„Olyan, mintha én is csak egy lennék a tömegben” – Novai Gábor Novan-interjú és dalpremier

Eddig ő nem bulizott, mert mindig zenélt, az utóbbi időben viszont bevetette magát az acidra és a goára táncoló tömegbe. Aztán elgondolkodott, milyen lenne, ha ő is csinálna ilyen zenéket. Új, elektronikus szettjéből mutat egy számot a Mörkből ismert Novai Gábor Novan.

Hogyan fordult az érdeklődésed az elektronikus zene, a goa és a trance felé?

Nem új érdeklődés ez, inkább visszatérés. Már gimis koromban is nagyon szerettem az elektronikus zenét, magam is csináltam számokat. Amon Tobin volt a kedvencem, akit máig a legkreatívabb alkotónak tartok ebben a műfajban. A drum ’n’ bass, a breakbeat és a triphop felől érkeztem, így találkoztam a jazz-zel is. Mostanában inkább a technoid alapú psy, acid és goa inspirál, ennek kell utánamenni.

Miért vonz jobban most az elektronikus, mint a jazz?

Az utóbbi időben egyre jobban figyelek arra, hogy mi az, ami megmozgat. Régóta tervezgettem, hogy szólóprojektbe kezdjek a Mörk mellett, de eddig nem volt önbizalmam hozzá. És persze azt sem tudtam, hogy mégis mi lenne az, ami igazán fekszik.

Többször is mondtad nekem, hogy kevésnek érzed a billentyűket, viszont élsz, mint hal a vízben, ha van MIDI kontroller, dob, laptop.

Csomó zene van bennem, amihez nem elég a zongora. Olyan groove-ok, basszusmenetek és ritmusok, amiket ezekkel az eszközökkel lehet igazán megszólaltatni. De ha megfigyelted, a Mörk-dalokban vagy az Experiment-koncerteken sokszor a zongorát is ütősként vagy basszushangszerként használtam.

Szóval elképzeltem, hogy goa zenész leszek, és először csak nevettem a gondolaton, aztán azt mondtam, ha ennyi ötletem van, miért ne csináljak saját zenéket. Ezzel egyidőben egyre több ilyen buliban jártam, és megtaláltam magam a táncban. Pedig korábban sosem jártam bulizni, mindig én voltam az, aki adta a koncerteket. Nem is találtam sok értelmét annak, hogy iszunk, eltompítjuk magunkat, aztán elvagyunk. A goa-szcénában viszont másfajta flow-élményt találtam.

Milyen élményeket?

Azt hiszem, őszintébben és szorosabban kapcsolódnak az emberek ilyen közegben. Önmagában tudatmódosító hatású, hogy örülünk egymásnak, táncolunk hajnalig, újjá lehet születni ezekben a tapasztalatokban. Eddig mentális és érzelmi gyakorlat volt számomra a zene is, most valamelyest fizikaibbá vált.

A tánc a legtöbb kultúrában és közösségben létfontosságú funkciót töltött be, érdekes, hogy az utóbbi időben mintha inkább a nyelvi-gondolati síkon találkoznának az emberek. Ebből fakad az is, hogy megosztottabbak vagyunk. A tánc viszont egy magasabb szinten kapcsolja össze az embereket.

Igen. Én rengeteget fejtek, ha a barátaimmal vagyok, akkor is járatom az agyam, de a tánc a testet mozgatja meg. Nem számít, ha valaki máshogy látja a világot. Az számít, hogy átadjuk-e magunkat ennek a magasabb energiának. Úgy gondolom, hogy az élő koncertekből hiányzik egy olyanfajta közösségi lét, ami az elektronikus zenei szcénában viszont jelen van. Általában túl nagy a szakadék az előadó és a hallgatók között, a színpad egyfajta falat húz. Az elektronikus zenékben pedig az élő zenei improvizációkat és kreativitást hiányolom legtöbbször. Egyre gyakoribb ez a fajta hibrid megoldás, én is azon vagyok, hogy a két látszólag elkülönülő „világ” előnyeit egyesítsem.

A szobádban forgott a videoklip, amit most látunk. Miért itt?

Szerettem volna, ha abban a térben mutatom meg magam először elektronikus zenészként, ahol ez az egész született. A videót két régi barátom, a Toma Pictures produkciós cég alapítói, Bánhegyi Tamás és Bánáti Tamás készítette. Mindketten gyerekkori barátaim, akikkel közös zenekarunk is volt. Örülök, hogy velük dolgozhatok.

A szám címe Mountains, és egy történetet mesél el: a hegy gyomrából indulunk, majd leereszkedünk a völgybe. A mozgás mellett a vizuális kultúrából való inspirálódás is meghatározóvá vált. Ezt a számot Kele Juci festménye ihlette, akit személyesen is ismerek. Számomra sokat jelent, hogy szóló előadóként való első megnyilvánulásomat az ő egyik alkotásával köthetem össze. A festmény története egy korszakváltást jelképez jelenleg az életemben.

Nem mellesleg pedig az egész project vizuális lelke a barátnőm, Tóth Patrícia Psytree című alkotása, aki grafikusként debütál velem párhuzamosan egy új területen.

Nyáron már több bulit csináltál, milyen élmény volt?

Korábban, billentyűsként egyáltalán nem szerettem, ha egyedül állok a színpadon. Úgy éreztem, elporladok a reflektorfényben.

Magányos voltál?

Igen. De az elektronikus műfaj más, kicsit olyan, mintha én is csak egy lennék a tömegben. Mozgok, táncolok, az egész lényemmel jelen vagyok.

Mik a terveid a projekttel?

A NovaN Psychedelic Live Acttel szeretnék eljutni azokra a helyszínekre és fesztiválokra, ahol találkozhatok a közönségemmel. Azokkal, akiknek éppúgy sokat jelent ez a zene – meditációs eszközt, terápiát, megtisztulást.

NovaN december 22-én lép fel a Turbinában.
NovaN a Facebookon és az Instagramon

interjú: Csabai Máté