„Egy garázsban zúztunk dob-szintivel” – Óperentzia-interjú

Az Óperentziánál is bedurrant a sűrű nyári koncertszezon: tegnap a VOLT Fesztivál nyitónapján zenéltek, csütörtökön a Waldorfesztre látogatnak, pénteken pedig a Magyar Zene Háza és a MOME közös fesztiválján (Intermezzo) lépnek fel a Jü és a Speiz Boiz társaságában. A 2021 végén egy újabb kiváló a dubos-ambientes-psytrance-es-tribalos lemezzel (BIOHACK) jelentkező duó emailben válaszolt pár kérdésünkre a koncertek előtt.

Emlékszel még, hogyan találkoztatok?

Ugyanabba az általános iskolába jártunk, de ott sosem találkoztunk. Játszottam egy nyíregyházi rockbandában, amiben néha Tibi is közreműködött, így ismerkedtünk meg, elkezdtünk zenéket mutogatni egymásnak. Első témáinkat egy Korg Triton szinti szekvenszerébe vettük fel, aztán bekéredzkedtünk egy haverunk garázsába dobbal, szintivel.

Mindketten a rockzene felől jöttök, miért mozdultatok el az Óperentziával az elektronika felé?

Mindketten bírjuk a 90-es évek nagy elektro előadóit, mint a Prodigy, a Massive Attack, vagy a Red Snapper. A terv az volt, hogy olyan zenékkel kísérletezzünk, amiket addig csak hallgattunk, nem játszottunk.

Mennyire volt fontos inspiráció számotokra a ’90-es évek hazai pszichedelikus színtere Korai Örömtől Colorstarig?

Ahogy fentebb már említettünk néhány külföldi nevet úgy nem maradhat ki a magyar színtér sem, van (szintén) Nyíregyházán egy kis művésztársaság, sokat lógtunk velük, az állandó házibuli-hangulatban rendszeresen szólt Korai meg Color is, anno meghívtuk őket Nyíregyre, ők minket Budapestre, szóval nemcsak hatással voltak ránk, hanem jó kapcsolatot ápolunk pont ezzel a két zenekarral, az Óperentzia kezdete óta.

Domokos Tibor.

Milyen volt a legelső koncertetek?

Huh, nem tegnap volt. Volt egy szervező csapat, szintén Nyíregyházán, a Kennel 4400, akik bulikat szerveztek az Y2K nevű tánciskolába. Ott volt az első koncertünk, ami meglehetősen torz volt és hangos. De nagy lendületet kaptunk tőle, a közönség nagyon élvezte. A koncertünk után Káoszkapitány dj-szett a Tilos Rádióból, akivel mai napig jó kapcsolatot ápolunk.

Sokféle felállása volt az Óperentziának, ennek mi az oka? Hogyan fogyatkoztatok az évek során duóvá?

A közvetlen környezetünkben mindig voltak olyan zenészek, akik inspirálóan hatottak ránk, esetleg fordítva is. A zenekar közösségépítő volt, ahogy ma is az, és ezt szeretjük benne. A duóvá válás tulajdonképpen visszatérés a gyökerekhez, anno egy garázsban zúztunk dob-szintivel, ma stúdióban hangszereken kísérletezünk. Az évek során Tibivel kialakult egy közös gondolkodásmód, kiegészítjük egymást, valahogy együtt jobb zenét tudunk csinálni, mint külön.

„ELEVE BAKELITRE ÁLMODTUK MEG” – AZ ÓPERENTZIA A BIOHACKRŐL.

A hangzásotok is sokat alakult az idők során, miközben a magja azonos maradt. Ti belülről hogy látjátok, miben és hogyan változott az évek alatt a zenétek?

Reméljük ez így is marad, hisz a zenéink általában kísérletezésből, játékból készülnek. Sokszor úgy állunk neki, hogy nem is tervezzük, hogy ebből bármi lesz, pusztán szórakozásból/kalandvágyból születnek. Új emberek, új hangszerek, új élmények mindig inspirálóan hatnak, de az is van, hogy a zenénk együtt öregszik velünk, ő is hat ránk, nem csak mi őrá.

Bánházi Gábor.

Emlékezetes volt, amikor Lajkó Félixszel zenéltetek. Hogyan ismerkedtetek meg és melyik volt a legemlékezetesebb fellépésetek?

Szóba került már Félix neve nálunk, mielőtt dolgoztunk volna együtt, de felröhögtünk, mielőtt bilibe ért volna a kezünk. Egy váratlan pillanatban megcsörrent a telefon, Lajkó Félix menedzsere hívott, hogy lenne-e kedvünk egy közös koncerthez, amiből aztán kétéves együttműködés alakult ki. Nagyon szerettünk Félixszel lógni, minden együtt töltött idő emlékezetes és vidám volt. Legemlékezetesebb koncertünk vele az Akváriumban volt, ahol koncert közben egyszercsak felállt és kiment. Néztünk egymásra, hogy most mi van?! Elkezdtünk jammelni, hogy biztos mindjárt jön, de egyre kínosabb volt, lassan telt az idő. Aztán persze visszajött, csak sok volt a folyadék koncert előtt, amitől meg kellett szabadulnia.

2016 óta rendszeres vendégetek Sára Csobán, a Csángálló szaxofonos-kavalosa.

A Csángállót Ozorán láttuk először fellépni a Dragon Nest Stage-en, és nagyon tetszett, ahogy zenéltek. A megismerkedés Nagymaroson történt a Zengőkert Stúdióban, mivel én rögzítettem az albumaikat. Többször is zenéltünk együtt velük, legtöbbször spontán, de mindig valami buliban. Volt szerencsénk közösen megnyitni az Ozora fesztivált kb. 30000 ember előtt.

Milyen zenéket tartotok mostanában a leginspirálóbbnak?

Zeneileg mindenevők vagyunk, az ambienttől a death metalig bármi jóleshet, ha az beleillik a hangulatba, szituációba. Adott esetben szituációt teremt. De inspirálólag hathat bármi, egy vihar, egy utazás, egy jó szex, egy szerelmi csalódás, gyermekáldás vagy bármi.

Az Óperentzia június 24-én a Magyar Zene Házában játszik az Intermezzo Fesztiválon, amire jegyek még kaphatók (a 23-ai, első napra is, amikor a zip, Orlando x Dom Beats, és a Jazzbois játszik) Facebook-esemény errefelé.

interjú: Soós Tamás
fotók: Bodnár Dávid