Az útitársak: a jelen, a talán és a fantázia

Lefogadom, hogy Bob Gale neve ismeretlen az olvasóknak. De ha azt mondom, hogy ő a Vissza a jövőbe-sorozat másik szülőatyja Robert Zemeckis mellett, akkor mindenki képbe kerül. Gale egyetlen nagyjátékfilmet jegyez rendezőként, ami éppen 20 éve jött ki nálunk videón, és amit semmilyen toplistán vagy filmtörténeti könyvben nem találunk meg, maximum filmes fórumok eldugott zugaiban lelkendeznek róla azok, akik látták. Ez a cikk először a Recorder magazin 99. számában jelent meg, amiben azt jártuk körbe, hogy mi volt a menő 2002-ben.

Az Úttalan út (eredeti címén Interstate 60: Episodes of the Road) annyira nehezen kategorizálható, hogy a marketingesek sem tudtak vele mit kezdeni, végül nem is került az amerikai mozikba, hanem egyből DVD-n jelent meg. Igaz, Bob Gale nem is kasszasikernek szánta, csupán ki szerette volna próbálni a rendezést, és sikerült olyan alkut kötni a pénzemberekkel, ami teljes alkotói szabadságot biztosított számára. Ekkorra már volt akkora neve, hogy szinte baráti alapon elhívjon pár napra forgatni olyan menő színészeket, mint Gary Oldman, Kurt Russell, Christopher Lloyd, Ann-Margret és Chris Cooper, de még Michael J. Fox is kameózik egyet, a főszerepben pedig az akkor szinte ismeretlen James Marsdent láthatjuk.

Gale gyerekkora óta imádja a képregényeket, a kreatív írást és a történetmesélést, az Alkonyzónát nézte esténként, és rendkívüli hatással volt rá az Időgép című film, amit az a George Pal rendezett, aki Marczincsák György Pál néven Cegléden született, Amerikába emigrálása után pedig a fantasy filmek készítése mellett óriási hatással volt az animációs iparra. Ilyen hátérrel nem meglepő, hogy munkáiban Gale előszeretettel játszik az idővel és a térrel, ennek a betetőzése pedig a legszemélyesebb alkotása, az Úttalan út.

A film főhőse a frissen lediplomázott Neil (Marsden), akit szülei ügyvédnek szánnak, neki viszont a rajzolás a mindene. Születésnapján baleset éri, a kórházban pedig megkapja az első leckét az élettől: nem minden az, aminek látszik. Ugyanis O.W. Grant (beszélő nevén „egy kívánságot teljesítek”) izgalmasnak találja, hogy a fiú nem pénzt vagy hírnevet kíván, hanem válaszokat az élet nagy kérdéseire. Kihívás elé állítja a kalandra kész srácot: el kell vinnie egy csomagot a nem létező 60-as úton, miközben egy gyilkos ólálkodik a közelben. Neil az útja során belebotlik egy stoppoló nőbe, aki a tökéletes dugást keresi, egy férfiba, aki az igazmondás megszállottja, meglátogatja a hamis festmények múzeumát, betér egy városkába, ahol mindenki ügyvéd és folyamatosan egymást perelik, valamint egy olyan hellyel is szembesül, ahol a rendőrség állítja elő a fiataloknak a drogot a város működése érdekében. Útközben folyamatosan jelek kísérik álmai nőjének képével, a fiú pedig lavírozni próbál a feladata és aközött, amit a szíve diktál.

A filmet nemcsak az Alkonyzóna, hanem az Alice Csodaországban és a Gulliver utazásai is inspirálták, Gale pedig egy saját mítoszt is kreált Amerika kívánságteljesítő lényeiről, akik elképesztő próbatételekkel leckéztetik meg a főhőst, és segítenek megkérdőjelezni a normákhoz szokott gondolkodásunkat. Létezik végzet vagy mi alakítjuk a sorsunkat? Ahogy a road movie-kban sem a cél, hanem az út a lényeg, úgy az egzakt válaszokat se várjuk a filmtől, helyette egy olyan kalandra visz az Úttalan út, ami nemcsak remek szórakozást nyújt, hanem egy picit a világról alkotott képünk átgondolására is késztet. 

szerző: Herczeg Zsófi