Felfeslik a szövet. Eszelős Meszelős: Erdősáv-dalok (lemezkritika)

Eszelős Meszelős korábban spaklin (!) jelentetett meg lemezt, és a vidék „természetszeretét és kilátástalanságát” megfogalmazó zenéjére pontos önjellemzés volt az, hogy glitchgiccs. Képes-e ezek után újabb meglepetést is okozni? Igen! Ez a kritika először a Recorder magazin 92. számában jelent meg.

A Recorderen debütált Erdősáv-dalok romantikus, melankolikus kamaradalocskákkal kezdődik – egyszerű, posztnaiv zene, vagyis úgy naiv, hogy ezt tudja magáról, tehát nem az, de mégis. (A zene is tudja magáról, meg persze Kovács Balázs az elektronikus zene tudós képviselője az egyetemi világban, tehát tisztában van vele, hogy ma már nem szokás ilyesmit írni.) Igaz, ezek a dalok feltűnően mesterséges műhangszereken szólalnak meg, amiknél csak a műkeleties beütésű robotének a kevésbé „természetes”.

Mire megszoknánk, hogy hát akkor ez ilyen, elkezd felfesleni a szövet. Előbb egy-egy szólam torzul be, majd össze is akadnak; olykor kísérteties, máshol kaotikus lesz a zene; a legvégén pedig szinte ipari zajok törnek be. De mit kezdjünk mindezzel? Pont az a jó, hogy erre nincs egyszerű válasz. 

Előadó: Eszelős Meszelős

Cím: Erdősáv-dalok

Kiadó: Dióbél

Megjelenés: 2022. 

Műfaj: glitchgiccs kamarazene

Kulcsdal: Az utolsó levelek

7.5/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.