Lehet, hogy kiirtja a mesterséges intelligencia az emberiséget, de ha ez mostanában történik, akkor a győzelmi indulója elég vacak lesz. Ez az írás először a Recorder magazin 105. számában jelent meg.
A zeneipar most viszonylag idejében ébredt
Elképesztő sebességgel követik egymást a fejlemények a mesterséges intelligencia (MI) területén. A zene területe még viszonylag szerencsés, hiszen lapzártakor a legfrissebb fejlemény az, hogy egy Ghostwriter nevű ismeretlen MI-vel csinált egy Drake-számot és egy Drake-The Weeknd duettet, amik viszonylag elviselhetőek voltak, nagyot is mentek, mielőtt leszedették őket mindenhonnan. De a legtöbb MI-vel létrehozott zene még messze nem érte el a hallgathatósági küszöböt és/vagy novelty hülyeség (például Eminem cicákról rappel).
Emiatt most a zeneipar viszonylag jól áll: még azelőtt elkezdheti a lobbizást, mielőtt igazán komolyra fordulna a helyzet. Másfelől éppen ezért csekély súlyt kap ebben a játszmában. Ahogy Faltay Csaba zeneszerző rámutatott, a szöveg-, kép- és videógenerálás jóval hamarabb eljuthat oda, amikor már fogalmunk sem lesz, hogy mi az, amit látunk, olvasunk, és ez feltehetően kikényszeríti az MI szabályozását, ami aztán majd a zenére is vonatkozni fog.
Van MI, amit már most is sokan használnak
Mindenekelőtt különbséget kell tenni különféle MI-k között. Ami sokakat aggaszt, az a generatív MI, amit már létező zenéken tanítanak be, de ezek alapján új zenét képes létrehozni. De MI-t használnak például online maszterelési szolgáltatások, dalszövegíró algoritmusok, különféle stúdióeszközök is. Utóbbiakat a legtöbb zeneipari szereplő üdvözli, mi több, használja is.
Egy kisebb digitális terjesztő, a Ditto Music például meglepő felméréssel állt elő: az általuk megkérdezett független zenészek majdnem 60%-a használt már MI-t; 38% a borító készítésére (itthon ismert példa a Bagira single verziójához készült fekete párducos kép, lásd fent), 31% maszterelésre; 11% már a dalszerzésben is kérte MI segítségét. Mi több, csak a zenészek 29%-a zárkózott el teljesen az MI-től.
Csinálj te is Drake-számot
A generatív MI területén a legjobban most a híres emberek hangjára hasonlító éneksávok előállítása áll. A Vice szerint a legnagyobb, a témával foglalkozó Discord-szervernek, az AI Hubnak 21 ezer tagja van. Itt még ahhoz is találunk útmutatót, hogy különösebb technológiai ismeretek nélkül hogyan csinálhatunk saját énekünkből mondjuk Drake-ére hasonlító vokált (ami alá egy saját, letöltött vagy lelopott alapot lehet rakni). Egy tag egy külön appot is létrehozott erre; a Musicfy alkotója elmondta, hogy sokan érdeklődtek a munkája iránt a zeneiparból.
Itt két megközelítés létezik. Az egyik az, hogy egy algoritmust X sztár zenéjén betanítani X beleegyezése nélkül egyszerűen jogellenes. A másik az, hogy a sztároknak plusz bevételt hozhat, ha monetizálni tudják, hogy a rajongók az ő hangjukat használva szórakoztatják egymást amatőr izékkel. Egyelőre Grimes jelentette be, hogy ő a jogdíjak 50%-áért bármihez odaadja a hangját (leszámítva „náci himnuszokat és csecsemőgyilkos dalokat”). A BTS mögött álló, koreai HYBE is felvásárolt egy ilyesmikkel foglalkozó céget; Kínában pedig már 100 milliós lejátszást is elért egy híres énekes hangja alapján MI-vel generált dal.
Az MI-vokálbuherálók arra hivatkoznak, hogy az egész csak ártatlan szórakozás, mi több, a kedvencük előtti tiszteletadás, amiből ők nem keresnek pénzt. (Lett volna néhány évtized, hogy tudatosuljon: ez önmagában nem egy izmos jogi érv.) A Future Of Music Coalition igazgatója viszont azt hangsúlyozza, hogy az alkotó beleegyezése nemcsak jogi, hanem etikai szempontból is központi jelentőségű – még akkor is, ha a technológia ezt megkerülhetővé teszi.
Ha jósolni kell, azt mondanám, hogy ezen a területen hamarosan megjelennek majd a hivatalos appok az ehhez hozzájáruló zenészek hangjával. Lehet, hogy nem lesznek tökéletesek, de szórakozásra megteszik majd. Aki meg nem járul hozzá, annak a hangjával elindul az interneten régóta ismert játék: csakazértis csinálják, leszedetik, újra felteszik, megint leszedetik.
Alapelvek az MI felelős használatához
Új szint lesz, ha a generatív MI eljut arra a szintre, hogy nem (egy)valakire hasonlító, önállóan megálló zenéket hozzon létre. Lehet azt gondolni, hogy ettől még távol vagyunk, de ha valamit megtanultunk az elmúlt néhány hónapban, az az, hogy az ilyen kijelentésekkel óvatosan kell bánni. Állítólag a Google MusicLM nevű rendszere már egész jó ezen a területen, de ez nem érhető el nyilvánosan, mert kábé 1%-ban a betanításához használt konkrét zenéket reprodukálja.
Egyelőre azért a kiadók nem attól félnek, hogy az MI mindjárt olyan zenékkel áll elő, amiket nagy tömegek ugyanúgy szeretnek, mint az igazi emberek igazi zenéit. Éppen elég érvágást jelentene, ha relaxálós vagy gyúrós playlistekhez, kis költségvetésű filmek, videók, livestreamek aláfestéséhez elviselhető zenét gyártana. A félelem hátterében félig kimondva ott van, hogy a stream szolgáltatók érdekeltek lennének abban, hogy ezek felé tereljék a felhasználókat, hiszen az MI nem kér jogdíjat.
A Human Artistry Campaign itt próbál meg lefektetni olyan alapelveket, amik biztosítanák, hogy „felelősen, az emberi kreativitás szolgálatába állítva használjuk az MI-t, elismerve azt, hogy az emberi önkifejezés pótolhatatlan érték”. Az aláírók között ott van a nagy nemzetközi, európai és amerikai zeneipari szervezetek többsége.
Az alapelvek között szerepel, hogy MI betanítására jogvédett műveket kizárólag a jogtulajdonosok engedélyével és kompenzálásával szabad használni. Úgy fogalmaznak, hogy ez pont ugyanaz az elv, ami minden korábbi technológiára is érvényes volt – bár ez még nem teljesen lefutott kérdés, hogy a betanítás a létező vagy most létrehozandó jogi keretek között hogyan fogható meg. Azt is leszögezik, hogy szerzői jogi védelem nem illeti meg azokat a műveket, amiket kizárólag gépek hoztak létre. Az aláírók közül a Universal már külön kérte is a stream szolgáltatókat, hogy ne engedjék a katalógusuk felhasználását MI-betanításra.
Bárki csinálhatna profi zenét?
Amolyan köztes lehetőség – amivel szintén számos startup foglalkozik, egyelőre meggyőző eredmény nélkül – az MI-vel segített zeneírás, ami lehetővé tenné, hogy bárki létrehozzon egy normálisan szóló számot anélkül, hogy el kellene mélyednie az akkordok mibenlétében vagy egy zenekészítő szoftver bonyodalmaiban.
A Spotify-alapító Daniel Ek szerint a „részben menő, részben ijesztő” MI-fejlemények között ez kifejezetten az előbbi: a kreativitás új korszakát hozhatják el ezek az eszközök, ami „jó lenne kulturálisan, és jó lenne a Spotify-nak is, ha minél több alkotó zenéje lenne elérhető nálunk”. Az utóbbit ő tudja – az a kérdés viszont, hogy jó lenne-e, vagy egyáltalán mit jelentene a zenére nézve, ha bárki komoly rákészülés nélkül tudna professzionálisnak hangzó dalokat előállítani, kifejezetten izgalmas, és nekem nincs rá kész válaszom. Lehet, hogy teljesen átalakítaná / át fogja alakítani a fogalmainkat a (pop)zenéről.
szerző: Rónai András
