„Ez teljesen más lesz, mint az eddigi projektjeim” – Nóvé Soma-interjú

November 18-án Chet Baker dalaiból ad koncertet Nóvé Soma a The Night of the Vampire nevű projektjével a Turbinában. A jazzballadák mesterének és a balhés, heroinfüggő jazz-zenészek mintapéldájának tartott Baker dalaival új arcát mutatja meg Nóvé, akit többnyire pszichedéliába hajló zenéiről ismerünk. De mivel szippantotta be a jazz? Hogyan hatotta át már a Middlemist Red zenéjét is Chet Baker? És mi várható többek közt a Qualitons és a Meteo zenészeivel adott koncerten?

Gyerekkorod óta az egyik kedvenc énekesed Chet Baker. Mikor fedezted fel a zenéjét?

Tizenhárom lehettem, Angliában éltünk, nem nagyon voltak barátaim, ezért sok időt töltöttem zenehallgatással. Az egyik jazzválogatáson, amit ötven pennyért kölcsönöztem ki a könyvtárból, volt egy Chet Baker-dal is. Olyan lágyan és magasan énekelt, hogy azt hittem, nő. Aztán utánaolvastam, hogy mekkora név volt az ötvenes-hatvanas évek jazzvilágában. Tetszett a kontraszt, ami a karaktere és a kinézete között feszült. Egész életében heroinfüggő volt, folyton balhékba keveredett, és már negyvenévesen úgy nézett ki, mint egy élőhalott. Volt benne valami sötétség, de a zenéje nagyon érzékeny, törékeny.

Mik tőle a meghatározó dalaid, albumaid?

Akkor kezdtem el igazán sokat hallgatni, amikor YouTube-on láttam azt a felvételt, amin Elvis Costello Almost Blue című dalát énekli. Alapvetően az énekes dalait szeretem, a kedvenc albumom a Chet Bakers Sings.

Énekesként is hatott rád?

Már a Middlemist Red második albumán is próbáltam olyan énekritmizációkat belerakni a számokba, amelyek a jazzének-logikát követték a kerek dallamokkal és az elnyújtott ritmizációval. A Ripple Soulon szinte mindegyik dalszövegben található utalás Chet Bakerre. A Silverline-ban például a „time after time”, az Evermore-nál pedig egy Chet Baker-dallamból indultam ki.

A szövegvilága majdnem ugyanolyan fontos számomra, mint a dallamvilága. Többnyire jazzsztenderdeket énekelt, kevés saját dalt írt, mégis inspirálnak a dalszövegei, mert akkoriban nagy hangsúlyt fektette a szavak muzikalitására. Hogy jól csengjenek a sorok és jól lehessen őket énekelni. A dalok témái nem annyira izgalmasak, de nagyon elegánsan vannak megírva. Általában vázol egy alaptézist, például hogy I Get Along Without You, és azt írja körül minél több oldalról képekkel, helyzetekkel, hogy aztán visszatérjen az alapállításhoz. Ezt a leíró módszert én is régóta alkalmazom, mert jól lehet vele nyomatékosítani egy érzelmi állapotot.

Miért döntöttél úgy, hogy koncertet adsz Chet Baker dalaiból?

A The Night of the Vampire projekttel, amelyben Boros Leventével (dob), Háló Gergővel (billentyűk) és Cseke Dániellel (bariton szaxofon) játszom, már kiadtunk egy feldolgozáslemezt, amit az iPhone-ommal vettem fel és raktam össze. Szerettem volna a lo-fi lemez után egy rendes stúdióanyagot is készíteni, de úgy éreztem, kell egy erős koncepció is, ha még egy feldolgozáslemezt készítünk. Innen jött, hogy ezúttal egy előadó dalait játsszuk el. Szerettem volna kicsit távolodni a bluestól és közelíteni a jazzhez. Másrészt Chet Baker karaktere jól passzol a Night of the Vampire esztétikájához: az ő dalaiban is megvan az a sötét melankólia, ami a korábbi feldolgozásainkban is dominált.

The Night of the Vampire: Nóvé Soma, Háló Gergő, Cseke Dániel, Boros Levente

Megforgatjátok kicsit pszichedéliában a dalokat?

Ez teljesen más lesz, mint az eddigi projektjeim, talán csak a Samurai Drive-hoz (meghallgatom) hasonlít egy kicsit. A mi előadásunkban inkább triphoposak a dalok, nem érződik rajtuk, hogy jazzsztenderdek. Boros Levi és Cseke Dani nagyon képben vannak a jazz-zel, Geri pedig, bár nem jazzt tanult, bármit el tud játszani. Rengeteg olyan finomság van ezen a lemezen, amit én nem tudnék magamtól belerakni, mert nem értek annyira a jazzhez.

Mennyire áll közel hozzád a jazz?

Az elmúlt hónapokban csak azt hallgattam. Jólesik elkalandozni egy másik korba, és olyan énekeseket hallgatni, mint Frank Sinatra, Dean Martin, Andy Williams, Nat King Cole. Zenészként annyira nem látom át a jazzt, nem tudnék megkomponálni vagy elgitározni egy jazzszámot, de mint a műfaj naiv hallgatója és előadója, nagyon szeretem.

Boros Levente Chet Bakerről: „Chet Baker huszonéves koromban talált meg a You Don't Know What Love Is című dalával egy Elvis Costello-s koncertfelvételen. Mai napig sokszor hallgatom, éneklem magamban azt a dalt. Nagyon szeretem azt a lágy, szellős, matt hangzást, amit produkál trombitával és énekhanggal. Hangulat szempontjából is közel áll hozzám az a nyugodt, keserédes világ, ami a zenéjéből árad.”

Miért csúsztál rá a jazzre?

Az énekesek miatt. Úgy érzem, momentán tőlük tudok a legtöbbet tanulni. Sokáig mély regiszterben énekeltem, és szerettem volna kicsit szélesíteni az énekspektrumomat. Ebben a projektben kifejezetten magas regiszterben éneklek. Chet dinamikusan, de halkan énekel, és sokat tanultam tőle, hogyan tudok játszani a dinamikával, és halkan is kiénekelni tiszta hangokat.

A lemez mikorra várható?

Az volt a terv, hogy a novemberi 18-ai egy lemezbemutató koncert lesz, de nem akartam összecsapni az albumot. Készült belőle egy keverés, de úgy érzem, sokkal többet ki lehet hozni az anyagból, ha még dolgozunk rajta egy kicsit.

Chet Baker Special a Turbinában: Jegyvásárlás, Facebook-esemény.

Soma a Samurai Drive nevű neo-noiros/elektronikus projektjével szintén a Turbinában mutatkozik be élőben november 26-án, a magyar népdalokból savas rockot kihozó Mordáijal pedig jelenleg a második nagylemezét írja.

interjú: Soós Tamás
fotók: Komróczki Dia