A szubkulturális katalizátor tündöklése és bukása

A hazai underground peremvizein 2001-ben bukkant fel egy eleinte csak privát blogként működő oldal, ami pár év alatt színtereken átívelő kreatív közösséggé és szubkulturális platformmá vált. A húsz éve startolt ld50.hu hatása máig érezhető. Ez a cikk először a Recorder magazin 89. számában jelent meg.

Úgy kezdődött, hogy az itt-ott már korábban is aktív d4m4g3 (Bari Máriusz) 2001 novemberében indított egy blogot. LD50 volt a neve, és eleinte pont olyan volt, mint bármelyik más személyes blog: zene-, könyv-, filmajánlók, hírek, beszámolók és időnként random agymenések. Mindez a szerző érdeklődési körébe vágóan, ami ebben az esetben a cyberpunk, a goth és az industrial keresztmetszete volt. A posztok alatti kommentelés és az oldalhoz hegesztett fórum gyorsan bevonzotta a hasonló érdeklődésű embereket.

Ehhez jött 2002 végén a lehetőség egy, az oldalhoz tematikában passzoló bulisorozatra a belvárosi Marco Polo Clubban, ami innentől éveken át fix hely maradt, és ahol a DJ-s bulik mellett fel tudtak lépni hazai és időnként kisebb külföldi goth és industrial zenekarok is. Ezzel pedig a stílusirányzatokhoz így-úgy kapcsolódó embereknek (a nagyon más karakterű gothic.hu mellett) lett végre egy helye (mind online, mind pedig offline), ami az övék volt.

Ebből hamar kialakult egy egyre növekvő, összetartó közösség, valamint azon belül egy keménymag, ami összetartotta és építette az ekkorra már felhasználói profilokkal és egyebekkel megtoldott, tematikus közösségi oldallá alakuló „eldét”. Ez pedig beindított egy öngerjesztő folyamatot: egyre többeket húzott be a hely, köztük egy csomó kreatív embert, közös projektek indultak, az oldalhoz kapcsolódó bulik pedig kinőtték magukat, és a csúcson egészen az A38-ig jutottak. 

Menetközben d4m4g3 kiszállt, a helyét központi motorként a DJ-ként a csapatba került, de hamar társadminná váló Ninth (Menyhárt Tibor) vette át. Nagy tervek voltak: a cél egy, a hazai underground számos ágát összefogó közösségi oldal kiépítése lett volna. De a dolgok elakadtak, máshova került a fókusz, emiatt átalakult a közösség, jött a széthúzás. Változott a korszellem is, az előretörő social media felfalta a kétezres évek fórumkultúráját. Emellett az LD50-jelenség egyszerűen túlnőtt magán. Ilyen szinten ezt hobbiból már nem lehetett csinálni, szponzorokat viszont nem vonz az underground. Végül 2012-ben leállt az oldal, ha lehet, még nagyobb űrt hagyva maga után, mint amilyet annak idején betöltött.

A sztori viszont ezzel nem ért véget, az oldal egykori mozgatórugói és felhasználói közül sokan máig aktívak, és viszik tovább az akkori szellemiséget. Erre talán a legjobb példa Zéró (Varga Balázs), aki koncertszervezőként, DJ-ként az első MPC-bulitól kezdve éveken át szimbiózisban dolgozott az LD-s csapattal, ma pedig a Fekete Zaj fesztivált (is) szervezi, a fellépők, a közönség és a szervezők közt is számos ex-LD50 arccal. A mára nemzetközi hírű Black Nail Cabaret duó eredetileg egy LD50-en szerveződött performance-csoportból (Art Macabre) nőtt ki, de részben ide nyúlnak vissza a First Aid 4 Souls, a LivingTotem, Machabray, a Stahlgeist és az I.O.N. gyökerei is.

d4m4g3 azóta kiadott egy könyvet az emberiség cyberpunkba oltott jövőképéről (Damage Report), manapság pedig zenéket ír Planetdamage néven. Többen DJ-ként, partiszervezőként folytatták, de jött innen festő, tetováló, fotós, valamint a BDSM-színtér kulcsfigurái közül jó pár, de ha a hazai synthwave alapjaiig akarunk visszamászni (Lazerpunk, Terminal Danger, Envo), akkor is itt kell keresgélnünk. Az egykori közösségből sokan sokfelé mentek tovább – de munkáikban gyakran mindmáig visszaköszön az immár majd tíz éve megszűnt netes közösség szellemisége.

szerző: Frank Olivér