"Nem ölünk, nem eszünk, sóhajtunk." Tóth Kinga: MariaMachina (lemezkritika)

Egyházi kórusok és a klasszikus avantgárd, népdalok és kattogások - sokszorosan rétegzett Tóth Kinga lebilincselő, bátran kísérletező szólólemeze. Ez a kritika először a Recorder magazin 119. számában jelent meg.

Népzenét és egyházi kórusokat is megidéző ének, szavalás, dúdolás, suttogás, nem-zenei emberi hangok, zörejek, kattogások – ezekből áll össze Tóth Kinga második szólólemeze. Többszörös egymásra rétegzéssel és effektezéssel nagyon sűrűre szőtt, a maga alkotta teret teljesen betöltő zene ez (amit Tóth amúgy élőben vett fel, nem sávonként).

Ugyan egyértelműen csatlakozik az avantgárdhoz, kísérleti zenéhez, de lebilincselő, szerethető, mondjuk ki: többször kifejezetten szép. Bár a cím mást ígér, nagyon is emberi ez a lemez, és a többféle hagyományhoz való kapcsolódásán keresztül személyes és egyéni.

Az album második felében nagyobb hangsúlyt kapnak a „nem zenei” hangok, de végül a leglágyabb számhoz, a finoman elvarázsoló Through Pine Needles aszkétikus utópiájához érkezünk el: „nem ölünk nem eszünk sóhajtunk / vízben fürdünk silentio nem beszél”.

Előadó: Tóth Kinga

Cím: MariaMachina

Kiadó: Hinge Thunder

Megjelenés: 2024.

Műfaj: kísérleti

Kulcsdal: Blanche's Monologue

8/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.