
A svéd Tribulation szűk egy évtized alatt, lemezről lemezre hagyta maga mögött death metálos gyökereit és talált rá saját, klausztrofób, pszichedelikus és hipnotizáló világára valahol a gótikus melodráma, a heavy és a black metál keresztmetszetében. Az áttörést meghozó három évvel ezelőtti The Children Of The Night már egy olyan zenekart mutatott, amely számára a Dissection legalább olyan fontos hivatkozási alap, mint az Iron Maiden vagy a The Cure – és még innen is volt tovább. Az idén megjelent Down Below-ra megmaradt az underground brutalitás, a már arénákat betöltő riffek és hookok valamint a rájuk jellemző kérlelhetetlen húzás, új viszont az egész albumot átszövő törékeny szépség és dallamosodás. A szokásosan erős, ugyanakkor új irányokba is elmozduló lemez, valamint annak március 20-i Dürer Kert-es (már teltházas) bemutatója kapcsán a nemrég szólókarrierjét is elindító gitáros, Jonathan Hultén mesélt nekünk vízköpőkről, arról, hogy mi nem fér bele a Tribulationbe és szóba került a dalszerzési metódusuk is.
tovább →