„Kiteljesülés, saját magad meghosszabbítása” – Samiyam

A 27 éves Sam Baker, azaz Samiyam élete nagy részét a michigani Ann Arborban töltötte, ahol már fiatalon rengeteg zenei hatás érte, de aztán végül Los Angelesbe költözött, hogy Flying Lotus és a Low End Theory klub közelében alkothasson. A hiphop mindig közel állt hozzá, ráadásul első nagylemeze (Rap Beats Vol. 1 – 2008) pont akkor jelent meg, amikor a stílus új hangzása kezdett teret hódítani, és ezzel az albummal rögtön az egyik zászlóvivővé is vált. Rövid ideig FLYamSAM név alatt dolgozott együtt Flying Lotusszal, idén pedig Sam Baker’s Album címmel megjelent a második nagylemeze. A művész a Merlinben tartott novemberi fellépése előtt adott egy rövid interjút a Recordernek, zenei hatásairól, a hiphopról és munkamódszeréről árult el egyet, s mást.

- Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével, hogyan lett belőled zenész?

- A szüleim mindenféle zenét hallgattak, az apám elég nagy dzsesszrajongó volt. Amikor még fiatal voltam, mindig vittek zongora és klarinét órákra, amiket nagyon szerettem… klarinéton talán még ma is tudnék játszani. Otthon meg persze állandóan különféle dzsesszlemezeket hallgattunk, de szerencsére én is nagyon bírtam ezeket. A hiphop pedig csak úgy jött magától: a kilencvenes években mindenki ezt hallgatta a környéken, így én is beleszerettem a rapbe, főleg a keleti oldal jött be igazán. A tinédzser éveim végén aztán szakítottam a hangszerekkel, mert nem volt már rájuk annyi időm, és igazából sokáig nem is csináltam semmit, csak házibulikba jártam és minél több füvet szívtam. Nem tudnám megmondani, mikor írtam meg az első beatemet, de nagyjából így jutottam el oda, ahol most vagyok.

- Próbáltál reppelni?

- Hogyne. Mindenki próbál, aki beatekkel játszadozik. Sokan azt mondták egyébként, hogy nem is voltam rossz, de én úgy gondolom, hogy voltak nálam sokkal jobbak, akiket szívesebben hallgattam. Meg a beatek amúgy is jobbak.

- Miért izgalmasabb számodra egy beat egy hangszernél?

- Nekem az tetszett meg benne, hogy gyakorlatilag bármit csinálhatsz velük. Egy szám összes részét simán felveheted egy samplerrel, és nem kell semmivel bajlódnod. Meg, ami nagyon fontos számomra, hogy egyedül lehetek végig. Őszintén szólva, nem szeretek annyira együtt dolgozni emberekkel, mert nem szeretem, ha másoktól függök. Sokkal jobb, ha mindent én csinálhatok.

- Ezért volt a Flying Lotusszal közös FLYamSAM projekt tiszavirág életű?

- Hát… lehetséges. Igazából sosem voltunk együtt a stúdióban. Külön dolgoztunk… én írtam valamit, és elküldtem neki, vagy ő írt valamit, és elküldte nekem. Aztán folyton ide-oda passzolgattuk a zenéket, de együtt sosem csináltunk semmit. Olyan volt, mint egy szólóprojekt két ember közt. Hol az egyikünk csinálta, hol a másik. Akkor költöztem Los Angelesbe, és még minden nagyon új volt, ezért szeretek inkább abban hinni, hogy a FLYamSAM volt a belépőm a városba. Ellison (Steven Ellison, azaz Flying Lotus – a szerk.) sokáig fogta a kezemet, de aztán meg kellett tanulnom egyedül boldogulni. Sok szám arra az időszakra emlékeztet, hogy milyen volt akkor Los Angelesben élni, ismerkedni a várossal és az emberekkel, felfedezni egy halom dolgot. Amúgy sok közös zene kiadatlan maradt, és egyelőre nem is akarunk visszatérni hozzájuk, teljesen más ötleteken pörgünk mindketten.

- Te éppen milyen ötleteken?

- Mostanság igyekszem visszatérni olyan hangokhoz és témákhoz, amik régebben inspiráltak. Klasszikusokat samplerezek rengeteget, vagy dzsessz bakelitek közt kutatok. Kezdenek megtetszeni az egyszerűbb dolgok.

- S ez a hozzáállás szerinted mennyire hallható a Sam Baker’s Albumon?

- Részben ott van, talán a folyamat legelejét mutatja. Amikor a lemez végén jártam, akkor kezdtem el érezni, hogy most kicsit másmilyen ötletekkel akarok foglalkozni, de ezekből néhány már akarva-akaratlanul rákerült az albumra is. Például nincsenek annyira feldarabolva rajta a számok, mint a Rap Beats Vol. 1-on. Inkább csak hangmintákból áll, kényelmes megoldásokkal, néha kicsit nosztalgikusan. A borítót is ezért választottam hozzá.

- Mi várható tőled a közeljövőben?

- A Rap Beats Vol. 2. Igazából, már tök régen kész van, csak pihentettük. Nem akartam az első után rögtön kiadni, aztán jött sok minden, például a Sam Baker’s Album. De szerintem most már nem kell rá várni annyit, jövőre szeretném, ha kint lenne. Jó kis hiphopok vannak rajta.

- Szerinted a hiphop milyen hatással van az emberek életére ma? Sőt, átfogalmazom: más hatással van-e rájuk, mint mondjuk tizenöt évvel ezelőtt?

- Biztosan, ma már ez egy teljesen más zene. Nem csak hangzásban, de mondanivalójában is. Meg a hallgatók is megváltoztak, másképp él ma mindenki. Los Angelesben ezt a hangzást, amit én képviselek, már abszolúte művészeti platformként kezelik, így nincs olyan közel az életviteledhez, a gondolkodásmódodhoz, vagy a mindennapokhoz. Sokkal inkább olyan, mint valamilyen kiteljesülés, vagy saját magad meghosszabbítása.

interjú: Velkei Zoltán

fotók: Szentpéteri Roland

www.facebook.com/samiyam

hétperces részlet Samiyam merlines fellépéséről: