"Akinek én sok vagyok, az nekem kevés!" Cserihanna: Kikötő (lemezkritika)

Cserihanna bemutatkozása egy roppant szórakoztató lemez, pedig van rajta depresszió, pánikroham, szakítás és véres bosszú. Ez a kritika először a Recorder magazin 104. számában jelent meg.

Elsőre a vicces számok ugranak ki, például a szakítás után kívánt csúnyaságokat köbre emelő Akinek én sok vagyok, a bosszúrap Mayer Zolika, a ma se csináltam rohadtul semmit, a Bácsi. De a nehezebb dalokba is kerülnek szürreális fordulatok, mókás rímpárok (ezekben Cseri Hanna sziporkázik, a kedvencem a „Dacia – bácsija”), vagy legalább káromkodások, amiket teljes természetességgel használ. (A világzenés cseRihannák lemeze így kezdődött: „Szorongok, el vagyok veszve, be vagyok zárva a faszságomba”.) Ráadásul Hanna hangjában mindig valami kedvesség. Mindez nem a komolyság ellen dolgozik, hanem emberibbé teszi azt.

A zene is igazi ötletparádé, az Akinek népzenés reggae-jétől a Mayer retróakciófilmes vonósain, a Zsiráfháton előretolt dögös basszusgroove-ján át a Színes panelházak gitárjáig, ami mintha egy nyúzottra másolt kazettáról származna. Ez egy roppant szórakoztató lemez, ami sokkal mélyebb, mint elsőre gondolád; egy igazán egyéni hangú előadó bemutatkozása. 

Cserihanna

Kikötő

(Magneoton, 2023)

mókaartpop

Kulcsdal: Akinek én sok vagyok

8.5/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.