Szállnak az égbe az ősi erők, égeti a tűz a seggünket. Konkrétum nincs, csak elvárás van. Legyetek szabadok, legyetek csendesek! Lekwarsziget, halálig tartó agyviadal, bohókás szorongás, cyberpunk remény, több pénz. A Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.
A Balatorium / Balaton Hangjai válogatásról már előzetesen tudható volt, hogy a Balaton környezeti értékeire hívja fel a figyelmet illusztris közreműködőkkel. Ami ebből a küldetésből kijött, egyrészt sokszínű, hiszen van itt okos elektronika, folktronica, singer-songwriterek és egyebek - ugyanakkor mégis van egyfajta átfogó hangulata, egyszerre sejtelmes és magasztos. Jellegzetesen ilyen például a leghosszabb szám, iamyank (némileg posztrockos felhangú) ambientje. Kiemelném még SunMa ravaszul álnaiv, többször komolyan elsötétedő darabját a szezonon kívüli életről; valamint Hegedűs Józsi a pátosszal és az abszurddal egyszerre kacérkodó dalát (Bálna a Balatonban - ebből származik a címbeli idézet). De a többi szám is erős, mi több: az a fajta válogatás ez, ahol az, hogy milyen számok és hogyan kerültek egymás mellé, hozzáad a zenéhez. Az egyes dalokról a Banana Records oldalán lehet olvasni; az albumot Salföldön mutatják be egy minifesztivál keretében. Honlap, Facebook
James Cole a nemzetközileg ismert magyar house-producerek közé tartozik, legutóbbi megjelenése is komoly sikert aratott. A 2011-es megaslágerből, a Somebody That I Used To Know-ból a skót Kevin McKay-jel közösen készített egy átiratot, ami a Beatport deep house listájának első helyéig jutott. "Mélyebb, napsütötte változat, medencés partikhoz, naplementés szettekhez vagy az éjszaka végéhez, de bármikor máskor is hatásos" - írja a kiadója, az igen jónevű Glasgow Underground. Ínyenceknek az extended mixet ajánlom. James Cole másik nyári kiadványa George Smeddles South Recordsánál jelent meg. A Big Money gazdag ütőseivel, orgonás dallamával igazi bulisláger; a More Money mélyebb, redukáltabb és ravaszabb darab. Facebook
A Lekwarsziget budapesti trió (volt?) spanyol-portugál-magyar tagsággal. Susana García de Quirós (Grace of Kairós, The Hostages Went Home), Csider Gyöngyvér (The Blue Pillow Projects) és António Domingues 2015 és 2018 között vett fel egy bő negyvenperces albumot, ami július végén jelent meg. A dream popon belül hol a finomabb, elrebbenő, hol az alt.rockosabb irány kerül elő, de az anyag fő vonzereje az, ahogy a két énekesnő együtműködik a dalokban (a legszebb példa erre a Summer Rain). Reménykedjünk, hogy (a jelek ellenére) lesz folytatás. The Hostages Went Home Facebook, Grace Of Kairós Facebook, The Blue Pillow Projects Facebook, António Domingues Facebook
Megahit a synthwave színtér nemzetközileg ismert és termékeny szereplője, de jó ideje inkább különálló számokat jelentet meg. A Megacorp viszont egy teljes, kerek album bő háromnegyed órában. Már a cím alapján sejthető, hogy cyberpunkos lesz a téma, vagy ahogy Megahit jellemzi. "hardcore cyberpunk atmoszféra, filmzenés hatású synthwave hangképekkel felturbózva." A nem túl távoli jövőben járunk, a megosztott társadalmat megacégek uralják, mindenki magára utalva harcol a túlélésért... Akciódús és sötétebb számokból sincs hiány, és még egy kis pihenő is akad (Nightfall és az epilógus, ami szerint "van remény" és rajtunk áll, milyen lesz a jövő). Honlap, Facebook
A Maze Of Anxiety bemutatkozó lemeze is szintis, de ahogy az alkotó hangsúlyozza, egyfelől nem a modern fajta, másfelől nem is "a direkt nagyon retro, synthwave-es hangzás"; szerinte a legjobb referenciapont a Depeche Mode középső korszaka. Vannak itt dallamosabb, mondhatni slágeresebb dalok és súlyosabbak, sötétebbek is. "A szövegek a szorongásaim, félelmeim, indulataim járják körbe leginkább" - írja a zenész, hozzátéve, hogy "közben (szerintem) mégis van egy gyermeki/naiv/bohókás/érzelmes hangulata is sokszor a daloknak." Ez utóbbi is teljesen igaz, ami néha vibráló kontrasztot alkot a szövegek témájával. A lemez jól adagolja a különféle hangulatokat; a vége felé már szinte azt hinné az ember, hogy pozitív lesz a lezárás, de az utolsó szám, a Maze Of Anxiety a legszorongósabb.
A Colmena modern metaljában megférnek a nagyívű, fülbemászó dallamok, a bőséges elektronikus fűszerezés csakúgy, mint a metalcore-os zúzások. Második nagylemezük nagyobbik része amolyan konceptalbummá alakult a munkálatok során: "Bagdi Balázs énekes elmúlt két évébe, lelkivilágába, sebeibe, fájdalmaiba enged betekintést". Az ismertető szöveg szerint a címadó Hazajutok jelenti a lemez középpontját, ami megtévesztésként szinte már eurodance-es szintidallammal nyit. A két záró szám hamarabb készült, a szöveget és a zenét tekintve is kicsit kilógnak a korábbi egységből. Facebook
A Szégyen Kazetták három kazettával jelentkezett. Az egyik az Unholy Sativa kaotikus-kiabálós-gúnyos-szürreális "pokoli rockja", amiről már volt itt szó. A Juggler önjellemzése: "szomorú punkok pornós jelmezben"; a kiadó azt írja róluk, hogy "fiatal és szép emberek fogós, melankolikus punk zenéje." Ehhez még azt érdemes hozzátenni, ami a Bandcampen olvasható, hogy a melankólia mellett a keserű düh is legalább annyira jellemző rájuk, illetve a punk mellett a kilencvenes évek alternatív rockjának a hatását is lehet érezni a bemutatkozáson. A másik kazetta az Amasunzu demója - a kísérőszöveg szerint felvették ezt a 11 percet, adtak egy koncertet, aztán feloszlottak. A demó zajos, punkos grindcore, a darálások között gitárnyúzásokkal - rövid, de hatásos életmű. Juggler Facebook, Szégyen Kazetták Facebook
Péter Szabina és Bodnár János Kristóf együtt dj goodbye néven zenél, videóművészeti projektjük pedig a blanche the vidiot. Amikor pedig Tóth Kinga vizuális- és hangköltővel is kiegészülnek, akkor ők a noise vegetation. Utóbbi formáció nemrég egy videót is készített az (alább külön is meghallgatható) EP számaihoz. A zene alapvetően kísérleti elektronika, de beépíti a széles gesztusokat használó ambient és a dallamos elektronika eszközeit is; ezekhez kapcsolódnak effektekkel eltérített szintetikus hangok, zajok, no meg Tóth Kinga rétegzett, effektezett hangja (beszéde, dúdolása stb.). Több izgalmas kettősség határozza meg az EP-t: egyrészt a "könnyebben befogadható" megközelítések és a kísérletezés együttélése; másrészt pedig Tóth Kinga hangja is sajátos határhelyzetben van: nem állították a középpontba, de nincs is textúraként a többi hang közé besorolva, hanem valahol a kettő között mozog. Ehhez még vegyük hozzá a sokféle technikát használó, több témát is érintő videót - erről a Phenom cikkében lehet bővebben olvasni. A szintén nyáron megjelent dj goodbye-EP, a Nyugat ennél zajosabb, de ennek a megközelítésnek inkább az expresszív oldalához közelít; a címadó szám záró remixe pedig egy lebegős, szinte drone-os alapra ülteti rá a zenét. Blanche The Vidiot / dj goodbye honlap, Facebook, Tóth Kinga honlap
Rónai András
Júliusban a következő lemezeknek, EP-knek volt a premierje itt a Recorderen: Solére: Kiki EP (nyárias, de érettebb folytatás a bemutatkozó nagylemez után), triola gang: Bárcsak élnék EP ("lefelé törekvő millennial trap" közéleti és közúti témákkal), Kristóf Hajós & The Bitterfly Collective: Live at De Groeverij (kamarapop koncertlemez); valamint a következő klipeknek, daloknak: Mandaan: In The Forrest (Live session), Agebeat & Constant K: Closer, Szesztay Dávid: Vigyázz ránk, Analog Balaton: Studio Session, Majré: Szabadon, Szlimmy & Loki: Tó, Deva: Live Band at Budapest Park, The Hybrid Drummer Duo: NiSaGa, Abigél: Mikor elég, Daveform Quintet: Arrival (live session). Magyarradar rovatunkban bemutatkozott a Sharin' (poszt-grunge, emo és egyéb hatások) és a Russian Girl (fanyar, szomorkás, mégis táncolható indie/grunge).
