éven belül zajlott.
- A te zenei kifejlődésed hogyan zajlott? Úgy tudom, a zenélés nálad családi örökség.
- Majdnem. Apám sound systemeknek dolgozott hangtechnikusként, többek közt a nagybátyám partijain. A nagybátyámnak volt egy stúdiója is, és én állandóan ott lógtam, csak beültem és figyeltem, mi történik. Aztán ’99-ben elkezdtem zenét csinálni, kezdetben csak hobbiból, a saját szórakoztatásomra. Ugyanekkor jött az MC-zés is (Mentor Roska néven – a szerk.), amit elég komolyan vettem, írtam rendes szövegeket, és általában az unokatesómmal léptem el, aki DJ-zett. Az MC-zést 2005-ben hagytam abba, és ezután kezdtem komolyabban venni a zeneírást, de csak 2008-ban éreztem azt, hogy ebből képes leszek karriert kiépíteni. Kockázatos lépés volt, de belevágtam: megcsináltam a kiadómat, kihoztam az első zenémet és minden erőmmel ráálltam a dologra. A polgári állásomat még így is csak 2010-ben tudtam otthagyni.
- És honnan, hogyan jutottál el a UK funkyig?
- Hiphoponon és R&B-n nőttem el, később főleg house-t és UK garage-et hallgattam, meg egy kis jungle-t, aztán jött a grime. Kezdetben magam is grime és UK garage számokat csináltam, és ha nem száll el a laptopom, rajta a 2005-2006 közötti zenéimmel, amelyekről nem csináltam biztonsági másolatot, akkor lehet, hogy most nem a UK funkyról beszélgetnénk. De mivel elveszett minden akkori zeném, pont mielőtt elkezdtem volna nyomulni velük, úgy voltam vele: oké, kezdjük újra tiszta lappal! Akkoriban már hallgattam tribal meg funky house-t, például Dennis Ferrert és DJ Gregory-t, meg broken beatet, mint a Bugz In The Attic, és úgy döntöttem, ilyesmi irányba lépek tovább. Az első számom, a Feeline azért még átmenet volt a régebbi dolgaim és a house-os vonal között, de hamar megtaláltam a saját hangzásom.
- A zenéd meglehetősen lecsupaszított és „üres”, minimális eszköztárból felépített, nem igazán harsány, miközben abszolút megvan benne az erő, a húzás. Sokat dolgoztál a Roska-hangzáson vagy magától kialakult?
- Jött magától. Én azt szeretem, ha egy zene egyszerű, mégis hatásos. Nálam a lábdob és a pergő dominál, erre a perkusszív alapra jön rá a szintidallam, plusz adott esetben az ének.
- Gondolom, a kiadód neve – Roska Kicks & Snares – is erre a lábdob-pergő bázisra utal. A labeleden tavalyig kizárólag a saját zenéid jelentek meg, azóta viszont csak más producereket adsz ki. Miért?
- 2009-ben leszerződtem a Rinse-hez (a Rinse FM brit bass music kalózrádió kiadója – a szerk.), három albumra, ebből az első tavaly jelent meg és már nagyjából kész van második is, jövőre jelenik meg. A Rinse-nél maximálisan tudják a dolgukat, profin foglalkoznak velem, mindenben segítenek, ráadásul még jó haverjaim is, szóval náluk jobb kiadót nem is kívánhatnék magamnak. Én pedig megpróbálom ugyanezt megadni másoknak a labelemnél. Amikor én be akartam törni a színtérre, azt se tudtam, kinek mutassam meg a zenéimet, úgyhogy most igyekszem felkarolni a tehetséges producereket. Persze olyanokat, akiknek a zenei elképzeléseivel azonosulni tudok.
- Közéjük tartozik az énekes-producer Jamie George, aki az első albumodon két számban szerepel. Vele dolgozol az új albumon is?
- Igen, szerepelni fog az új albumon. Egyébként még több énekes szám lesz rajta, és szerintem zeneileg még sokszínűbbre sikerült: benne vannak azok a hatások, amelyek az elmúlt két év során értek. Én úgy érzem, produceri szempontból is szintet léptem vele, ami a számok kidolgozottságát illeti. Tulajdonképpen már készen van, még pár simítás és a keverés van hátra, alig várom, hogy kijöjjön jövőre.
- Apropó, jövő: szerinted merre tart a UK funky?
- Szerintem 2012 a kulcséve lehet a UK funkynak: ki fog derülni, hogy el tud-e mozdulni a mostani holtpontról. Ahogy mondtam, a színtérnek sokkal nyitottabbnak kellene lennie a külső, idegen zenei hatásokra. Azok a nem brit zenék, amik merítenek a UK funkyból, sokkal izgalmasabbak, és jó lenne, ha ez visszafelé is így működne.
interjú: Forrai Krisztián
részlet a Corvintetőn tartott Roska-fellépésből: