Iceboy Violet a brit hiphop avantgárd, az elektronikus zenével érintkező fajtájának legújabb csillaga. Ez a minikritika először a Recorder magazin 107. számában jelent meg.
A manchesteri Iceboy Violet 2022-es mixtape-je, a Vanity komoly kritikai siker volt. Ezen a kortárs nem/majdnem/poszttánczenei elektronika jónevű alakjainak (Space Afrika, aya, Slikback satöbbi) alapjaira beszélt/rappelt/énekelt rá, az idei EP-jén viszont a producer is ő volt. Széttört IDM-grime-tól súlyos breakbeatekig, egyszerre éteri és nyomasztó ambienttől ipari dancehallig terjednek az alapok, Iceboy Violet pedig ismét szuggesztíven rappel, énekel, raggázik, szaval.
Erős és egységes az összhatás, elsőre jéghidegnek és klausztrofóbiásnak tűnik, de több ennél. Iceboy Violet szerint az EP arról szól, „milyen szerepet játszik az életünkben a vágy és a fantázia”, pontosabban „a vágy örökös hajtóerejéről” és arról, ahogy a valóságunkat „szinte teljesen az álmodozás, a hallucináció és a sóvárgás formálja”. Én inkább a bezártságot hallom benne, és emellett azt a tudást (nevezhetjük a vágy tudásának), hogy valami van azon túl is, ahová be vagyunk zárva – és ez talán nem sok, de nem is kevés.
Előadó: Iceboy Violet
Cím: Not A Dream But A Controlled Explosion
Kiadó: Fixed Abode
Megjelenés: 2023. augusztus 2.
Műfaj: kísérleti elektronika / hiphop
Kulcsdal: Pablo’s Cathedral
8/10
Rónai András