A jó, a rossz és a Nicolas Cage. A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya (filmkritika)

2022.05.15. 15:50, vferi

wide6_18.jpg

Mi lehet nagyszerűbb, mint egy fergeteges akcióvígjáték, amiben Nicolas Cage saját magát játssza? A részben Magyarországon forgatott A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya című film sajnos nem tudta kiaknázni a koncepcióban rejlő lehetőségeket. Ez a kritika először a Recorder magazin 94. számában jelent meg.

Szegény Nicolas Cage gyakran megkapja a ripacs jelzőt. Szeretnék a védelmére kelni, mert noha nem ő az, aki egy érzékeny lélektani drámában a karakter lényének legmélyére ás, sem az, aki a legapróbb rezdüléseit is újraalkotja az aktuális szerephez, de az biztos, hogy kevés nála élvezetesebben játszó színész van. Ha valóban olyan csapnivaló lenne, mint egyesek szeretik hangoztatni, nem dolgoztak volna vele olyan rendezőóriások, mint Herzog, Lynch, De Palma, Jonze, Scorsese vagy a Coen testvérek.

Ennek a kérdésnek a tisztázására azért volt szükség, mert A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya pont erre a megosztó erőre teszi fel minden lapját, mivel a film egymondatban összefoglalható nagy ötlete, hogy itt Nicolas Cage magát Nicolas Cage-et játssza. Ez nagyszerűen hangzik, épp ezért duplán hervasztó, hogy a film alkotói semmi érdekeset nem voltak képesek kihozni ebből a koncepcióból. Minden adott volt egy instant klasszikushoz, hiszen van itt a 120%-on pörgő Nicolas Cage, a vele tökéletesen harmonizáló Pedro Pascal, egy kis divatos önreflexió, és egy olyan fontos téma is, mint a nárcizmus és annak hatása a hozzátartozókra. Egy dologból volt csak hiány, és az a bátorság. 

A film humora hamar kiszámíthatóvá válik, a történet klisék mentén halad, de a legszomorúbb mégis csak az, hogy hiába ágyaz meg mélyebb témáknak a film, ahelyett, hogy azokkal foglalkozna, inkább elkezd valami érdektelen kémfilmes túszmentésre koncentrálni. Az önreflexió valós önvizsgálat helyett csak egy üres posztmodern gesztus marad, de szerencse, hogy Nicolas Cage-et még így is bármeddig el lehet nézegetni, mert egy végtelenül szórakoztató jelenség.

Rendező: Tom Gormican
Mozibemutató: 2022. május 12.
Osztályzat: 5.5/10
Kritikus: Dezső Bálint

https://recorder.blog.hu/2022/05/15/a_jo_a_rossz_es_a_nicolas_cage_a_gigantikus_tehetseg_elviselhetetlen_sulya_filmkritika
A jó, a rossz és a Nicolas Cage. A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya (filmkritika)
süti beállítások módosítása