A szentendrei titokzatostelepesek tavaly év végén mutatkozott be Magyarradarunkban, a jazzes-hiphopos ritmus- és hangzásvilágú, progresszív instrumentális zenét játszó zenekar debütlemezét szaxofonossal kiegészülve, élő improvizációs esteken rögzítette, a Never Odd Or Even nálunk hallgatható meg…
Napjaink egyik legizgalmasabb hiphoptriója most épp egy olyan avantgárd konceptalbumot hozott össze, aminek egyik alapja egy 1970-es években készült film a vámpírokról. De mi köze ennek napjaink Amerikájához? Lemezkritika a Recorder magazin 77. lapszámából.
Az amerikai folk és indierockos dalszerző-előadó három évvel ezelőtti, rockos erősítésű lemezét karriere addigi legjobbjának neveztük, de az All Mirrors talán még annál is erősebb lett. Lemezkritika a Recorder magazin 77. lapszámából.
A Warp Records egyik legizgalmasabb (matekrock) zenekara eddigi karriere során már túlélte az énekes-frontember Tyondai Braxton kiválását, sőt, még kreatívabb megoldásokkal álltak elő utána. Most pedig itt az új album, az első, amit már a tavaly kilépett alapítótag Dave Konopka nélkül vettek fel…
A budakeszi illetőségű, punkrockot játszó Kispárna zenekar harminc éve alakult, a jeles évfordulót azzal ünneplik meg, hogy kiadnak egy lemezt. Méghozzá a legelsőt. A kései, de korántsem megkésett debütlemez a Recorderen hallható először.
A The Guardian nemrég arról írt egy beszámolójában, hogy a duó még huszonöt év után sem hasonlítható senkihez, és máig képesek teljesen a feje tetejére állítani a punk (és az élőzene) szabályait. De vajon rögzítve a számokat is megmarad ez a varázs? Lemezkritika a Recorder magazin 77. lapszámából.
A nevében palindrom, zenéjében indie gitárpopos Gézakékazég több mint húsz éve létezik, de első albumát csak 2012-ben adta ki (Valahol mindenki). A második lemez Mint azok a fák címmel 2016-ban nálunk debütált, akkor a Magyarradarunkban is bemutattuk a zenekart, valamint az aktuális klipjeiket is.…
Nick Cave legújabb lemezéről a The Guardian azt írta, hogy pályafutása legszebb dalai szerepelnek rajta, míg mások szerint az ausztrál énekes-dalszerző előállt "a saját Carrie & Lowelljével". De vajon tényleg olyan jó a Push The Sky Away – Skeleton Tree trilógia lezárása, mint amilyennek…
Az egykori thekillingscreens romjain alakult trió legutoljára tavaly januárban adott ki új anyagot; a II-n ugyan megmaradt a rájuk jellemző, a Black Tuskra vagy a korai Cancer Bats-re jellemző mocskos, olykor punkkal felütött stoner/sludge, de sikerült azt még agresszívabban játszaniuk. Most pedig…
Bár a multiinstrumentalista-producer Johnny Jewel a 2012-es Kill For Love óta számos projektjével adott ki lemezt, pont a főzenekarának tekinthető – és az említett albummal az évtizedet sok szempontból meghatározó – Chromatics maradt adós a folytatással. Egészen egy hónappal ezelőttig, amikor is a…
Thurston Moore-hoz hasonlóan a legendás artrock zenekar, a Sonic Youth másik alapítója, Kim Gordon sem maradt tétlen az együttes (és házasságuk) felbomlása után. Előbb az experimentális/improvizatív színtérből érkező Bill Nace-szel alapított minimalista, a noise rock és a beborult metál határán…
A 2016-os Atrocity Exhibition után úgy tűnhetett, hogy Danny Brown megkomolyodott: levágatta a haját, megcsináltatta a fogait, elindította a saját talk show-ját, új lemezéről pedig azt nyilatkozta, hogy tisztelgés a hiphop aranykora előtt - a produceri székben többek közt Q-Tippel. De vajon a…
Az év talán legjobb (magyar) albumán - aminek premiere nálunk volt - a nyers rock 'n' roll találkozik a szúfi, berber és mongol hagyományokkal, valamint az improvizációval. Lemezkritika a Recorder magazin 77. lapszámából.
Sampa Tembo alig múlt huszonnégy, de már olyanok előtt nyitott mint Kendrick Lamar vagy Joey Bada$$, a debütalbuma pedig rögtön a Ninja Tune-nál jött ki. De vajon igazolja vele a körülötte kialakult hype-ot? Lemezkritika a Recorder magazin 76. lapszámából.
Kindness hét évvel ezelőtti debütálását, valamint öt évvel ezelőtti második albumát is beválasztottuk az az évi kedvenc lemezeink közé - most pedig itt a folytatás, a hasonlóan megnyugtató soulos-dzsesszes-popos Something Like A War. Lemezkritika a Recorder magazin 76. lapszámából.
A nemrég Eris Drew-val egy közös kiadót (T4T LUV NRG) alapító Maya Bouldry-Morrison állítása szerint a Resonant Body az eddigi legboldogabb albuma - de vajon a legjobb is? Lemezkritika a Recorder magazin 76. lapszámából.
Anthony González tizenkét évvel a saját Selected Ambient Works-je után előállt annak folytatásával, ami talán még az első gyűjtésnél is jobban sikerült. Lemezkritika a Recorder magazin 76. lapszámából.
Az alternatív rock ikonjai a 2004-es újjáalakulásuk óta már a harmadik albumukat jelentetik meg, de kérdés, hogy szükség van-e még rájuk, főleg a karrierük mélypontjának számító 2016-os Head Carrier után? Lemezkritika a Recorder magazin 76. lapszámából.
A baltimore-i szintipopperek legújabb lemeze nem kisebb feladatra vállalkozott, mint hogy bemutassa a kapitalizmus által okozott szocio-pszichológiai károkat, de közben megmaradjon slágeresnek is. De vajon sikerrel jártak-e? Lemezkritika a Recorder magazin 76. lapszámából.
Eljött a legerősebb, legjobb, legelőremutatóbbnak szánt zenék ideje az évben, és a felhozatal nem is okoz csalódást. Kiválogattuk a kedvenceinket a hónapból. Elektronikus tánczenei rovatunk válogatása a Recorder magazin 76. lapszámából.
