Könnyűzenei fesztiválok a rendszerváltás előtt

A magyar könnyűzene történetében korszakhatárnak tekinthető az 1973. június 10-én rendezett Diósgyőri Popfesztivál, aminek folytatására azonban hét évet kellett várni. Többek között ez is elhangzott az első magyar könnyűzenei fesztivál fél évszázados jubileumán rendezett tanácskozáson, Miskolcon.

„Ha nincs a Diósgyőri Popfesztivál, akkor valószínűleg nincs, vagy nem a ma ismert formában létezik a Sziget vagy a Campus Fesztivál. A rendszerváltás előtti fesztiválok meghatározták nemcsak annak az időszaknak, de az 1989 utáni kornak is a magyar könnyűzenei életét” – mondta Cselőtei László, az NKA Hangfoglaló Program Kollégiumának vezetője június 9-én, a Miskolci Városháza közgyűlési termében, amikor megnyitotta a Volt egyszer sok fesztivál című tanácskozást. A Beatkorszak Projekt, a Beatkorszak-blog, a Hangőr Egyesület, illetve a Miskolci Kulturális Központ által közösen szervezett konferencia a fél évszázaddal korábban rendezett Diósgyőri Popfesztiválra, illetve a részben abból eredeztethető, rendszerváltás előtti könnyűzenei fesztiválokra is emlékezett.

Varga Andrea, Miskolc város alpolgármestere köszöntőjében emlékeztetett arra, hogy a magyar Woodstockként is emlegetett fesztivál résztvevőitől, a nagy generáció zenészeitől tanulhatták meg az akkori és a következő évek fiataljai, hogy másképp is lehet látni a világot, mint ahogy a hatalom szeretné, segítettek megérteni, hogy mi történik körülöttük. De mint Varga Andrea mondta: „ettől a generációtól kaptuk a farmernadrágot, a fiúk a hosszú hajat, a lányok a miniszoknyát, és mindannyian a békéhez való jogot, zenéjük pedig elhitette, hogy megváltoztatható a világ.”

„A Kádár-korszaknak nem volt kultúrpolitikája, ebből a szempontból nem lehet róla átfogóan beszélni, hiszen nem ugyanaz 1957, mint 1988” – mondta előadásában Bojtos Gábor, a Magyar Nemzeti Levéltár főlevéltárosa. A könnyűzenei fesztiválokat is felvonultató „fájdalmasan beteg művelődéspolitikai időszak” megértéséhez a kutató nemcsak korabeli filmeket, színházi előadásokat és könyveket hívott segítségül, de azt a Brecht-idézetet is, amely szerint a horgászásban tulajdonképpen egymás partnere a horgász és a giliszta. Ugyancsak a konferencia felvezető paneljében beszélt Takács Tibor, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának történésze a Kádár-kor és a könnyűzene kapcsolatáról, jelezve: „a populáris zene mindvégig idegen volt abban a világban”. Ugyanakkor a könnyűzene megjelent az állambiztonsági iratokban, de szinte soha sem a zene miatt, hanem a fellépések, a színpadi jelenlét, a közönséggel való közvetlen találkozók kapcsán. A panel utolsó előadója, Jávorszky Béla Szilárd rocktörténész a hatvanas évek nemzetközi fesztiváljaitól indulva tekintette át a hasonló hazai eseményeket 1973 és 1992 között.

A Volt egyszer sok fesztivál második panelje a Diósgyőri Popfesztivál és a rendszerváltás közötti időszak, a maga nemében különleges fesztiváljairól szóló előadásokat vonultatott fel. Csatári Bence, a Nemzeti Emlékezet Bizottság történésze azt az 1984-es pusztavacsi Békefesztivált idézte fel, ahol a rendőrség rendkívül agresszíven lépett fel a közönséggel szemben. Cserteg István, a Peron Tehetségkutatók egyik alapítója a „legszervezetlenebb” címmel illethető, 1981-es dorogi rockfesztiválról beszélt, amelyre nemcsak hazai, de határon túli zenekarokat és közönséget is vártak annak idején a szervezők. Vadász János, a Szeged Városi Rockklub vezetője Pol Pot megye fesztiválja címmel a tulajdonképpen 1957-es gyökerekkel bíró, de csak 1967-től számozott Szegedi Ifjúsági Napok (SZIN) történetét elevenítette fel, kitekintve a rendszerváltás utáni átalakulásra is. A „Gyere, gyere, gyere ki…” című panel záróelőadását Zilahi Csaba tartotta Kolozsvárról, aki szemléletesen mutatta be, hogy Erdélyben már a hatvanas évek végén elindultak különböző zenei fesztiválok, amelyek a nyolcvanas évekre fokozatosan vesztették el eredeti arculatukat és céljaikat.

A konferencia harmadik – „Egyszer egy szép napon” című – blokkját a szervezők kifejezetten az 1973. június 10-ei, a DVTK-pályán rendezett Diósgyőri Popfesztiválnak szánták. Völgyi Béla Tibor előadásában a miskolci könnyűzenei élet fejlődését tekintette át az ötvenes évek végétől, utalva a helyi zeneoktatás fontosságára, az állami vállalatok zenei patronáló szerepére, valamint Miskolc „kisebbségi”, felzárkózni akaró attitűdjére is. Batár Zsolt Botond forrásértékű múltidézést tartott, hiszen annak idején a városi tanács illetékes osztályának vezetőjeként közelről figyelhette a popfesztivál létrejöttének eseményeit és az utóhatásokat. A konferencia zárásaként pedig Fedor Vilmos foglalta össze a Diósgyőri Popfesztivál történetét és jelentőségét, megvilágítva többek között Bródy legendássá vált „beszólásának” és következményeinek hátterét is.

A konferencián több mint félszázan vettek részt, miközben a Beatkorszak-blog közösségi felületén is hasonló számú online követője volt a tanácskozásnak. Az előadások anyagai, valamint a hasonló címmel hirdetett, a rendszerváltás előtti rockfesztiválok személyes emlékeit gyűjtő pályázat legjobb írásai ősztől kötetben is elérhetőek lesznek, miként a tíz előadás vágott változatai is.

A konferencia teljes felvétele: