„Így jobban kiderül, mennyire organikus és szép zenék ezek” – Víg Mihály Cseh Tamásról

„Ahogy öregszem, egyre világosabb, mennyire fontos részei ezek a dalok az életemnek” – mondja Víg Mihály, aki kamaszkora óta szereti és játssza Cseh Tamás és Bereményi Géza szerzeményeit. Novemberben egy tripla vinylen is kijöttek pőre, átütő erejű feldolgozásai, gyönyörű, Bartókig és Kodályig ívelő zongoravariációi, eddig kiadatlan vagy épp elfeledett, korai Cseh Tamás-felvételek társaságában. Nemrég a kiadvány ötletgazdájával és szerkesztőjével, Hanák Gáborral beszélgettünk a Cseh-Víg albumról, most pedig a Balaton főnökeként és Tarr Béla zeneszerzőjeként is ismert Víg Mihály mesélt arról, mit jelentenek neki a Cseh-Bereményi-dalok, amiket december 9-én a Magyar Zene Házában élőben is előad – különlegesség, hogy nemcsak gitáron, hanem zongorán is.

Hol hallottál először Cseh-Bereményi-dalokat?

Volt egy barátnőm, aki szalagos magnón egész sok felvételt birtokolt. Szájhagyomány útján is terjedt, hogy ez nagyon jó, úgyhogy vadásztunk rájuk. Nagy kincsek voltak. Élőben a New York Kávéház mögött, egy kis pinceklubban láttam először Cseh Tamást, valamikor ’73-74 környékén. Nagyon tetszett. Jók voltak a szövegek, jók az emberek, akik hallgatták, Tamás pedig nagyon kedves. Zöldlábú iskolaszékeken ültünk, és volt ott egy tanári asztal, rajta szétszórva a szövegek. Néha megkérdezte, mit játsszon, aztán persze nem azt játszotta. De nagyon tetszett mindenkinek.

Ezek után jártál a koncertjeire?

Ahol el lehetett érni, oda igen. De azért nem volt ez programszerű. A Huszonötödik Színházba például nem mentem, mert annál én hippibb életmódot folytattam, minthogy színházba járjak. Később a Bárkába, persze. Az is revelációszerű volt, amikor végre elkezdtek megjelenni a lemezeik. Újszerű élmény volt, hogy mégiscsak vannak zenék, amiket érdemes hallgatni.

Egyszer azt mondtad, hogy ha nem lett volna Cseh Tamás, talán te se leszel zenész. Mennyi volt ebben a költői túlzás?

Semennyi. A hetvenes évek végére eléggé kiüresedett a magyar könnyűzene, és a progresszió inkább a színházban volt jelen: Halász Péter vagy Najmányi László színházában, az Orfeóban, a Szegedi Egyetemi Színpadon. Az újdonság mindig hullámokban jön: egy időben volt Kodály és Bartók, vagy Petőfi, Arany és Jókai, és utána mindig egy kicsit csend van. Ilyen csend volt a hetvenes évek végén is. A nagy bölényekről, a Lokomotivról, az Illésből lett Fonográfról, a többiekről már mindent tudtunk, az újdonság, a kemény rock – a Piramis, a P. Mobil – pedig engem nem érdekelt. Valami intellektuálisabbra vágytam, és ezt a Cseh-Bereményi-dalok adták meg. Tamás lénye lefegyverző volt, a kedvessége feltűnő, a dalok egyszerűsége pedig magával ragadott.

Dalszerzőként hatott rád a Cseh-Bereményi páros?

Biztosan. Hogy pár akkorddal is lehet érzelmekre ható, komoly zenéket csinálni, azt például tőlük is tudtam. De legalább ennyire hatott rám Lou Reed, Iggy Pop, David Bowie, vagy Brian Eno. Nem is merném kijelenteni, hogy Bereményi-epigon vagyok. Ő más iskolát követ. Szerepekbe bújik, mintha dalszövegíróként is színházi vagy filmíró lenne. Nem hiszem, hogy Annának négy abortusza volt tőle, vagy a medvebőrre ledőlve megittak volna három rekesz viszkit az apósával. De jól hangzik, mert egy történetet látsz. Én meg azt mondom, hogy „Itt van, pedig senki se hívta / Néz rám, de nem látom a szemét.” Ilyen nincs, hogy valakinek nem látod a szemét, ez azt jelenti, hogy akkor ökölbe szorított aggyal kell gondolkozni.

Na és Cseh Tamás előadásmódja?

Az nagyon hatott. Tetszett az a végtelen komolyság, hogy minden koncertbe kis túlzással bele akar halni. Ezt persze észrevette és honorálta is a közönség. Én ennyire nem vagyok komoly, szóval még van mit tanulnom.

Látszólag nagyon egyszerű dalok ezek, miért nehéz mégis játszani őket?

Mert mindegyik dal nagyon komoly dolgokról szól, és elsősorban az lenne a fontos, hogy aki énekli, értse, miről szól a szöveg. Ezek prozódiai kérdések. Hogy a dolognak az értelmét énekelje, ne csak arra legyen büszke, hogy tud három akkordot, és megtanulta a szöveget. Jobban le kéne menni a mélyére. De azért vannak sokan, akik jól játszanak Cseh Tamást.

Az elmúlt években egyre több Cseh-Bereményi-dalt játszol, akkor is, ha nem emlékkoncertet adsz.

Volt egy idő, 6-8 éve, amikor ennél is többet játszottam. De játszom én Beatricét, Európa Kiadót, Neuroticot, Spionst is. Ami tetszik. Egy koncert legalább három óráig eltart, sok számot kell előadni. Meg benne van az is, hogy ahogy öregszem, egyre világosabb, mennyire fontos részei ezek a dalok az életemnek.

Van olyan legkedvesebb dalod, mint Jancsónak volt a Lee van Cleef?

Az egyik kedvenc dalom nekem is a Lee van Cleef. Meg a Tarpay grófné, vagy az Irina. De ahogy a saját számaim, úgy a Cseh Tamások közül se tudnék egy kedvencet választani.

Cseh Tamás mondta, hogy neki mindig kétesélyes dal a Désiré megnémul: néha nagyon jó énekelni, néha viszont szörnyű, mert nem tud iránta közömbös lenni. Számodra is vannak ilyen dalok?

Például a Lee van Cleef tipikusan ilyen. Arra jól kell ráfutni. Egy hej-hej másképp hangzik, amikor vállon lövik, és máshogy, ha előreküld négy másikat. Ezeknek stimmelniük kell dramaturgiailag. Meg hát hosszú dal is.

Az egy komoly színészi feladat.

Az. Tragédia dalban elbeszélve, magyarul ballada.

Gondoltad volna, hogy egyszer közös lemezed lesz Cseh Tamással?

Soha. Erre Hanák Gábor kért fel, aki nagyon jó barátom. Rögtön az elején írtam neki egy papírt, hogy mindenben úgy fogok eljárni, ahogy kéri, mert ezzel jelentősen leegyszerűsítjük a folyamatot. Mi azért sok mindenen össze tudunk veszni. De nem kértem vétójogot, és idáig úgy érzem, hogy ez nem volt rossz deal. Együtt válogattuk a dalokat, de főleg az ő intenciói alapján. Gábor mindent megszervezett, nekem pedig annyi a dolgom, hogy megpróbáljak jól játszani szombat este.

Ez egy különösen fontos fellépés számodra. Hogyan készülsz rá?

Megpróbálok nem teljesen rástresszelni. Nehéz ügy, mert én csapatjátékos vagyok, és a Balatonban megszoktam, hogy van egy jó zenekar mögöttem. Itt viszont egyedül repülök, és ha leesik a labda, nincs, aki továbbüsse. Az a terv, hogy a zongorától átülök a gitárhoz, és vissza, és hogy ez gördülékenyen menjen, összeszedettnek kell lennem, ami nekem nem mindig sikerül. De igyekszem.

Gyönyörű zongoravariációkat játszol a lemezen is Cseh Tamás dallamaira, amiket 20-30 perces improvizációkból válogattatok ki.

Szeretek zongorázni. Otthon a saját számaimat is úgy írom, hogy ha megunom a gitározást, akkor megnézem, hogy van zongorán. Azon kitalálom, és megnézem újra, hogy szól gitáron. Kicsit más lesz így ugyanaz a zene.

Kifejezetten a lemezhez készültek az átiratok, vagy amúgy is játszogatod ezeket zongorán?

Amúgy is. Én így szoktam otthon zongorázni. Próbálom direkt kihangsúlyozni a dalok népi gyökerét, és – kis szerénytelenséggel – úgy közelíteni az anyaghoz, mint Bartók a Gyermekeknek zongoradarabjainál. Hogy nem eljátszhatatlanul nehéz, mégis nagyon emocionális. Mély érzelmeket mozgat. Így jobban kiderül, mennyire organikus és szép zenék ezek.

Sokkal több dalt vettetek fel, mint amennyi a Cseh-Víg albumon megjelent, de Hanák Gábor azt mondta, hogy ő nem lemezkiadó, ezért nem is tervezi megjelentetni a többit, ha csak nem lesz rá egy kompetens jelentkező. Ezt nem bánod?

Nem. Ez a tripla lemez is egy ajándék. Mostanában a Hunniában játszom kéthetente, aminek a tulaja, Horváth Ákos – akinek van egy kiadója is – néha mondja, hogy ezt a koncertet most adjuk ki, én meg azt mondom, hogy – jó. Mindenki csinálja azt, amihez ért.

Tiszta sor, hogy ez nem is a te dolgod, de nem foglalkoztat, hogy hallják-e majd az emberek azt a sok jó zenét, amit feljátszottál?

Bulgakov mondta, hogy a kézirat nem ég el. Jézus meg azt, hogy nincs rejtett dolog, ami napvilágra ne jönne. Előbb-utóbb, akiket érdekel, azok hallani fogják – legalábbis ezt remélem.

A Cseh-Víg album első körben 500 példányban jelent meg, a tripla vinyl kapható lesz a Zene Házában is a koncerten, online pedig a Lemezkuckó oldalán lehet rendelni belőle. 

Víg Mihály Cseh Tamás-koncertje
Helyszín: Magyar Zene Háza
Időpont: 2023. december 9. 19.30-21.30
Belépő: 4200 Ft
Jegyvásárlás. Facebook-esemény. További infó.

„KEGYETLEN KEMÉNYEN TUDTA ÉNEKELNI” – HANÁK GÁBOR CSEH TAMÁSRÓL, VÍG MIHÁLYRÓL ÉS AZ ÚJ TRIPLA LEMEZÜKRŐL

interjú: Soós Tamás
fotók: Frank Olivér