A Mulató Aztékok továbbra is okos, laza szövegekkel hódít, néha kitekintve a korábban megszokott témákból. Az alapokban pedig több a Neptunes-féle funky minimalizmus, mint bármi másban itthon. Ez a kritika először a Recorder magazin 119. számában jelent meg.
A Mulató Aztékokat indulásukkor okos, de laza szövegeik és alapjaik rögtön kiemelték a magyar hiphopból. Azóta, vagy akár csak a 2018-as Szobanövény óta teljesen átalakult a környezet, amibe a sokáig húzott harmadik album érkezett. („Sosem vette magát komolyan a csapat, de így aratott sikereket, mígnem a lezserség szarakodásba átcsapott” – Rég várt lemez.)
De ha színesebb és sokkal jobb is a szcéna, azért a Mulató Aztékok továbbra is egyedi hangot képvisel benne. Például mert Emekajji minden más magyar producernél többet tanult a Neptunestól. Tőlük mostanában inkább a bulisabb megoldásokat szokás nálunk átvenni; Emekajji viszont bólogatósabb hangulatokat hoz létre a funky minimalizmusból, a szinkópált, szaggatott ritmusokból, csalókán egyszerű dallamokból. Ami az alapokat illeti, ez a 26 szám, 84 perc soha nem unalmas; olykor benéz J Dilla, valami váratlan műfaji idézet, netán fura pszichoszintik (Apa, Újra tél).
Tink és pHLaT karizmája és laza okossága a régi, de kicsit túl sokszor futják le ugyanazokat a köröket; az életfilozófia, hiába alapozzák meg személyes élmények, monotonná lesz, és az önreflexió (nem öntömjén, csak majdnem) is lehetne kevesebb. Kifejezetten jól áll nekik, amikor kinéznek a szokott témákból. Például az Idehajóztál asszociatív, hangzásközpontú kalandozása; a Minden patent szórakoztató, de éles moralizálása; leginkább pedig az Apu, ami gyerekszempontból, viccesen, de (mivel mindenki rá fog ismerni) húsbavágó módon ábrázol egy férfitípust. Jobb lett volna több ilyen.
Előadó: Mulató Aztékok
Cím: Azok méltó utak
Kiadó: szerzői kiadás
Megjelenés: 2024. október 4.
Műfaj: hiphop
Kulcsdal: Apu
7,5/10
Rónai András
Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.