Anohni elképesztő hangját kamarapopos kísérettel ismertük meg, majd elektronikus kitérő következett. Hosszú kihagyás után visszatért eredeti kísérőzenekarához, de amit játszanak, az sok szempontból pont az ellentéte a korábbiaknak. Ez a kritika először a Recorder magazin 107. számában jelent meg.
Egy Anohni-számban persze először, másodszor, akárhanyadszor Anohni hangja fog feltűnni. Az a legkevésbé érdekes, ahogy felülemelkedik női és férfi kategóriákon. Egyedi, telített és elképesztően szép hangja fölött magabiztos kontrollt gyakorol, és pont így tud végtelenül törékenynek mutatkozni; minden mutatványa közben elhiszed, hogy közvetlenül a legmélyebbről jön, amit hallasz.
A korai, funkcionális kamarapop után az Antony And The Johnsons-lemezek zeneileg érdekesebbek lettek (kedvenceim az elrebbenő, nem evilági furaságok a Crying Lighton), majd jöttek a névváltás utáni elektronikus, de csalódást keltő szólók.
Majd hosszú kihagyás után újabb meglepetés: a sebtében felvett album nyers, polírozatlan hangzása, az egyértelmű soulos megoldások mellé kerülő rockos felhangok szöges ellentétben állnak a korábbiakkal, és kifejezetten izgalmas a kontraszt Anohni hangjával. Igazán nagy dal egy van, de az elképesztően erős: a Scapegoat nemcsak szövegével nem kímél („You’re so killable”), hanem zenéjével, vokális megoldásaival sem.
Előadó: Anohni And The Johnsons
Cím: My Back Was a Bridge for You to Cross
Kiadó: Secretly Canadian
Megjelenés: 2023. július 6.
Műfaj: soul
Kulcsdal: Scapegoat
8/10
Rónai András