Ilyen volt az Odonis Odonis, a Choke Chain és a LivingTotem az A38 Hajón

Három ország, három alapjaiban különböző hangzásvilág, melyek közt mégis akad összekötő kapocs. A kanadai Odonis Odonis, az amerikai Choke Chain és a magyar LivingTotem koncertjén jártunk.

Az industrial zene mint műfaj a hetvenes években bukkant fel, és már az alapzenekarok hangzásvilága között is nagy különbségek voltak, de később aztán végképp ezer felé ágazott az irányzat, és számtalan más műfajra is alapvető hatást gyakorolt. A múltheti koncert az A38 Orrstúdiójában pedig arra volt nagyszerű bizonyíték, hogy ez a sokszínűség mindmáig megmaradt (sőt!), és a műfajt mind hangzásban, mind hozzáállásban rengeteg irányból meg lehet közelíteni. A főzenekar, a kanadai Odonis Odonis duó csak hatásként, a saját kis extra-eklektikus világának egyik darabjaként használja az industrialt (hol nyakig merülve benne, hol éppencsak észrevehetően), az amerikai Choke Chain a '80-as években kialakult alműfajokat (EBM és electro-industrial) maxolja ki, a hazai LivingTotem pedig más műfajok felől kanyarodik vissza az ipari alapokhoz.

A LivingTotem, habár a hazai industrial színtér egyik alapemberének (Gulyás András avagy DJ Kraak) a projektje, alapvetően inkább egy erősen tripes, tribal beütésű hangzásból jut el a zakatolósabb industrial technóig (abba most ne is menjünk bele, hogy az ipari zene és a techno hogyan hatott köcsönösen egymásra az évtizedek alatt). Ennek a végeredménye egy néhol már-már hipnotikus hangzásvilág, ami pokoli jól működik élőben – az alapozás ennél jobb nem is nagyon lehetett volna.

A Choke Chain a lehető legjobb időzítéssel mutatkozott be nálunk élőben: a korábban hardcore punk vonalon zenélő Mark Trueman 2020-ban indult szólóprojektje három, már alapból is elég erős EP után, napokkal a turné indulása előtt hozta ki első teljes nagylemezét, amivel egyértelműen szintet lépett. Eredetileg a punk energiájával felütött, nyers EBM volt a központban Truemannál, ehhez idővel egyre hangsúlyosabban bejött a Fronline Assembly-féle klasszikus electro-industrial hatás, az eredmény pedig egy egészen elementáris, a világból való totális kiábrándultásgot nagyszerűen visszadó hangzásvilág lett, ami az új lemezen, a Mortality-n ért a csúcsra. A koncertnek is ez adta a gerincét, az egész lemez lement, és élőben is brutálisan hatásos volt, a végig villódzó vörös fények pedig, ha lehet, csak fokozták az érzékszervekre mért támadást. Mindez mindössze egy héttel a Body Of Pain szintén hajós fellépése után, szóval eléggé jó dolga van manapság a műfaj új generációja felé is nyitott EBM-rajongóknak itthon (és még nincs vége az évnek!).

Az Odonis Odonis, ahogy a koncert előtti beharangozóban is írtuk, azzal vált ismertté, hogy szinte teljesen behatárolhatatlan zeneileg. Nem mintha olyan egyedi és körülírhatatlan lenne a hangzásuk, inkább azért, mert majdhogynem minden számuk teljesen más. A lemezeiket hallgatni ezért kicsit fura élmény: mire ráhangolódunk, hogy hopp, milyen jó kis industrial zakatolás megy, jön a következő szám, ami meg inkább dallamospop-szerűség, ami oké, hogy kicsit sötétebb hangulatú, mint a mainstream átlag, de azért még így is simán elfére egy nagyfesztiválos headliner koncerten is... majd amikor áthangolódtunk, és megállapítottuk, hogy na, valahogy így kell jó popzenét csinálni, addigra jön egy nyers, kiabálósabb, post-punkos pogó-alapanyag. Vagyis a dalok külön-külön sokszor kiemelkedően jók, de az albumok mégis szétesnek kissé, és kicsit ilyen volt a koncert is: nagyon jó, de mégsem volt íve, bár a stúdiósnál jóval erőteljesebb élő hangzás azért valamennyire összefogta az egészet.

Így „csak” egy sor, egymás után lenyomott kiváló dalt kaptunk, nagyon erőteljes felütéssel, kicsit inkább a poposabb, visszafogottabb irány felé húzó középső szekcióval, majd a végén egy újabb bivalyerős résszel, amit tökéletesen vitt a maximumra a „sikerdaluk”, a Trust, ami kb. olyan, mintha a What's This For...! korszakos Killing Joke-hangzást turbózták volna fel és értelmezték volna újra, amúgy egészen brilliáns módon. Mindezt nagyon minimál, de mégis hatásos vizuállal/világítással kiegészítve. Egyértelműen nagyobb közönséget érdemeltek volna ők is és az este többi fellépője is, de így is ez volt a teljes fordulatszámon pörgő őszi klubszezon egyik legerősebb koncertje eddig.

Szöveg és képek: Frank Olivér (infinitebeat.hu)

LivingTotem

Choke Chain

Odonis Odonis