Filmrecorder Cannes-ban. A nyaraláson hagyott szüzesség örök traumája.

Látszólag könnyed limonádénak ígérkezik a How To Have Sex című brit elsőfilm. Görögországi nyaralás, buli, pia, barátok – mi sülhetne el rosszul? Szerencsére nem egy tanmesével van dolgunk, de mégis sokkal megrázóbb élményre számíthatunk, mint ebben a műfajban bármi a #metoo korszak előtt.  

Három brit kamaszlány görögországi nyaralása annyiban különbözik három magyar lányétól Siófokon, hogy kicsit több pénzt tudnak elverni és jobb hotelben szállnak meg, de a fő célok megegyeznek: minél többet inni, bulizni és szexelni. A brit fiatalok alkoholfogyasztási és ezáltal nyaralási szokásai ugyan egy cseppet extrémebbnek tűnnek az átlagnál, bár a szünidőben elszabadult hormonok már számos hollywoodi filmnek is adták témáját.

Szó sincs azonban az új Spring Breakersről, vagy Amerikai pitéről és dokumentarista megközelítésre se kell számítanunk vadul tomboló, ordenáré tinikről, amelynek a végén minden felnőtt felsóhajthat, hogy „Ezek a mai fiatalok!”. Az igaz, hogy tele van olyan jelenetekkel, amiket jobb, ha egy szülő nem lát a saját gyereke nyaralásáról, de nincs például drogozás vagy bármi törvényszegés, sőt, mintha tudatos koncepció lenne, hogy ne vigye el a fókuszt a bulizás elrettentő bemutatása.

A fókusz ugyanis a főszereplő Tara (Mia McKenna-Bruce – óriási felfedezés) szüzességének elvesztése, ami nem éppen úgy történik, ahogy az meg van írva a lányregényekben. Ráadásul a lányok szinte minden reggel úgy ébrednek, hogy alig emlékeznek valamire az előző esti delíriumból, így Tara kezdetben maga is jobbnak látná ha a beleegyezés és a nem teljesen beleegyezés közötti szürke zóna a részegség jótékony szürke zónájában maradna.

Az eredeti cím, azaz a hogyan szexeljünk lényegében a szex felelősségére utal. Arra, hogy milyen következményekkel jár amikor valakinek átengeded a testedet, az a valaki hogyan rendelkezhet vele és visszakaphatod-e, amikor te szeretnéd. Pikáns kalandokkal elhencegni a barátoknak ráadásul kommunális élmény, míg a fájdalmas negatív élménnyel borzasztóan egyedül tud maradni az ember. Az elsőfilmes Molly Manning Walker bámulatos magabiztossággal és érzékenységgel közelít a problémakörhöz. Mindezt úgy, hogy soha nem vált át prédikációba vagy kioktatásba és finoman utal arra is, hogy mennyivel tovább kell hurcolni egy ilyen felemás élményt a nyaralás után. 

A brit filmek évtizedekig egyet jelentettek a karót nyelt lordok kosztümös drámáival és az északi lecsúszott munkásosztály társadalmi tanmeséivel és csak az utóbbi pár évben látható némi jele a megújulásnak. Ennek a megújulásnak ráadásul női rendezők a zászlóvivői. Kezdődött Andrea Arnolddal (American Honey, Fish Tank), majd tavaly itt Cannes-ban indult a diadalútjára egy másik felejthetetlen nyaralás története, az Aftersun – Volt egyszer egy nyár Charlotte Wellstől. Diszkrétebb siker volt a Blue Jean Georgia Oakleytől és a Scrapper Charlotte Regantől. Utóbbi operatőre volt Molly Manning Walker, de rendezői bemutatkozása egyáltalán nem csak a vizualitást illetően bravúros. Érdemes várni, hogy mihez nyúl legközelebb.

szerző: Onozó Róbert 

A How To Have Sexet a cannes-i filmfesztivál Un Certain Regard szekciójában láttuk, magyarországi moziforgalmazásáról egyelőre nincs hír.