A Hakumba a sokműfajú bemutatkozás után második lemezén letette a garast az afrobeat mellett, de azért nem bírták ki, hogy ne rakják tele mindenfélével, a rocktól a soulon át a krimijazzig. Ez a kritika először a Recorder magazin 119. számában jelent meg.
A ska-punk-folk-trap-gypsyjazz-megamimégjön bemutatkozás után a Hakumba bölcsen úgy döntött, hogy egységesebb lemezt készít, az alap pedig, amiben mind a tizenegy tag meg tudott egyezni, az afrobeat. Az már önmagában örvendetes lenne, hogy jelentősen megnőtt a magyar afrobeat-repertoár (hiszen még mindig nem nagy), az meg még inkább, hogy „a szokásos Hakumba-őrület” jegyében belekevernek mindent: rock, funk, soul, latin, krimijazz, retrórap betétek lepnek meg, hol kitérőként, hol az afrobeat fölött.
Ezzel úgy gazdagítják a formulát, amit már rögtön az atyja, Fela Kuti tökéletesre csiszolt, hogy annak alaplüktetését tiszteletben tartják. Különösen jó lett a Power, ahol a középrészben a simulékonyan tekergő, édesen szomorú soulos éneknek érdekes kontrasztot ad a feszes-feszült afrobeat alap. (A bossa novába indie soult keverő Not The Same a kivétel a lemezen.) Nemcsak jó, hanem egyenesen lelkesítő lemez.
Előadó: Hakumba
Cím: Message
Kiadó: szerző kiadás
Megjelenés: 2024. szeptember 26.
Műfaj: afrobeat
Kulcsdal: Power
8/10
Rónai András
Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.