Big Daddy Kane (született: Antonio Hardy, 1968), nemrégiben lépett fel az Akvárium színpadán, hajnali 2-kor kezdett (alig száz néző előtt) és nagyjából bő háromnegyed órán keresztül nyomta amúgy remek oldschool hiphopját. Mindez valahol mégis megfelel annak az elvárásnak, amit ma Big Daddy Kane felé támaszthatunk Magyarországon. A hiphop aranykorának nagyhatású MC-je a valaha volt egyik legjobb flow-val és technikai képességekkel rendelkezik (és itt az egyik tényleg a három-négy legjobb egyikét jelenti) a nyolcvanas évek végén volt a csúcson, első két albuma örök hiphop klasszik (Long Live The Kane – 1988, It's A Big Daddy Thing – 1989), viszont 1998 óta nem jelentetett meg új zenéket, csak turnézik. Azaz kisszámú itthoni rajongói vastagon a harminc fölötti korosztályból kerülhetnek ki, ő pedig rövid szettjeiben csak a lényeget foglalja össze. A Recorder a fellépés előtti nap kapta el a budapesti hőségben borozgató és lazuló Kane-t, aki felvont szemöldökkel, de röhögve fogadta, hogy nálunk egy bizonyos Laca bitorolja a Big Daddy nevet.

(X) Nem elég, hogy a Tankcsapda szerepelt a Recorder magazin 5. számának címlapján és tagjai két részben közölt, országértékelő és karrier-áttekintő óriásinterjút is adtak nekünk, a most szombaton, június 30-án a soproni Volt Fesztiválon is fellépő zenekar még meg is ajándékozza a Recorder.hu olvasóit. Nyereményjátékunk tétje tehát a Tankcsapda fotókkal gazdagon illusztrált, Tele a Tankot – 12 év képekben című új kötete. A könyv a zenekar Lukács-Cseresznye-Fejes felállású, 2000 elejétől 2011 végéig tartó időszakát mutatja be és zárja is le egyben, több mint ezer, túlnyomórészt eddig sehol nem publikált fénykép kíséretében, 468 oldalon. Az elmúlt 12 év legfontosabb momentumai mellett rengeteg exkluzív információ, idézet szerepel a debreceni rockerekről és rockerektől, az olvasó megismerheti a sikerek és kudarcok hátterét nemcsak a zenekar, hanem a mellettük dolgozó stáb tagjainak szemszögéből is. A backstage-képekből is bő válogatást adó könyvből az is kiderül, hogyan éli mindennapjait a csapat utazás közben, a turnéállomásokon, a szállodákban, hogyan áll össze egy koncert, hogyan készül egy-egy album, videoklip és hogy mit gondolnak a Tankcsapdáról az újságírók, a rajongók és a bloggerek. A friss, egyébként csak a MOL-kutakon megvásárolható kiadványhoz bónuszként egy dvd-t is csomagoltak. A dvd önmagában is kuriózum, hiszen ez az eddig kiadatlan koncertfelvétel a zenekar 2009-es tavaszi Nem hagylak el-turnéjának budapesti állomásán, a Diesel klubban rögzített teljes anyagot, 27 klasszikus Tankcsapda-dalt tartalmaz! Alább olvasható, hogyan lehet megnyerni egyet a zenekar által felajánlott 5 könyv közül. 

A kilencvenes évek egyik legdögösebb együttese, a punk-soul-blues zenéjét két gitár + dob felállásban, basszusgitáros nélkül játszó The Jon Spencer Blues Explosion a kétezres évek elején a rockabillys Flastic Fang (2002) és a lerövidített Blues Explosion név alatt megjelenő eklektikus Damage (2004) útkeresése után leállt, csak újrakiadásokkal hallatott magáról, miközben a gitáros-énekes frontember Jon Spencer (aki a nyolcvanas évek második felében a Pussy Galore élén híresült el, az elmúlt két évtizedben pedig a feleségével, Cristina Martinez énekesnővel közös Boss Hogban is kulcstag volt párhuzamosan) a rockabillys Heavy Trash nevű új zenekarával készített lemezeket (Heavy Trash – 2005, Going Way Out With Heavy Trash – 2007, Midnight Soul Serenade – 2009). A mániákus hozzáállásával és zenéjével Jack White-nak, a Gossipnak és a Yeah Yeah Yeahsnek is utat mutató Jon nyolc év kihagyás után aztán 2012-re végre csak összehozott egy új albumot Blues Explosion-társaival, Judah Bauer gitárossal és Russell Simins dobossal: a Meat And Bone szeptember 18-án jelenik meg, ismét The Jon Spencer Blues Explosion név alatt, és az első beharangozó dal, Black Mold már hallható is, sőt ingyenesen le is tölthető.

A poszt-punk revival mezőnybe a korai feszes Cure-hagyományok felől érkező londoni Bloc Party az elmúlt évtized második felében három albumot adott ki (Silent Alarm – 2005, A Weekend In The City  – 2007, Intimacy  – 2008), majd a 2009 augusztusi One More Chance kislemez megjelenésével egy időben a Szigetre is eljutott, de a következő bő két évet a tagok külön töltötték: a fekete gitáros-énekes Kele Okereke The Boxer címmel készített elektronikus alapú szólólemezt, majd közreműködött a Hercules And Love Affair Blue Songs albumán, Russell Lissack szólógitáros Pin Me Down nevű projektjével foglalkozott és az Ash együttessel turnézott, Gordon Moakes basszista Young Legionnaire néven indított zenekart, Matt Tong dobos pedig Matthew CH Tongként jelentetett meg szólódalokat. 2011-ben azonban újra együtt kezdtek együtt stúdiózni, és 2012 közepére el is készültek Four című negyedik albumukkal, sőt a múlt héten végre a színpadra is visszatértek: Glasgow-ban, Manchesterben és a londoni KOKO színpadán összesen hét új dalt mutattak be élőben (ezeket össze is gyűjtöttük cikkünkben), tegnap pedig a hivatalos számlistát és borítót is közreadták.a Frenchkiss nevű New York-i független kiadónál az augusztus 20-án megjelenő albumukhoz. 

Amint azt már egy februári hírben is megírtuk, az újra összeállt Dead Can Dance 16 év után ismét koncertezik nálunk (október 17-én a Papp László Budapest Sportarénában), sőt Lisa Gerrard és Brendan Perry az új turné elé új albumot is rögzítettek (a 2005-ös alkalmi újraegyesülés koncertkörútja idején nem adtak ki új stúdiófelvételeket, csak utólag egy digitális EP-sorozatot). Két hete jelezték Facebook-oldalukon, hogy a stúdiólemez elkészült, és már folyik a maszterelése, ma pedig nemcsak azt hirdették ki, hogy az új album az Anastasis (görögül: feltámadás) címet kapja és a turné nyitónapjához igazítva augusztus 9-én jelenik meg, hanem rögtön egy új dalt is közzétettek róla. Az Amnesia című szám, mely az 1998-as feloszlás óta az első új stúdiófelvételük, itt rögtön meghallgatható, sőt le is tölthető (FRISSÍTÉS: egy nappal cikkünk publikálása után már a teljes új albumot meghallgathatóvá tették!)

Egymondatos hír: az áprilisban a budapesti Titanic Filmesztivál utolsó napjaiban kétszer is bemutatott új Quimby-klip, melyet a Magyarországon élő iráni származású Vandad Kashefi forgatott the a:normal sessions nevű videosorozatában az együttes Legyen vörös című 2005-ös dalához, a mai naptól már az interneten is megnézhető (néhány kisinterjú társaságában és egy nyereményjátékkal egybekötve) a HP Magyarország Facebook-oldalán egy like-ért cserébe.

A 2010-ben Linda Jarvis billentyűs-énekesnő és a gitáros Thom Hill művészeti főiskolás shoegaze/lo-fi projektjeként indult, majd öttagú dream pop zenekarrá növő Echo Lake a mai napon (Észak-Amerikában pedig majd holnap) jelenteti meg Wild Peace című bemutatkozó albumát, de a képünk bal szélén mosolygó Pete Hayes dobos ezt már nem érhette meg: 25 éves korában hunyt el, június 21-én csütörtökön, de együttese csak tegnap tette közzé halálhírét. A hivatalos közleményt a gitáros Thom írta meg, aki gyermekkori barátjaként az elmúlt tíz év során négy különböző zenekarban is együtt zenélt a dobossal, de a halál pontos okáról hallgat – csupán annyi derül ki, hogy Pete utolsó napjait kórházban töltötte (barátai a British Heart Foundation jótékonysági szervezet számára indítottak adománygyűjtő akciót, amiből arra lehet következtetni, hogy valamiféle szívbetegség vitte el). A Recorder a fiatalon elhunyt zenész előtt az általa feldobolt Echo Lake-debütalbum bemutatásával tiszteleg: a Wild Peace premierjét az amerikai Huffington Post oldalán tartották még a dobos halála előtti napokban, és most néhány napig nálunk is meghallgatható (a 2011-es Young Silence EP dalaival együtt).

Egymondatos hír: azt már egy múlt heti hírben megírtuk, hogy a július végi életmű-újrakiadásra és augusztus eleji koncertekre készülő Blur július 2-án magyar idő szerint 19.15-kor és 20.15-kor mutatja be teljes zenekari hangszerelésben a Damon Albarn által már előadott The Puritan és Under The Westway című új szerzeményeket, de a basszusgitáros Alex James egy ma reggel közzétett videoüzenetben elárulta, hogy a zenekar a Twitter-oldalán(!) nézhető élő közvetítés keretében egy titkos londoni helyszínen adott tetőkoncerten játssza majd el a két új dalt (melyek augusztus 6-án egy dupla A-oldalas kislemezen is megjelennek)!

A tavalyi évben a Szigeten is briliáns koncertet adó Prince (született: Prince Rogers Nelson, 1958) sok minden más mellett termékenységéről is híres, archívumában a mai napig rengeteg teljes értékű kiadatlan dal vár a napfényre. Időről időre önmaga is méltóztatik elővenni, sőt közreadni közülük néhányat, néha bootleg formájában kerülnek piacra, leggyakrabban sehogy. Az elmúlt napokban egyszerre két első osztályú felvétel is elérhetővé vált egy Prince-ritkaságokra szakosodott YouTube-csatornán: az erős szexuális töltetű Lust U Always című szám a minneapolisi Herceg áttörését meghozó 1999 album stúdiómunkáinak idejéből, 1982-ból való (pár évvel később Prince a brit soul énekesnek, a néhai Robert Palmernek is felajánlotta, de neki végül nem kellett), míg az American In Paris című dal, mely egy New York-i lány keserű véget érő párizsi románcát elmeséli el, akivel az énekes az Eiffel-torony tetején szakít, 1989-ben került szalagra – és szintén kiadatlan maradt. A két nyolcvanas évekbeli felvétel mellé egy teljes másfél órás brit dokumentumfilmet is közreadunk a Művész szóban forgó legendás évtizedéről: a Prince: The Glory Years – A Documentary Review 2007-ben nélkül készült, a címszereplő engedélye nélkül.

Friss listák az Amerikai Egyesült Államokból