A britek mesésen fura jazzköltője, Alabaster DePlume a Magyar Zene Házában

Lefegyverzően kedves, spirituális folk-jazz, ami néha dühösen politikus, és Bon Iver is rajong érte: június 14-én végre Magyarországra jön Alabaster DePlume!

Angus Fairbairn a brit új-jazz mesésen fura szaxofonos jazzköltője. Művésznevét egy csapat részeg angol kiabálta rá dühösen, amikor elhajtottak mellette egy autóval: ő legalábbis Alabaster DePlume-nek értette a szidalmaikat. Fairbairn valahogy így fordítja át zenéjében is a világ stresszét kósza szaxofondallamokból kibomló, egyszer lefegyverzően kedves és megnyugtató, máskor dühösen politikus dalokká.

Ha megkérdezik, azt mondja, élőben születő-alakuló, kísérleti popzenét játszik, ami tényleg fura és fülbemászó egyszerre – spoken wordbe oltott spirituális folk-jazz, amiben van sok afrikai és indiai hatás és angolos humor is bőven.  A hangsúly nála persze az élőben születőn van, Fairbairn ugyanis szeret úgy turnézni, hogy minden koncerten más együttessel játszik, akiknek megmutatja a dalokat és a témákat, de csak nagyjából, hogy betanulni ne tudják, így a zenészek kénytelenek magukat adni, de azért mégsem kötetlenül improvizálnak, hanem úgy játsszák DePlume számait, hogy azok sohase hasonlítanak teljesen önmagukra. „A koncertre hozok anyagot, dalokat és verseket. Ott vannak nekünk arra az esetre, ha hasznosak lennének. Olyan ez, mint a nass egy buliban: jó, ha van, de a lényeg úgyis az, hogy az emberek beszélgetnek.”

Lemezeket is vett fel így: a manchesteri zenész a 2010-es évek közepén lett a londoni Total Refreshment Centre alkotótér és stúdiókomplexum lakója, ahol a rezidenciáért cserébe havonta egy koncertet kellett adnia. Először aggódott, mert tudta, hogy úgyis új zenét fog írni minden alkalomra, és félt, hogy ettől kiég majd és nem tud a munkáira koncentrálni, de pont itt talált rá arra az alkotói módszerre, ami aztán új alapokra helyezte a zenéjét.

A Peach nevet viselő improvizatív koncertsorozaton – ami aztán 2015-ös lemezének a címe is lett – már ezt a félig rögtönzős módszert használta, amit aztán a stúdióba is átültetett. A 2022-es GOLD-ot (és az azt követő Come With Fierce Grace-t) a brit jazz új hullámának legjobbjaival vette fel, akik naponta váltották egymást, és egy frissen hallott – de be soha nem gyakorolt – motívumot gyúrtak és játszottak taktjelre, majd DePlume kollázsszerűen összevágta a dalokat a különböző verziókból, amiket a felvétel után nem, csak az utómunkában hallgatott vissza, nehogy ott helyben tökéletesítgessék őket.

Az improvizáció mögött Fairbairnnél életfilozófia húzódik: „Egy pillanatot kapunk ebben az életben: azt, amiben most is vagyunk. Megtanultunk mindenféle dolog iránt aggódni megszállottan, amik nem itt és most vannak; az improvizált zene viszont akkor árad, ha összekapcsolódunk azokkal, akik szintén jelen vannak a pillanatban. Így elfogadjuk a halált, az élet elfogadásának aktusában, az egyetlen pillanatban, amiben élhetünk: a mostban.”

Fairbairn persze nem éri be ennyivel: zenéje erősen, de gyakran viccesen politikus, és radikális empátiával támad. Sokszor ő maga a saját céltáblája, mint a Soccer96 szintipunkos dalában, az I Was Gonna Fight Fascismben, amiben azon gúnyolódik, miért nincs ideje a nyugati jólétbe beletunyult embernek harcolni a szélsőséges ideológiák ellen. Dalaiban, koncertjein és mindennapjaiban is gyakran ismételget mantraszerűen közhelyesnek tűnő frázisokat, „köszönöm, hogy létezel”, „ne felejtsd el, hogy különleges vagy”, de az az őszinte hit, amivel a cinizmustól tökéletesen mentes Fairbairn mondja és puha szaxofonján fújja ezeket a gondolatokat, mégis hitelessé teszi az egészet.

2020-es EP-je már a rangos chicagói jazzkiadónál, az International Anthemnél jött ki, a To Cy & Lee: Instrumentals, Vol. 1. pedig a covid-időszak meditatív kísérőzenéje lett. „Mondták nekem sokan, hogy „Betettem a zenédet, és tökéletes volt, de aztán elkezdtél valami fura verset ordibálni egy disznóról. Nem lehetne, hogy csak a szép részeket játszd?” Néha azt gondolom, hogy ez jogos kérés. Ezzel az albummal azt akartam elérni, hogy több ember számára befogadhatóvá váljon a zeném” – vallja Gus, akinek bejött a számítása, az EP rajongói között még Bon Ivert is ott találjuk, aki mintázta a Visit Croatiát az egészségügyi dolgozókat segítő jótékonysági dalában, PDLIF-ben, majd turnézni is elvitte DePlume-ot.

A kiadója bátorítására vágott bele a GOLD projektbe, ami végül 19 számos dupla lemezzé hízott, és elhozta számára a nagy áttörést. Ezt követte tavaly a Come With Fierce Grace, ami szintén DePlume egyik aforizmájából kapta a címét („Jöjj ádáz kegyelemmel”), és a GOLD sessionök lazább, kötetlenebb improvizációit gyűjtötte lemezre. Ennek turnéjával érkezik Fairbairn először Magyarországra, aki június 14-én a Magyar Zene Házában egy trióval fog játszani: a Coby Sey trafós koncetjén is fellépő Momoko Gill (dob, ének), valamint Dan Nicholls (szintetizátorok, elektronika, ének) kíséri majd élőben.

ALABASTER DEPLUME HALMOS ANDRÁS, JAKAB PÉTER ÉS GYÁNYI MARCELL ÉV VÉGI LISTÁIN

Alabaster DePlume
Helyszín: Magyar Zene Háza
Időpont: 2024. június 14. (péntek) 19.30-21.30
Belépő: 4000 Ft
Jegyvásárlás. Facebook-esemény. További infók.