Hagyománykövető poszt-punk és újító EBM – Ilyen volt a She Past Away és a Body Of Pain az A38-on

Szerdán megnéztük az A38 színpadán, hogy milyen az, ha találkoznak egymással a poszt-punk revival török hősei és az EBM revival cseh újoncai.

A goth és az industrial szubkultúra örök és elpusztíthatatlan, és a hozzá kapcsolódó zenei műfajokkal együtt a késő '70-es, kora '80-es évek eleje óta globális szinten meghatározó jelenség maradt, de persze azért voltak itt is hullámvölgyek és felfutások, nomeg a zenei ízlés is alakul, lassan, de biztosan. Az utóbbi 10-20 évben pedig mindkét színtéren volt egy komolyabb átrendeződés és revivalhullám, és most ezek találkoztak össze az A38 fedélzetén.

A 2006-ban alakult török She Past Away egyike volt azoknak a zenekaroknak, akik a klasszikus, de akkorra már eléggé kiégett gothic rock hangzás helyett az ezredforduló után félig-meddig az akkor nagyot futó indie és garázsrock-hullám mellékvizein visszajött poszt-punk felé fordultak, majd összegyúrva azt némi darkwave- és gothrock-hatásokkal, az újabb rajongói generáció egyik legnagyobb kedvencévé nőtték ki magukat. Nem először járnak nálunk: két klubkoncert (2014, Rohamban és 2015 Showbarlang) után a Fekete Zaj-os szervezők először a 2018-as téli, majd a tavalyi nyári fesztiváljukra hozták el őket, most azonban újra önálló klubkoncertre tértek vissza, és töltötték meg majdnem teljesen az A38 Hajót. Habár kétségtelenül a szubkult legfelkapottabb együttesei közé tartoznak immár évek óta, engem valahogy mégsem fogott meg igazán a zenéjük, és esélyes, hogy a kettőnek igazából ugyanaz az oka: a népszerűségük titka ugyanis az, hogy a zenéjük a poszt-punk, goth rock és darkwave létező legjellegzetesebb elemeit gyúrja egybe, olyannyira, hogy nehéz lenne olyan együttest találni, akik jobban megtestesítik azt, hogy így, kétezerhuszonvalamennyiben mi a színtérre leginkább jellemző hangzásvilág... és nekem pont ez volt a bajom, hogy habár maximálisan korrektül össze van rakva a zenéjük, azon túl, hogy hibátlanul összefoglalja, milyenek is ma a felsorolt műfajok, újdonságot igazából nem nagyon nyújt.

Korábban élőben sem igazán győztek meg, de most valahogy mégis sokkal jobban működött a fellépésük: mintha jobban előtérbe kerültek volna az erőteljesebb, ütemközpontúbb dalok, és kifejezetten erős sodrása volt az egész koncertnek, nagyszerűen működött az a sötét, goth-diszkó hangulat, amire a potenciál amúgy abszolúte ott van a dalaikban is. Azonban mindezek ellenére nekem inkább az előzenekar vitte el az estét: a cseh fővárosból érkezett, relatíve újonc Body Of Pain abba a vonulatba tartozik, amelyik az utóbbi pár évben újraértelmezi és újra friss erővel tölti meg az industrialból a '80-as években leágazott EBM (avagy Electronic Body Music) hangzást, kiszakítva azt korábbi, néha "kissé" túlzottan hagyománykövető közegéből (erről a revivalhullámról amúgy a márciusi Recorderben írtunk bővebben is). Náluk is befigyelt némi darkwave-hatás, plusz egy kis synth-pop és techno is itt-ott, de az alap az újragondolt EBM volt, feszes, a közönséget alaposan megmozgató ütemekkel és ahogy az új hullám jópár zenekaránál (például a nyári Zaj egyik legemlékezetesebb koncertjét letoló Puerta Negranál), itt is női vokállal, ami a mostani revivalhullám előtt teljesen idegen volt a műfajtól (amúgy érthetetlen, hogy miért, mert egészen tökéletesen működik az EBM női énekkel). Szóval abszolút megérdemelték azt a plusz figyelmet, amit az eddigi messze legjobb hazai koncertjét adó She Past Away-nek köszönhetően kaptak.

Fotók és szöveg: Frank Olivér (infinitebeat.hu)

She Past Away

Body Of Pain