Néha lennék máshol, nagyjából bárhol - Rec.hu

Minden jó zenében van valami gonosz. Mindenben nem érthetünk szót, de indiait te főzöl a legjobban. A világ egy végtelen, gond nélkül kifosztható ATM. Sok szar történik, de ez nem újdonság - a Föld egy pöcegödör. Szép lassan mindjárt meghalok. Se csendben, se halkan; delfinek besavazva; zenére hasonlít. Lobogvánnyal eggyé válok; alattam lány, felettem őrangyal. A Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.

Kovacs The Hun a Savages Y Suefóból, illetve Savagesként is ismert Kürtössy Nándor "mélyebb, kísérletezőbb, sötétebb" alteregója. Harmadik lemeze még tavasszal jelent meg, csak lemaradtam róla, pedig nagyszerű, különleges lemez. A Kürtössytől megszokottabb jazzes-táncos-groove-os zenék is megtalálhatók itt, máskor a jazzes szólamok keményebb dobokkal, akár footworkös ritmusokkal és/vagy savas puttyogásokkal találkoznak. De egészen free improvizációk is hallhatók itt, valamint olyan absztraktabb, sötét, zúgós részek, amik a "filmzenés" kategóriából inkább a kísérleti zene felé lépnek el. Mindez szinte kollázs módjára épül egybe, a látszólag nagyon különnemű részek egymásba alakulnak, történetet mesélnek, hangulatot festenek. Nyilván sokkal nagyobb figyelmet és nyitottságot követel, mint a legtöbb jazzes-táncos zene, de mind részleteiben, mind egészében különleges. A Los Angeles-i The Content Labelnél kijött lemez egyébként felkerült Beans (Antipop Consortium) bandcampes kedvenceinek listájára is. Facebook

Két és fél éve jelent meg az utolsó Fish!-album, ami a Régen minden jobb volt témájával ironizált. A Se csendben, se halkan nem ilyen tematikus, pontosabban két fő témája van. Az egyik a külvilágban tomboló hülyeség (kommentekben okoskodás, megosztottság és ilyesmik), amihez maró gúnnyal viszonyul a lírai én. A másik viszont inkább magánéleti, és ezek a szövegek jóval pozitívabbak, ami kifejezetten jól tud esni. A Micsoda nap például tényleg egy jó napról szól, nem arról, hogy mi történik, hanem hogy milyen érzés. Zeneileg a megszokott Fish!-t kapjuk, energikus, lendületes, fülbemászó dalok 37 percben. (A cikk címét a Senkikből valakik című számból vettem.) Facebook, Instagram

cibi az év elején megjelent nagylemeze az EDM TRIP címet kapta, de azon sem csak a szűken vett EDM szólt, hanem más elektronikus stílusok is megjelentek és keveredtek a hiphoppal, illetve a bulis szövegek mellé komolyabb kérdések is befértek. Fokozottan igaz ez az új EP-re, ami bulis elektronikus hiphopnak tűnhet (többek között garage- és dnb-ütemekkel is), de csak ha nem figyelünk a szövegekre. Ezek üzenetét cibi így foglalja össze: "valahogy olyan irányba haladunk, aminek nem lehet jó vége. A szakadék felé szambázunk egy rohamosan butuló társadalomban. Mi van, ha a bolygónk valójában egy programozott tévéműsor? Egy intergalaktikus show, amit a galaxis lakói néznek." Másfelől ezt a témát sem éjsötéten fogja meg: a problémák eltagadása nélkül tud ironikus, szórakoztató lenni. Ráadásul a vendégénekesnők is sokat dobnak a dalokon: klou, dorimoczi, Blansch. A producerek: Hurrt, Beatrick, So-Ma, Whoel, WaTa. (Ő látható a nyitóképen.) Facebook, Instagram

Nyáron jelent meg Siculus első albuma, ami egy fiatal székely egy napját meséli el, népi dallamokkal, különleges tradicionális hangszerekkel (ezekről itt láthatók képek), dobokkal, gyakran szöveg nélküli énekkel és néhány népdallal. A 79 perces album nagyon erős atmoszférát teremt; olykor a hangzása is olyan, mintha egy eredeti felvételt hallanánk a kissé mitikus, animista, természetvallású Székelyföldről, amit persze csak "emlékfoszlányok és népmesék alapján" lehet rekonstruálni. Belecsúszhatna a lemez persze ócska sámánoskodásba is, de a lecsupaszítottsága megmenti ettől, és az, hogy a vízióját nem próbálja meg kézenfekvő, hatásvadász eszközökkel átadni. Tehát nincsenek pl. szintik és torzított gitárok, de ettől függetlenül nem tévedünk, ha a metal közelébe tippeljük az alkotót - ugyan ezt a saját oldalain nem árulja el, de nem nehéz (pl. a Kisterem lelkes kritikájából vagy a Darkborne interjújából) kideríteni, hogy KisG-t takarja a Siculus név, aki a Cripplex Foxban trashcore-t játszik, Dagsetr néven pedig black metalt. Facebook

A Wolfolks 2019-ben mutatkozott be Magyarradar rovatunkban, akkor még duóként, októberben pedig megjelent első albumuk, immár négy taggal. A dallamos, bulis folk-világzene különlegessége, hogy a dalok a megszokott "népies" vagy költői nyelv helyett kifejezetten mai és direkt módon fogalmaznak - nem teljesen hétköznapi módon, de simán belefér olyasmi a szerelmes dalokba, hogy "mindenben nem érthetünk szót, de indiait te főzöl a legjobban". Szó esik még a muzsikus életről, a kapuőrökről, a nyitó dal pedig arról szól, hogy "jobb ölelni, mint verekedni", és "legyek inkább szabadelvű, mint korlátolt". Persze az üdítő szövegek azért működnek, mert meggyőzően jókedvű maga a zene is. Facebook, Instagram

Az utóbbi évek egyik legjobban fogadott fiatal punkzenekara volt a Juggler, az ő utódzenekaruk a Gepárd SS, akik szeptemberben adták ki első EP-jüket. Az Insomnium Gepárdum úgy dallamos punk, hogy nem pop-punk: nem akar szórakoztatni, inkább a fájdalom és a düh kifejezése hajtja. Leginkább a gitár viszi a dallamot, ami úgy belesimul a zene szövetébe, hogy amikor második hallgatásra az ember rájön, hogy a fülébe másztak a dalok, akkor az kifejezetten meglepő. Facebook, Instagram

Susa az év elején gyuris és Szalai mellett tűnt fel a Ma este trap EP-n, nemrég pedig kijött a harmadik önálló albumával. A Kabala is trap, amit a hangminták tesznek érdekessé (pl. a címadó számban szomorú hegedű). Susa szövegei személyesek, jobbára kerülni a trapes közhelyeket. gyuris, Szalai valamint Balázs-Piri Soma vendégeskedik. Instagram

A HZTLNOK dillásan meg-megbillenő, elektronikával megsegített - olykor pl. komoly basszusokat használó - hiphopot játszik. A három tag jól működik együtt, lendületesen visznek magukkal még akkor is, ha talán kicsit túl sokat foglalkoznak a szövegekben azzal, hogy szembeállítsák magukat a többiekkel (meg néha, ha jól értem, a magyarokkal általában). Idén kiadtak már egy albumot és egy EP-t, tehát az Út már a harmadik kiadványuk; ezen Gege, Tink, Laza Laca és DJ Sonny Kraft működik közre. Facebook, Instagram

Idén már megjelent egy válogatás az EzmBA (úgyismint a Pécsi Tudományegyetem Elektronikus zenei médiaművészet szakja) hallgatóitól, de most itt egy újabb, ezúttal az 111recordstól, tőlük is a második. Ahogy a kísérőszöveg írja, ez most "egy kicsit kevésbé sötét és csöppet introspektívebb", valamint "a bátor bangerek és a formákkal szakító kísérletezés" között egyensúlyoz. Valóban vannak egyértelműbb hangulatokat festő ambientes darabok, illetve nem vagy alig dekonstruált táncos ritmusok. Egyes számok pedig azzal emelkednek ki, hogy több megközelítést is összehoznak. output száma például finomabb zörgésekből-zúgásokból bontakoztat ki egy könnyed breakbeatet; Agonyi záró, Zenére hasonlít című száma pedig szürke formátlan-torz gitározásról, vicces-nyomasztó pszeudobluesos artikulálatlan éneklésből tétovázós, finomabb dob-gitár duettre vált át. De ezek mellett is számos felfedeznivalót kínál a válogatás. EzmBA honlap, Facebook, Instagram

Necessary Evil - ez az új The Trousers-lemez címe, ami nem arra utal, hogy mostantól sátánista black metalt játszanak, hanem - ahogy Kőváry Zoltán a sajtóközleményben mondja - arra, hogy "Zoli, az állandó stúdiósunk mindig mondja, hogy ’minden jó zenében van valami gonosz’ - másrészt ezek a dalok a nehéz időkről, tapasztalatokról szólnak, amiket mindenképp át kell élni ahhoz, hogy az ember - vagy egy zenekar - igazán fejlődni tudjon." Tehát próbálták ezt a "szükséges gonoszt" beépíteni a zenébe, de azért továbbra is garázsos rock and rollt játszanak. Újdonság még a szájharmonika megjelenése is. Facebook, Instagram

Rónai András