Kóborlás a tágas amerikai tájakon. SUSS: Birds & Beasts (lemezkritika)

Az ambient country egyik legismertebb zenekarának új lemeze jó bevezetés a nálunk kevésbé ismert műfajba, és még annál is több. Ez a kritika először a Recorder magazin 117. számában jelent meg.

Ha még soha nem hallottál ambient country-t, a név alapján akkor is el tudod képzelni, hogy milyen: az ambient eszközeivel felfestett tágas amerikai tájakon kóborolnak magányosan a country jellegzetes hangszerei. A műfaj ősei: Bruce Langhorne filmzenéje Peter Fonda 1971-es, The Hired Hand című westernjéhez, Brian Eno Apollója (1983), Ry Cooder Paris, Texasa (1984).

Az egyik legismertebb mai ambient country-zenekar a SUSS. Ötödik lemezük első fele nyugalmasabb: az említett végtelen tájak szétterülő szintivel, elnyújtva lebegő pedal steellel, türelmesen akkordokat bontogató akusztikus gitárral, mandolinnal satöbbi – és ez jó kezekben igazán hatásos formula.

Pont mire már sok lenne ebből, a Prey elsötétíti a hangulatot. A két záró, tízperces szám azzal emelkedik ki a lemezről, hogy meggyőzően hozzák össze a baljóslatúságot és a tétovázó szépséget, csak a Beasts ezt nyitott struktúrában teszi, a Migration pedig jóval feszesebb. (Az utóbbit még a zenekar 2021-ben elhunyt tagjával, Gary Leibbel vették fel.)

Előadó: SUSS

Cím: Birds & Beasts

Kiadó: Northern Spy

Megjelenés: 2024. június 28.

Műfaj: ambient country

Kulcsdal: Beasts

7,5/10

Rónai András