A Puma Danger 2014-ben jelent meg a hazai porondon, a desert rockot, stonert, garázsrockot és pszichedéliát elegyítő, vaskos riffekket dolgozó dalokat előbb a Glass Echoes & Cozy Cabanas című EP-n, majd a 2015-ös nagylemezen, a Sun Pitcheren ismerhettük meg. Hosszú szünet után most megjött hangszerelésében és stíluspalettájában még sokoldalúbb második LP, amely a Recorderen hallható először. Premier!
A Circadian Rhythm című lemez hosszú alkotói folyamat eredménye, melyre nagy hatással volt a zenekar felállásában bekövetkezett változás is. Két éve új dobos, Dulity Kálmán csatlakozott a Puma Dangerhez, míg a korábbi dobos, Juhász Mihály szintetizátoron és gitáron játszik tovább a zenekarban. Újabb dallamhangszer került tehát a dalszerzési és hangszerelési folyamatba, a csapat a gitárok mellett bátran kísérletezett a szintetizátorokkal is, amelyek az új lemezen a korábbiakhoz képest nagyobb szerephez jutottak. Az album koncepciója az élőlényekbe kódolt ciklikusságot, a különböző biológiai és fiziológiai folyamatok időbeli változását és ismétlődését állítja párhuzamba a lemez hangulati változásaival. A dalok sorrendje és azok tematikája a természetben és az emberi szervezetben megfigyelhető, egy napon belül lezajló ciklus ívét tükrözik.
Az új lemez felvételeit a Record Low stúdióban rögzítették Puha Szabolcs hangmérnök segítségével, a keverés és a masztering feladatait pedig Zwickl Ábel látta el. A lemez külső producer bevonása nélkül, a zenekar tagjainak elképzelései alapján készült, az alkotói folyamat és az utómunka során törekedtek a korábbiakhoz képest egyértelműbb hangzásvilág kialakítására, a hangszerelés tekintetében azonban sokrétűbb megoldásokat kerestek. Közreműködőként több számban is feltűnik a No Eves zenekar énekese, Nyőgér Ádám. A borítót egy, a tagok által nagyra tartott képzőművész, Keresztesi Botond készítette.
A Circadian Rhythm dalai először szeptember 11-én lesznek hallhatóak élőben az Akvárium Klubban, ahol a Puma Danger a Fran Palermo lemezbemutató koncertjének vendége lesz. Facebook-esemény.
Hallgassuk is meg a régóta várt második sorlemezt, utána pedig a zenekar egyenként is kommentálja a dalokat:
Elefantasy
Az egyik legkorábban befejezett dal a lemezről, ráadásul ezt egy ideje már élőben is játsszuk. A szöveg és a zene hangulata is egy frusztrált állapotot jár körbe, amikor úgy zsonglőrködünk fantáziánk tévképzeteivel, mint Forrest Gump a pingponglabdákkal.
Ocean Of Smiles
Mind keressük a helyünket, és próbálunk beilleszkedni. Ebben nem segít az, ha folyton megkérdőjelezzük a környezetünk visszajelzéseinek szavahihetőségét. Akár a socially awkward pingvin kedvenc popdala is lehetne.
Conundrum (To The Puzzler)
Olyan ez a szám, mintha egy rejtvényt fejtenénk, ahol az egyes sorokban és oszlopokban a számunkra bosszantó és érthetetlen jelenségekre keresnénk a nemlétező válaszokat, így viszont üres marad a végső megfejtés, amiből kiderülne, hogy mi a mi szerepünk az egészben.
Howl
Zeneileg és a dalszerkezet tekintetében talán az egyik legkísérletezőbb dal. A szöveget a lemondással és az elengedéssel járó tehetetlenség érzése ihlette.
Misanthrope
Ártatlan kísérletezésünk az epikus metál műfajában. A szám érzelmi csúcspontja egyértelműen Géza hősies gitárszólója. A történet egy katona halálközeli élményeit vonultatja fel, és a háborúzás értelmetlenségét hangsúlyozza.
So We Fly
Az akkordmenet még az első lemez megjelenése előtt született egy házibuliban, akkoriban Vakáció volt a munkacíme. Ez a motívum később a szövegben is visszaköszönt, a valóságtól való elszakadást ugyanis mintegy az elménk nyaralásaként értelmezzük.
Lunar Loner
Óda az éjszakai baglyok titkos életéhez. Egy átvirrasztott este magánya, amikor a Hold átveszi az életet adó Nap helyét. A szintetizátor-dallamok ebben a számban jutottak a legnagyobb szerephez.
Danse Macabre
A cím a középkori haláltánc-ballada műfajára utal. Micsoda véletlen, hogy a háromnegyedes ütemmutató pont alkalmas egy kellemes valcer lejtésére. A végső megnyugvás utáni vágyakozás és az ezzel járó küzdelem zárja a lemezt, úgy mint a cirkadián ciklust az éjszakai elalvás. NINCSENEK VÉLETLENEK!
fotók: Sutus Fanni
A cikk megjelenését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.