(X) A Fishbone a '80-as évek végének és a '90-es éveknek egyik legfontosabb úttörő zenekara volt. Amerikában a funk-punk-ska-rock-metál-dzsessz fura sokszögének egyik megalapítói voltak ők. Utánuk jöhetett aztán a Red Hot Chili Peppers (őket sem kell bemutatni, bár a korai éveik kevéssé ismertek errefelé), a Living Colour (ők pár évvel később alakultak, első lemezüket pedig a Fishbone első korongja után két évvel adták ki) és még sokan mások. Amolyan híd voltak ők a '70-es évek nagy funk-királysága és a '90-es évek eklektikusságtól tomboló zenei világ között. Vasárnap este az Akváriumban tombolnak.

Miközben Rihanna azzal van elfoglalva, hogy 777 nevű egyhetes miniturnéjának hét állomása között a repülőgépén kétszáz meghívott újságíró és rajongó poharába locsolja a világ egyik legdrágábbjának tartott Ace Of Spades pezsgőt (igen, tényleg így van), addig a mainstream hip hop nárcisztikus cárja, Kanye West gyorsan feldolgozta az énekesnő új albumának első kislemezdalát.

A Peanut Butter Wolf-vezette kaliforniai Stones Throw kiadót az egyik leginnovatívabb indie hip hop, funk és jazz (de annál is inkább füstös műfajhatár-elmosó zenékkel házaló, hatványozottan lemezturkász-barát) labelként szokás számon tartani, ami eddig olyan remek előadóknak adott hátszelet, mint Madlib, J Dilla, Aloe Blacc, MF Doom, Mayer Hawthorne vagy Dâm-Funk – és ami most elérkezettnek látta az időt, hogy dokumentumfilm készüljön az elmúlt 16 évéről. 

15 másodperc. Ilyen hosszú a videó, amiből csak annyi derül ki, hogy Mother Monster készül valamire, mondjuk egy videoklipre, és nem is akárkivel, hanem Terry Richardsonnal. Viszont ez a 15 másodperc sem akármilyen.

A Seattle-ben élő művész, Troy Gua többféleképpen kamatoztatta már tehetségét, a legkomolyabb érdeklődést mégis Le Petit Prince nevű projektjével váltotta ki internetszerte. Ebben kedvenc énekeséből kreált bábfigurát, és újraalkotta vele lemezborítóit, klipjeit, ruháit, pózait, lelkesedését pedig jól mutatja, hogy még külön korszakokra is bontotta az egyes jeleneteket. Igen ám, de aztán maga Prince (vagyis ügyvéd-szupercsapata) is felfigyelt rá.

A hazai divattervezők gyűjtőhelyeként ismert budapesti Mono Fashion üzlet új, divatot és zenét összekapcsoló projektet indított, kiterjesztve progresszív attitűdjét, miszerint nem fél a kevésbé ismert, feltörekvő fiatal tehetségeket támogatni. A Mono Meets Music néven futó kezdeményezés első kézzelfogható eredménye egy műfajilag eklektikus válogatáslemez, rajta olyan hazai underground előadók, producerek dalaival, akiknek munkássága a körkép összeállítói szerint az itthoni színtéren előremutató. A többek közt a Volkova Sisters, Yvein Monq, a Morningdeer és a Haunebu felvételeit egybegyűjtő cédé anyagát itt nálunk teljes terjedelmében végig lehet hallgatni!

Most, hogy már Madonna is felült a Gangnam Style-vonatra (sőt, Madonnára ült rá két nappal ezelőtti New York-i koncertjén a világ pillanatnyilag legnépszerűbb popslágerének előadója, lásd itt), úgy gondoltuk, egyetlen egyszer helyet adunk mi is a dal körül keltett globális hisztériának: heti top 10-ünkben a szerintünk legjobb Gangnam Style-paródiákat rangsoroljuk.

Tizenegy napra (azaz a következő hétvégéig) előremutató programajánlónkban ezúttal kortárs magyar divat kél frigyre kortárs magyar zenével, borzasztó tömegeket mozgató stadionrock kap ellenpontozást szűk körben menő zeneblog-diszkó formájában, de ajánlunk Queens Of The Stone Age-dzsel kollaborált dalszerzőt, repülőgépen rossz magaviseletet tanúsító torontói balkán-klezmer-folk bandát, mindenféle technó-ügyeskedőket és egy olyan zenekart is, amiben még a Smiths-es Johnny Marr is gitározott. Ők a Cribs a fenti képen, de most tessék továbbklikkelni a folytatáshoz.

(X) Virtuozitás, humor, elsöprő lendület - mindezt egy dobbal és egy gitárral tudja a "Francba a basszusgitárral!" mozgalom francia élharcos-duója, az Inspector Cluzo, akiknek szédületes blues-funk-punk-rock zenéje energiabombaként robban a színpadon. Most szombaton, november 17-én este éppenséggel az A38 színpadán zúznak-csörömpölnek egy szaxofonossal és egy trombitással kiegészülve, a hasonló felállású és lelkületű - erre az akkalomra ugyancsak két vendégzenésszel kibővülő -  Wattican Punk Ballet társaságában. 

Lengyelország gazdasági értelemben Európa jelentőseb piacai közé tartozik, sok tekintetben a digitális szolgáltatások és az elektronikus kereskedelem területén is. Ami pedig a zenei szegmenst illeti: az IFPI jelentése alapján 2011-ben tíznél több legális zenei szolgáltatás volt elérhető az országban. Ezek alapján az amúgy is növekvő lengyel zenei piac a streamingszolgáltatók számára a kelet-európai terjeszkedés bástyája lehet - a skandinávok már be is nyomultak.