A dobok nem tudják a helyüket. Lázár Gábor: Boundary Object (lemezkritika)

Lázár Gábor absztrahált tánczenéi komoly kritikai sikert arattak. A kultikus Planet Mu kiadónál már a második albumát jelentette meg, amin mintha a számok megpróbálnának tánczenévé válni, de aztán ezt valami mindig megakadályozza. Ez a kritika először a Recorder magazin 91. számában jelent meg.

Lázár Gábor egy behatárolt hangzásvilág lehetőségeit kutatja. Már absztraktabb albumaira is sokan felfigyeltek; de a 2018-as, a korábbi világát klubzenei ritmusokkal, megoldásokkal összeeresztő Unfold igen komoly kritikai elismeréseket gyűjtött be. (Lásd 2019-es interjúnk bevezetését.) Ezt folytatta az első, a Planet Mu kiadónál kijött lemeze, a 2020-as Source.

A Boundary Objecten megvannak a szintik és megvannak a dobok, de valami mindig megakadályozza, hogy rendes számmá álljanak össze. Mondjuk a dobok egy láthatatlan torlasz előtt feltorlódnak, vagy egy gonosz erő folyton elgörbíti a dallamokat. Többször pedig mintha a dobok nem tudnák a helyüket: nem engedik kibontakozni a szintiket.

Éppen Lázár Gábor zenéjének ún. absztraktsága miatt különleges élmény, amikor ebben a világban megjelenik a játékosság. Első hallásra talán hihetetlen, de valójában igen szórakoztató ez a lemez.

Előadó: Lázár Gábor

Cím: Boundary Object

Kiadó: Planet Mu

Megjelenés: 2022. február 25.

Műfaj: kísérleti elektronika

Kulcsdal: Boundary Object 4

8/10

Rónai András

Lemezkritikánk elkészítését a Hangfoglaló Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.