Nyújtja, vonja, nyávogtatja. Tat: 42 (lemezkritika)

75 perc a hangmintázós instrumentális hiphop pszichedelikus, furibb végéről - mégsem sok. Ez a kritika először a Recorder magazin 104. számában jelent meg.

A Farseers kollektíva környékén több olyan producer is található, akik az instrumentális, hangmintázós hiphop pszichedelikusabb, furibb végén mozognak, ami jóval egyedibb, mint a playlistekre ezerszámra gyártott átlag chillhop. (Lásd például az idei 202 Day Tape válogatásukat.) Egyik kedvencem közülük Tat, aki előszeretettel nyújtja-vonja, nyávogtatja a fúvósok, a zongora vagy a vonósok hangját, látszólag véletlenszerűen vagdossa a mintákat, az egészet körülveszi zörgős lo-fi aurával; de a bólogattatási potenciálra is figyel.

Kicsit féltem, hogy 42 számmal, 75 percben hogyan működik mindez, de jól. Nagyon szerethető a laza atmoszféra, ahogy például beugranak producer- és rapperhaverok (néhányan összeszedettebb, mások igazán mókás „ez jutott eszembe” szövegekkel). Sok szám ötletszerűnek tűnik, de ezek jó ötletek és egyik sincs túlhúzva. Egy idő után az ember majdnem megszokja a nyúlást-nyávogást, de azért újra meg újra rá lehet csodálkozni, hogy milyen sok van ezekben a látszólag egyszerű trükkökben. 

Tat

42

(Farseers Collective, 2023)

hiphop

Kulcsdal: Tuf Tuf Auto

8/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.