Reggelire megettem egy ezrest, ebédre öt aranyrudat. Még élünk, de már halottak vagyunk. Itt hagylak múlt időben, a kiérdemelt helyeden. Morbidan sötét, melankólikus és szenvedélyes szerelem. Örök harc a keverő irányítása felett a lobotómia utáni első reggelen. Döngölő tücskök, mocskos lámpás, teljes napfogyatkozás. A Recorder új magyar zenéket bemutató rovata.
A Dorota sosem siette el a dolgokat, meg hát a 2019-es, egészen nagyszerű Solar The Monk megjelenése óta történt egy s más, de most végre itt van legalább egy új EP. A 19 perces Goodról azt írják, hogy eddigi legszemélyesebb lemezük. Öt szám egybefűzve, az eleje orgonabúgás, csörömpölés, tapsolás, danolás, szavalás. Olyan többé-kevésbé számszerű számok a közepétől jönnek, a kísérőszöveg szerint punk, art-funk, a legvégén pedig "majdnem folk-black metal". De ezek mindegyike inkább csak közelítés, az art funk például egészen sajátosan ritkás, de ragadós lüktetésű; a "folk-metal" meg csapkodós ritmusra épülő, szöveg nélküli éneklős, a metal látszólag minden elemét nélkülöző dal. Nehéz nemcsak elsőre, hanem ötödszörre is hová tenni ezt az EP-t, de az biztos, hogy ha jobban nem is értem, de egyre jobban szeretem. A lemez úgy született, hogy a Dorotát meghívta a Kaukázusban működő, európai zenészekkel együttműködéseket szervező Ored kiadó; háromszor szervezték meg az utazást, koncerteket, stúdiómunkát helyi zenészekkel, filmforgatást, és háromszor mondták le pandémia, majd háború miatt. Végül a Dorota nem jutott ki (a kiadó meg Tbiliszibe költözött át), de mégis "varázslatos találkozásként" élték meg az egészet, úgyhogy a lemezt az Ored Recordings jelentette meg. Facebook
Az előző Budapest Bár-lemez 2020. március 15-én jelent meg, egészen pontosan akkor, amikor satöbbi. Az új album címe Tíz után, de ez a kilencedik. Ismét vannak saját dalok (pl. a nyitó dal Szűcs Krisztiánnal pl. egy kabarétréfa-kuplé; a Kollár-Klemencz László által énekelt Boldogság - Isten hozottból vettem e cikk címét), régi és még régebbi magyar slágerek (Rutkai Bori például az egyik legnagyobb örökzöldet, a Hamvadó cigarettavéget pörgeti fel), angol világslágerek (People Are Strange, Something Stupid, a Maniac a Flashdance-ből). Az előző lemezen Tóth Vera volt az új hang, aki itt is szerepel, és Ferenczi György mellé megérkezett Ferenczi Bora, aki az 1972-es, számtalan verzióban létező Alone Again (Naturally)-t énekli. Honlap, Facebook
"Progresszív popmetál" - ez hülyeségnek is hangozhatna, de aki hallotta a Tiansen első, 2019-es lemezét, az tudja, hogy van értelme. A második, Emeralds című albumon is sok minden van: a klasszikus rockos, metalos megoldások, metalcore-os zúzások mellett olyan dallamok, amik minden további nélkül elmennének egy popdalba (Radó Éden simán a legjobb popsztárok közé tartozhatna); komplex dalszerkezetek váratlan kanyarokkal, vagy akár dance-rock, netán fúziós jazz. Mindebből nem káosz kerekedik ki, hanem jól működő, átélhető dalok. "Az album a mindennapi életünkben jelenlévő mérgező hatásokat vizsgálja, legyen szó depresszióról, toxikus kapcsolatokról, személyes és társadalmi problémákról, vagy a klímaváltozás kihívásairól" - mondta a zenekar a Lángolónak; ugyanott minden számról mesélnek valamit. Mint kiderül, például a Dear Future "egy olyan párhuzamos világot fest le, amiben megöregszünk. A valóságban sajnos a klímavaltozás miatt elég nagy esély van arra, hogy ez nem történik meg." (A nyitókép Andrási Ingrid fotója.) Facebook
Steknika több beat tape-jét ajánlottam már, a legutóbbi februárban jelent meg, és már itt is a folytatás. A Lantern a korábbiaknál "egy fokkal talán sötétebb és mocskosabb" - írta róla a producer, és valóban. De a hangzás koszossága itt nemcsak a hangulathoz járul hozzá, hanem nagyon szellemes ötletekkel a dallamokba is beépül - hiszen Steknika zenéinek egyik jellegzetessége, hogy jóval dallamosabbak az átlagnál. Olyan bravúrok hallhatók itt, mint például a címadó szám, amiben egy nagyon rövid furi fúvós-minta, egy lefojtott, koszos zongoradallam, egy másik, nyúlós zongora és még néhány rövid sample rendeződik egyetlen zenei ívbe. És közben pompásan lehet rá bólogatni is. Itt az ideje felfedezni Steknika zenéjét, ha valakit egy egészen picit is érdekel az instrumentális hiphop. Facebook
Subroute Roots 2011 és 2014 között egy albumot és több EP-t adott ki, majd eltűnt, és csak tavaly aktivizálta magát újra. Idén pedig már két EP-vel jelentkezett. A Total Eclipse két száma a dobok köré épül, amik egyszerre táplálkoznak a rituális / törzsi zenéből és az elektronikus tánczene törtebb, kísérletezőbb formáiból (Shackleton lehet egy közepesen távoli asszociáció); ezek mellé kerül néhány motívum a tánczene megszokottabb, harsányabb részeiből, de még több izgalmas, besorolhatatlan hangesemény. Az áprilisban kijött The Very End Of Days elején cukin plimpogó gitárral és downtempós alappal festi meg a végnapokat, de aztán elkomorul. Régebben értetlenül álltam volna előtte, de manapság már a nemdurva apokalipszis is ismerős fogalom mindannyiunknak. Facebook
"Jó kis old school goth-rock / poszt-punk a Cure, a Sisters of Mercy és a Joy Division nyomvonalán" - így jellemeztük Magyarradar rovatunkban az Utolsó Hullám zenekart. Nemrég megjelent első nagylemezük, ami 8+1 számban hozza ugyanezt, gitárral, szintivel, dobgéppel. "A világ megérdemel egy kis szerelmet, főleg, ha az morbidan sötét, melankolikus és szenvedélyes! Ehhez írtuk nektek az aláfestőzenét" - így vezették fel; a kísérőszöveg még azt emeli ki, hogy vannak lassú dalok álmodozáshoz és gyorsak "a kedvenc goth klubodba". Facebook
A Fourk technokiadó kb. egy éve indult; "raw, deep, hypnotic" a mottója. A legfrissebb kiadványuk 5O71 EP-je, ami a súlyos döngölés mellett azért sok mindent tartalmaz: mániákusan körbeforgó szintiket, a háttérben fura zúgásokat (Groovegamesh), szintetizált tücsköket (Midnight Crickets). A legérdekesebb a Fairy Garden: az ember azt hinné, hogy a kemény techno és a tündérkert egymást kizáró dolgok, de nem. Ezt megelőzően, áprilisban AND/OR kétszámos EP-je jött ki a Fourknál. Az első szám poliritmikus, és a súlyok mellé lebegő zúgásokat is helyez; a második már dallamot is tartalmaz, igaz, sokszor lefojtva. 5O71 Instagram, AND/OR Facebook
A Dióbél kiadó új lemeze egyszerűen csak egy lemez, mármint 10 hüvelykes, igaz, pompás borítóval. A két bő tízperces szám közül az első a Fixateur Externe Fe-fe-fe-fe-fe (Flexibilis Fekete) című darabja. "Grindjazzbe oltott hangköltészet vagy dadaista zajzene?" - kérdeztük tavaly a bemutatkozó album kapcsán, és most ugyanez a (nem)kérdés. Ami szól: vokál, szaxofon, dob, basszus, effektek, "templomharangok, játékok"; igazából a maga módján vonzó majdnemkáosz. A B oldalon Rovar17 és Xpldnglke duója, az Abstract Household Warfare egészen más jellegű zajzenéje: pulzál, mégis statikusnak tűnik, mégis mindig változik. Vagy ahogy az önjellemzésük mondja: "A duó által teremtett hangképek valahol a katatónikus fantomzajok és lüktető ritmusok közötti vékony jégen csúszkálnak. Nem más ez, mint egy véget nem érő küzdelem, örök harc a keverő irányítása felett a lobotómia utáni első reggelen." Fixateur Externe Facebook, Abstract Household Warfare Facebook
Rónai András
