„A többit reggel írtuk, bekávézva” – Svaneborg Kardyb-interjú

Miért olyan izgalmas és menő most a fiatal dán jazz? Milyen zenét ír az ember reggel és milyet este, milyet részegen és milyet bekávézva? Hogyan lesz egy parkolási bírságból életed legjobb koncertje, és tényleg klassz a sulit minden reggel közös énekléssel kezdeni? Első pesti koncertjük előtt beszélgettünk a Svaneborg Kardybbal arról, hogy mi a közös Nils Frahmban, Tom Waitsben és Bill Calahanben, és miért érzik magukat Budapesten úgy, mintha egy templomban úszkálnának.

Április 14-én először lép fel Budapesten az egyik legizgalmasabb fiatal dán zenekar, a Svaneborg Kardyb. Nikolaj Svaneborg (Wurlitzer, Juno, zongora) és Jonas Kardyb (dobok, ütőhangszerek) olyan szép, kifinomult, és megnyugtató zenét játszik valahol a jazz, az elektronika és az ambient határán, hogy attól az ember tökéletes biztonságban, földöntúli nyugalomban érzi magát. Nem csoda, hogy a duóra hatott az Északi-tenger és az ott fújó szél melodikus játéka, második lemezüket (Haven) pedig egyenesen a kedvenc természetközeli helyeik ihlették. Skandináv jazzből és a dán közösségi éneklésből is táplálkozó zenéjük olyan sikeres lett, ami még őket is meglepte, nívós díjakat söpörtek be hazájukban, tavalyi csúcslemezük, az Over Tage pedig már a műfaj egyik kulcskiadójánál, a Gondwana Recordsnál jelent meg. A Magyar Zene Házában tartott koncertjük előtt minimalista dalszerzésről, egymásra figyelésről és a dán jazz új hullámáról is beszélgettünk velük, de szóba került a szakállirigység és a világ legnyugodtabb zongorazenéje is.

Nikolaj Svaneborg és Jonas Kardyb egy korai jam sessionön, 2019-ben. Fotó: Martin Baltser.

A MÖRK ÉNEKESE A SVANEBORG KARDYB ÚJ LEMEZÉT AJÁNLJA.

Azért kezdtetek el anno együtt játszani, mert akkoriban sok együttesetek volt, és szerettettek volna úgy zenélni, hogy a zenekarozással járó ügyek – turnézás, emailezés, Facebook-oldal kezelése – ne nyomasszanak. Most, hogy van egy sikeres zenekarotok állandó turnékkal és jól pörgő Facebook-oldallal, hogyan tudjátok megőrizni azt a kikapcsolódást és örömöt, amit a kezdetekben jelentett számotokra a közös zenélés?

Jonas Kardyb: Jó kérdés. Szerencsések vagyunk, hogy úgy indult a zenekar, ahogy: a korai időszak gondtalansága szerintem érezhető a zenénken is. Ma már sok minden mással is törődnünk kell, a sajtótól a klipeken és fotózáson át a közösségi médiáig, és ez megterhelő tud lenni, de ha zenélünk, minden a helyére kattan. Hogy igen, innen jött ez az egész és erről kell szólnia, erről az egyszerű, megnyugtató hangulatról kettőnk, valamint a zenekar és a közönség között.

Ha stresszesebb közegben kezdtetek volna játszani, a zenétek sem lenne ennyire nyugodt?

Nikolaj Svaneborg: Igazság szerint egy elég stresszes periódusban kezdtünk el zenélni, amiben pont a közös próbák jelentették a nyugodt pillanatokat. Mindketten sok zenekarban játszottunk akkoriban, én ráadásul főállásban angolt tanítottam, amihez nem volt megfelelő képzettségem, ezért óráról órára nekem is tanulnom kellett, őrület volt. Azért jöttünk össze reggelente, hogy kikapcsoljunk kicsit. Az volt a napunk legnyugodtabb része, amikor együtt zenéltünk. Ha ebből az időszakból játszunk valamit, az rögtön visszarepít abba a hangulatba, még akkor is, ha másik országban vagyunk és nem aludtunk már rendesen 3 napja.

Jonas Kardyb: A világ meg van bolondulva, és a zenekar egy biztonságos hely számunkra, ahová el tudunk vonulni, amíg az a sok vihar, ha nem is tűnik el, de legalább elcsendesedik a fejünkben. Ehhez jön még hozzá, hogy amikor fiatal vagy, azt sulykolják beléd, hogy az lehetsz, ami csak akarsz, és ez elég nagy nyomást tud helyezni az emberre, hogy elérje az álmait. Felszabadító érzés néha valami olyasmit csinálni, aminek nincs kifejezett célja, csak csinálod, mert szereted. Nekünk ilyen volt a zenélés, és az a szerencsénk, hogy sok más embernek is ezt jelentik a dalaink.

Hogyan lett ebből több reggeli örömjamelésnél?

Nikolaj Svaneborg: Fél évig csak a magunk szórakoztatására játszottunk, aztán úgy döntöttünk, hogy felveszünk egy anyagot. Szerencsére Jonas egyik tanárja segített, így egy profi stúdióban rögzítettük a debütlemezünket. Amikor meghallgattuk a megkevert lemezt Jonas nappalijában, rögtön tudtuk, hogy valami különleges sült ki belőle. Jonas sok zenekarban játszott, és a kész anyagra a barátai is azt mondták, hogy elég jó lett, amit korábban soha nem tettek. Utána elég hamar beindultak a dolgok Dániában.

Nikolaj és Jonas 2019-ben a két Danish Music Awards-díjukkal.

Nem is kicsit: besöpörtetek nívós dán díjakat, telt házas koncerteket adtatok, és körbeturnéztátok Európát. Eleinte azért volt bennetek kétség, hogy működni fog-e ez a szokatlan felállás?

Nikolaj Svaneborg: Nem. Mindig tudtuk, hogy ez tök király. (nevet) Kábé tíz éve találtuk ki, hogy szeretnénk így, ketten zenélni, de kellett egy kis idő, mire kipróbáltuk.

Voltak előttetek inspiráló példák? Vagy honnan jött az ötlet?

Jonas Kardyb: Én egyszer rácsodálkoztam D’Angelo és Questlove duójára a YouTube-on, amiben D’Angelo énekelt és Rhodeson játszott, Questlove pedig dobolt, hogy ez mekkora királyság, és később Mark Guiliana és Bred Mehldau duóját is hallgattam, de nem innen jött az ötlet. A kiindulópont az volt, hogy egyszerű zenét játsszunk. Mennyire minimalistán lehet komponálni? Tudunk zenét csinálni egyetlen cintányérral és 3 hangból a Wurlitzeren? Akkoriban egy szólódoblemezen gondolkodtam, és próbáltam egy cintányérra írni, leegyszerűsíteni a zenét, amennyire csak lehet. És amikor összejöttünk Nikolajjal, kiderült, hogy ez működik. Aztán ehhez jöttek még a bal kézzel játszott basszushangok plusz a nagydob, és megszületett a hangzásunk.

Nikolaj Svaneborg: A Wurlitzert egy véletlennek köszönhetem. A konzervatóriumban a világ legjobb Steinway zongoráin gyakorolhattam 3 évig, de miután végeztem, ottmaradtam a szintetizátorom műanyag billentyűivel. Nagyon zavart, hogy nem tudok organikus hangszeren gyakorolni otthon, de mivel egy kis lakásban éltem, nem vehettem zongorát. Aztán egy nap rátaláltam a neten egy csávóra, aki használt dolgokat árult fenn, északon, egy erdőben, köztük egy Wurlitzert. Gondoltam, kipróbálom, és szerelem volt első hallásra. Van egy könnyed billentéses technikám, ami tökéletesen illett hozzá. Jonasban ekkor fogalmazódott meg a vágy, hogy egyszerű zenét játsszon, a Wurlitzeren pedig még a legegyszerűbb C-dúr akkord is fantasztikusan szól. A versenyzongorán jazzakkordokat kellett játszanom, de a Wurlitzeren még a triádok is olyan szépen életre kelnek, hogy azóta már nem tudok máson játszani.

Fotó: Michell Smedegaard Boysen.

Jellegzetes, ahogy színpadon, próbán, otthon is mindig egymással szembefordulva játszotok. Nem is próbáltatok máshogy?

Nikolaj Svaneborg: Az elején voltak más variációk, de egyiket sem éreztük jónak. A próbateremben egymás mellé tettük a dobot és a billentyűket, mert fura lett volna messze játszani egymástól, és amikor elkezdtünk koncertezni, adta magát, hogy a színpadon is így tegyünk. Amúgy sincs frontember a zenekarban, úgyhogy egy vonalban kellett lennünk a színpadon.

Jonas, miért raksz apró köveket a cintányérjaidra? Vagy mik ezek pontosan?

Jonas Kardyb: Dióhéjak, babok, kagylók, amik meleg hangzást kölcsönöznek a dobnak, vagy olyan hangjuk van, mint a víznek, a fának. Szeretek különböző csörgőkkel és harangokkal is kísérletezni, és rárakni őket a cintányérra vagy a földre. Próbálom kicsit megváltoztatni a dobcuccom hangzását, ezért nem is hagyományos dobverővel játszom.

Próbálod beleszőni vagy újraalkotni a természet hangjait a zenétekben?

Jonas Kardyb: Lényegében igen. Néha nagyon szépek a természet hangjai, de néha meg keményen ütök a cintányér kúpjára, aminek indusztriális, kemény, fémes hangzása van. A víz-, fa-, fém- és mindenféle természetközeli hangnak helye van a zenénkben.

Ragadós az öröm, ahogy együtt játszotok, figyeltek, mosolyogtok a másikra. Mit bírtok a legjobban egymás játékában?

Nikolaj Svaneborg: Nagyon szeretem Jonas kíváncsiságát. Akármilyen egyszerű dolgot játszik, nem unja meg, mert mindig érdeklik a finom, apró váltások, és megpróbál válaszolni azokra a nüanszokra, amiket én játszom. Rendkívül figyelmesen dobol, és ettől inspiráló együtt játszani vele.

Jonas Kardyb: Köszönöm. (zavartan nevetnek) Sok mindent mondhatnék én is, de a legjobban azt szeretem, amilyen teret Nikolaj teremt a dallamaival. Meg tudod mondani, ha ő írt egy zenét, mert bár egyszerűnek tűnik, vannak olyan kis ugrások a zenében, amelyek egyrészt rendkívül simának és természetesnek hatnak, másrészt amikor megpróbálod eljátszani, rájössz, hogy ezekben az egyszerű triádokban is van valami különleges és bonyolult. Letisztult zenét ír, ami se nem túl jazzes, se nem furcsa, hanem egyszerűen csak jó hallgatni, és közben mégis van benne valami csavar. Ezt szeretem benne legjobban, amellett, ahogy kinéz, haha!

Nikolaj Svaneborg: Én meg Jonas szakállát irigylem. (nevet)

Jonas Kardyb: Ha mindkettőnknek nőne, mi lehetnénk a ZZ Top.

Skandináv ízekkel játsszátok a jazz, az ambient és az elektronika keverékét. Szerintetek mi a jellegzetesen dán a zenétekben?

Jonas Kardyb: Erre talán számokkal a legegyszerűbb válaszolni. Ott van például a Fløjtesangen a Haven című lemezünkről, azon nagyon érződnek az északi hatásaink.

A Svaneborg Kardyb 2022-ben a Montreux-i Jazz Fesztiválon.

Nikolaj Svaneborg: A tradicionális dán dalokat úgy írták meg, hogy egyszerre sok ember énekelje őket. Nálunk ezt közösségi éneklésnek hívják. Dániában mindenki ismeri ezeket a dalokat, mert könnyű énekelni őket, a dalszövegek pedig gyakran politikusak, vallásosak, vagy filozofikusak, sok verset is megzenésítettek. Én ebből a zenei hagyományból jövök, apám is ilyesmiket játszott zongorán, Jonas pedig szintén szereti ezeket a dalokat.

Édesapád templomokban, közösségi összejöveteleken játszott?

Nikolaj Svaneborg: A dán iskolákban a diákok reggel összegyűlnek, és az első órájuk előtt elénekelnek két dalt. Minden áldott reggel. Apám kísérte zongorán a több száz diákot, miközben énekeltek, és 5 évesen azt gondoltam, rettentő menő, hogy az én apám zongorázik, és én is ezt akartam csinálni. A közösségi éneklés egy tipikusan dán dolog, és a mi zenénk ebből a hagyományból merít a legtöbbet.

Mennyire fontos számotokra a skandináv jazz hagyománya?

Nikolaj Svaneborg: Nagyon. Mindenképp meg kell említenünk a Jazz på svenskát, a svéd jazz-zongorista, Jan Johansson kulcslemezét a hatvanas évekből. Csak nagybőgő és zongora van rajta, fantasztikus. A számok mind svéd népdalok, de Johansson úgy játssza őket, hogy pazar amerikai jazzdalokká válnak. Sokat játszott amerikai jazz-zenészekkel, de a zenéjének teljesen egyedi hangulata és hangzása van. Skandináviában rengeteg mindent elindított ez a lemez.

Manapság egyébként rettentő izgalmas a dán jazz. Kiváló fiatal zenekaraink vannak, amelyek össze tudtak állni egy hullámmá. Nem annyira jazzes zenét játszanak, ahogy mi sem, és igazi zenekarok, nem kvartettek meg kvintettek.

Mondjatok neveket.

Nikolaj Svaneborg: Bremer/McCoy, Heine Hansen, Girls In Airports, Little North, I Think You’re Awesome, Kaleiido, I Just Came From The Moon, és persze a Bagland, Jakob Sørensen zenekara. A lista végtelen. Ezek a zenekarok mind próbálják újragondolni, hogy mit jelenthet a jazz a 21. században, és egyiküknek sincs rá kész válasza, szóval mindegyik lemezük más és más. Van, ami grúvosabb, van, ami folkosabb, de egyik sem skatulyákban gondolkodik. Nagyon szabad, nyitott zenék. Mindig izgalmas, amikor kijön egy új lemez Dániában, mert fogalmam sincs, milyen zenét fog rejteni.

A Fløjtesangennel egy dán népdalt dolgoztatok fel?

Nikolaj Svaneborg: Ennek a dalunknak van a legviccesebb sztorija, mert nem emlékszem, hogyan írtam. A címe azt jelenti, hogy A fütyülős dal. Egyik este a városban voltam piálni, és másnap reggel találtam egy hangjegyzetet a telefonomon, amiben ezt a dallamot fütyültem. Semmi emlékem nincs róla, de próbáltam harmonizálni a dallamot, aztán eljátszottuk dobbal is, és rájöttünk, hogy klassz zene. Van egy tradicionális, folkos hangulata, de saját szerzemény, ami az égből pottyant közénk.

Szóval a legszebb dallamokat részegen írod.

Nikolaj Svaneborg: (nevet) Nem szoktam túl gyakran inni, de lehet, hogy kéne.

Jonas Kardyb: Ez az egyetlen számunk, ami így született. A többit reggel írtuk, bekávézva. Ha majd az új lemezen csupa ilyen szám lesz, akkor tudni fogod, hogy jó ideje be vagyunk rúgva. (nevet)

Viccen kívül: más zenét írtok reggel, mint este?

Nikolaj Svaneborg: Határozottan. Esténként szentimentálisabb vagyok, rosszkedvűbb, szeszélyesebb. Reggel, még ha annyira sötét is van, mint este, az alvás mintha megtisztítana. Este a nap folyamán felhalmozódott érzelmek kijönnek a játékodban, reggel viszont tiszta lappal indítasz, és mélyebben átérzel minden hangot. Mint az ébresztőóra: reggel rettentő hangosnak és irritálónak hallod, este már nem. Így van a zenével is. Reggel sokkal érzékenyebb vagy minden apró kis hangra, és ettől a zenéd is más lesz.

Melyek a reggeli és melyek az esti dalaitok?

Jonas Kardyb: Az új lemezen a Blik például reggeli dal. Az Island pedig esti.

Nikolaj Svaneborg: Az Orkaner szintén esti. Van egy melankolikusabb hangulata. Este írtam, amikor zongoraórát tartottam, de késett a diákom, és hogy elüssem az időt, leültem a zongorához, és ez a dallam jött ki. Ezért lett annyira borús. Azt nem tudtam volna reggel megírni.

Jonas kávézik.

Hogyan változott, fejlődött a zenétek a Knobtól a Havenen át az Over Tage-ig?

Jonas Kardyb: Az első két lemez elkészítése egyetlen hosszú folyamat volt. Bizonyos szempontból nagyon könnyű, mert a zene megszületett a jam sessionökön. A Knobot egy délután alatt felvettük, annyira begyakoroltuk a számokat, és utána rögtön elkezdtünk új zenéket írni. A Haven szerintem melegebb, napfényesebb, könnyedebb lett. Az első lemezen hallom, hogy úgy zenélünk, hogy még nem tudjuk, mi is a stílusunk. Csak játsszuk, ami tetszik, de még szétszaladunk többféle irányba. A Havenen már tudtuk, mit csinálunk, és azt játsszuk, amiről érezzük, hogy beleillik a Svaneborg Kardyb hangzásába. Az új lemezen ezek után nehéz volt egy új utat találni magunknak.

Nikolaj Svaneborg: Váratlanul nagy sikerünk lett az első két lemezzel, utána leszerződtünk egy angol kiadóhoz, a Gondwana Recordshoz, és hirtelen elő kellett állnunk valami újjal. A nehéz második helyett nekünk nehéz harmadik lemezünk volt. Azt kellett csinálnunk, amire az első kérdésedben is rátapintottál: visszaásni a gyökeréig annak, hogy miért is játszunk együtt. Újra fel kellett találni magunkat, és ez nagyon izgalmas volt.

Jonas Kardyb: Szerintem hallani, hogy mélyebbre kellett ásnunk az új lemezen, és kicsit komolyabb zenét is csináltunk. Ahogy öregszel, a zenéd is változik, muszáj is neki, különben a múltban élnél.

Nikolaj Svaneborg: Az első két lemez idején még a Svaneborg Kardybot próbáltuk beleilleszteni az életünkbe, és kitalálni, hogyan lehet ennyi dolgot egyszerre csinálni, aztán hirtelen azt kellett kitalálni, hogyan tudjuk az életünket a Svaneborg Kardybhoz alakítani, mert az átvette az irányítást felette. Őrület volt, díjakat nyertünk, emberek szólítottak le minket az utcán, Jonasnak gyereke született, én pedig elköltöztem egy másik városba. Hallani a lemezen, hogy sok minden történt velünk az elmúlt időszakban.

Mi volt az a pont, amikor összekattant az Over Tage, és éreztétek, hogy megtaláltátok a stílusát?

Jonas Kardyb: Amikor mertünk atmoszférikusabbak lenni, tágasabb, levegősebb zenét játszani. Ahelyett, hogy egyfolytában lényegretörők lennénk, egy ponton rájöttünk, hogy most jó érzés kicsit folyékonyabb zenét játszani, és többet effektezni. Onnantól sínen voltunk.

Nikolaj Svaneborg: Volt egy próbánk Jonas házában, amin felvettem egy 15 perces jamet, és hazafelé visszahallgattam, és akkor tűnt fel, hogy Jonas végig játszott kolompon, amit én nem is hallottam a próbateremben. Akkor jutott eszembe, hogy ha ennyire jól tud szólni egy kolomp, akkor megvan a lemezünk is. (nevet) Ezek egyébként benne vannak az Orbit című dalunkban.

Titeket milyen zene nyugtat meg úgy, mint másokat a ti zenétek?

Jonas Kardyb: Bill Calahan. Tom Waits. Aoife O'Donovan. Mostanában fedeztem fel egy énekes-dalszerzőt, Andy Schaufot, akinek a zenéjétől mindig jobban érzem magam.

Nikolaj Svaneborg: Engem Nils Frahm, a német zongoramágus. Amikor eltörte a hüvelykujját, és csak 9 ujjal tudott játszani, mindegyikre írt egy számot, és a Re a legnyugodtabb zongorazene az egész világon. Vagy ott az Insomnia Søren Dahl Jeppesentől. Szaxofon, gitár, zongora és dob van rajta, de annyira dallamos, és annyira levegős a szaxofon, elképesztően fújja. Szeretek rá elaludni.

Ha dühös vagy, frusztrált valamitől, akkor is ennyire nyugodt zenét játszotok, vagy belefogsz egy vad, tízperces dobszólóba, hogy lenyugodj, és utána jöhetnek a chilles számok?

Jonas Kardyb: Mindkettő. Tudunk nagyon keményen is játszani.

Nikolaj Svaneborg: A koncertek más-más részeiben különféleképpen játszhatunk. Ott van például a Palads az első lemezről, amiben Jonas a leghangosabb hangokat üti, amiket egy dobos valaha játszott.

Jonas Kardyb: Ez azért túlzás, bárki tud hangosan játszani. De az igaz, hogy nyugodtan kezdődik, aztán próbálunk olyan hangosak lenni, amennyire csak tudunk.

Nikolaj Svaneborg: Ez attól is függ, hogy mennyire vagyunk éppen mérgesek. Egy koncertbe mindig beleviszed, hogy milyen napod volt, és szerintem ez jó dolog. Volt, hogy 5 perccel a koncert előtt kaptam egy parkolócédulát, és annyira dühös voltam, hogy amikor elkezdtem játszani, nem azt mondom, hogy püföltem a zongorát, de minden, amit játszottam, sokkal intenzívebb lett, jobban átéreztem minden hangot. Végül az lett életünk egyik legjobb koncertje.

Jonas Kardyb: Az az érdekes, hogy amikor dühös vagy, akkor úgy is akarsz játszani, nagy amplitúdóval, de az, hogy pont az ellenkezőjét kell csinálnod és visszafogott dolgokat játszani, rendkívül intenzívvé tudja tenni a zenét.

Nikolaj Svaneborg: Sok koncertünk van, és előfordul, hogy valamelyik felületesebb lesz, de igyekszünk mélyre menni a dalokba foglalt érzésekben, különben nem lesz olyan jó a koncert. Érzi a közönség, hogy mikor éljük át a zenét.

Jonas Kardyb: Örülök, hogy nem bulizenét játszunk, mert akkor folyton vidámnak kéne lennem. Ez a zene megengedi, hogy mindenféle érzelmet megéljünk egy koncerten. Amikor vége, akkor örülsz, de ki is üresedsz, mert mindent kiadtál magadból. Az egy nagyon jó érzés.

Április 14-én a Magyar Zene Házában játszotok. Most jöttök először Magyarországra?

Jonas Kardyb: Fellépni igen, de mindketten voltunk már boldog turistaként Magyarországon.

Nikolaj Svaneborg: Szeretnék újra elmenni egy török fürdőbe. Az valami elképesztően jó dolog.

Jonas Kardyb: Olyan, mint egy templomban úszni. Fantasztikus. Plusz jó kaják, jó borok... Szeretjük Budapestet!

 JEGYVÁSÁRLÁS, FACEBOOK-ESEMÉNY.

A Svaneborg Kardyb előtt iamyank a Phasing Shapes című projektjének lemezét mutatja be Boros Leventével (dob, elektronika), Gyányi Marcellel (basszusgitár) és Varga Dániellel (szaxofon, elektronika).

ZALAI RICHÁRD AZ OVER TAGE-RŐL ÉS TALÁLKOZÁSÁRÓL A SVANEBORG KARDYBBAL

interjú: Soós Tamás