Plasztikcsaj – Poly Styrene (1957–2011)

2011.04.29. 10:26, -recorder-

Alig fél évvel Ari Up halála után újabb punkcsajt gyászolunk: a Slits énekesnőjéhez hasonlóan Poly Styrene-nel is rák végzett, április 25-én. A Marian Joan Elliott-Said néven anyakönyvezett Poly Styrene (polystyrene = polisztirol) és zenekara, az X-Ray Spex (vagyis a Röntgenszemüvegek) az izgalmakban amúgy sem szűkölködő hetvenes évek végének egyik legfontosabb lemezével, az 1978-as Germ Free Adolescents albummal vonultak be a rocktörténelembe, de az alábbiakban a brit énekesnő X-Ray Spex előtti és utáni életéről is ejtünk néhány szót.

A punk egyik emblematikus női előadója a hetvenes évek elején még mezítlábas hippiként stoppolt egyik fesztiválról a másikra, miután 15 évesen lelécelt otthonról. „Nem éreztem hogy félnem kellene” – mesélt erről az időszakról a szomáliai apa és brit anya lányaként Dél-Londonban született Poly. „Még az iskolában olvastam a fiúról, akinek egyedül kellett belevetnie magát a vadonba, hogy férfivá érjen. Kihívásnak éreztem, próbának, hogy képes vagyok-e egyedül életben maradni.”

A hippiskedés Poly 19. születésnapján ért véget, a pálfordulást – mint sok más leendő punk esetében is – egy Sex Pistols-koncert jelentette, 1976. július 3-án. Az akkor még alig néhány hónapja létező zenekar Hastingsben lépett fel egy ürességtől kongó teremben. „Rövid hajuk volt, és kizárólag feldolgozásokat játszottak. De volt bennük valami, ami megfogott, amitől azt éreztem, ezt én is meg tudom csinálni.”

Ekkorra Poly már túl volt egy kislemezen: a Mari Elliott néven a GTO lemezcégnél még 1976-ban kiadott Silly Billy című reggae szám (és a B-oldalas What A Way) nem keltett nagy feltűnést, az újsághirdetés útján összetoborzott X-Ray Spex viszont annál inkább. A klasszikus 77-es punk hangzást szaxofonnal kiegészítő zenekar bemutatkozása, az 1977 szeptemberi Oh Bondage, Up Yours! kislemez a punk nagy évének egyik legemlékezetesebb száma, amit sorban követtek a további klasszikusok (The Day The World Turned Day-Glo, I Am A Poseur, Identity), majd 1978 őszén a nagylemez, a borítóján a zenekar tagjait kémcsőbe bújtatva ábrázoló, a konzumkultúrán gúnyolódó, dalszövegeiben egy steril és mesterséges „szép új világot” ábrázoló Germ Free Adolescents.

Az elképesztően szuggesztív énekhanggal megáldott Poly a punk esztétikájának megfelelően színpadi megjelenésében is szembement a hetvenes évek nőideáljával, fogszabályzót viselt, néha rohamsisakot, és úgy általában megtett mindent, hogy cseppet se legyen nőies: „Nem is gondolok arra, hogy lány vagyok. Azok a lányok, akik a színpadon rázzák magukat, a legolcsóbb trükköt alkalmazzák. Azt hiszem, nekem nincs is nemem, én csak önmagam vagyok. Ha valaki szexszimbólumnak nevezne, azonnal kopaszra borotválnám a fejemet.” Ami azt illeti, 1978-ban, sztársága csúcsán ezt meg is tette: „A lányok a koncentrációs táborokban leborotválták a hajukat, hogy megtisztuljanak, miután a nácik megerőszakolták őket.”

Ahogy azt egy valamirevaló punkzenekartól el is várja az ember, az X-Ray Spex az első albuma kiadása után nem sokkal fel is oszlott, még 1979-ben. Az együttes egyik utolsó koncertje után Poly egy „rózsaszín fénycsíkot” észlelt az égen, s a következő hónapokat egy gyógyintézetben töltötte, ahol skizofrénként diagnosztizálták (mint később kiderült, tévesen, valójában bipoláris rendellenesség nehezítette életét). A kórházból kikerülve 1980-ban még kiadott egy szólólemezt: a Translucence nagyon szerethető, helyenként dzsesszes, helyenként már szinte twee pop album, aminek az égvilágon semmi köze az X-Ray Spex hangzásához. Ezután Poly nagyrészt kiszállt a zene világából, gyereket szült (lánya, Celeste Bell-Dos Santos napjainkban a Debutant Disco nevű zenekar énekesnője), s 1983 óta a Hare Krishna vallás követője volt.

Egy 1986-os EP-t (Gods & Godesses), egy besorolhatatlanul furcsa 2004-es nagylemezt (Flower Aeroplane), és két X-Ray Spex-reuniót leszámítva (ez utóbbiak közül a második 1995-ben Conscious Consumer címmel egy nem túl jól sikerült második albumot is fialt) Poly egészen a legutóbbi évekig visszavonultan élt, a köztudatba csak 2008-ban tért vissza, amikor, ismét az X-Ray Spex élén teljes egészében előadták klasszikus albumukat a Camden Roundhouse-ban. Nagyjából ezzel egy időben elkezdett dolgozni új szólólemezén is a Killing Joke-basszusgitáros Martin ”Youth” Glover produceri közreműködésével – a 2011 márciusában kiadott Generation Indigo albumot még tavaly ősszel egy kislemez, a lányával közösen írt és előadott Black Christmas harangozta be. A slágeres, elektro-pop hangzású album jó kritikákat kapott, ám ezeket némileg elhomályosították a Poly súlyosbodó (s a tüdejére is átterjedő) mellrákjáról szóló hírek.

A punk korszak egyik legeredetibb előadója, akinek a feminista riot grrrlöktől Karen O-ig nagyon sokan köszönhetnek nagyon sokat, 53 éves volt.

Deimanik László