Betétdal24: "Ezt a hülyeséget csak erős idegzetűeknek" - Tiszeker Dániel

Semmi nem tud úgy feldobni egy filmjelenetet, mint egy jól eltalált zeneszám. BETÉTDAL című cikksorozatunkban a legmenőbb magyar rendezőktől kérdezzük meg, hogy ők melyik filmes zenehasználattól lesznek libabőrösek, illetve melyik az a dal, amit mindenképpen szeretnének belerakni egy filmjükbe. Ezúttal Tiszeker Dániel válaszol, az első ember ebben az országban, aki a Wellhello zenéje által ihletett epizodikus romantikus vígjátékot rendezett.

Tiszeker Dániel a magyar filmgyártás Zeligje - ő az ember, aki mindenhol ott volt. Végigjárta a filmes ranglétrát, kipróbált minden posztot: színészkedett, operatőrködött, forgatáson futkosott, werkfilmeket csinált, castingolt, dokumentumfilmet rendezett. Első mozifilmjének ötlete papíron óriási baklövésnek tűnt (mi lenne, ha vicces kis szkeccsekkel illusztrálnánk a Wellhello dalait?), de a végeredmény (Sohavégetnemérős) az utóbbi idők egyik legbájosabb romantikus vígjátéka lett, ami egy csomó szuper fiatal színésznek adott esélyt a bemutatkozásra. Idén Dani valóra váltotta egyik gyerekkori álmát és megcsinált egy karácsonyi romkomot Nagykarácsony címmel, ami november 25-én kerül a mozikba. Lévai Balázzsal közösen rendezte a Nyugati nyaralás című, nyolcvanas években játszódó krimivígjátékot, amelyben egy magyar család tagjai gazdag német turistáknak adják ki magukat a Balaton partján - ez a film jövő nyáron érkezik.

Melyik a kedvenc filmjeleneted, ami alatt egy zeneszám szól?

Három dolog miatt van nehéz dolgom. Egy: score-mániás vagyok, gyakorlatilag egész gyerekkoromban Morriconét, később pedig Thomas Newmant hallgattam - szigorúan áttekerve a filmzenei albumokon a rendes dalokat. Kettő: Madarász Isti ellőtte ebben a cikksorozatban az 500 nap nyár csodajelenetét - amit persze teljesen megértek. Három: Szász Attila pedig elsütötte a Mindhalálig zene nyitányát. Innen nem nehéz kitalálni, hogy nem kicsit rajongok a zenés filmekért. Score és musicalek. Magam sem teljesen értem, kicsit paradox, de mégis így van. Én vagyok az, aki a Stranger Things Neverending Story-jelenete alatt katarzist élek át, és a Gettómilliomos végén addig ülök a moziban, hogy már a takarítók tessékelnek ki (a végefőcím egy elég erős musicalbetét). 

A legtöbben persze utálják azt, amikor egy filmben dalra fakadnak a szereplők. Hát én imádom. És ahelyett, hogy kezeltetném magam, inkább összeszedem a kedvenceimet. 

Elsőként nem is filmjelenetet írnék, hanem egy teljes zenés filmet, amelyet igazán egy darab dal visz el a hátán: EGYSZER (2007) 

Néha a legegyszerűbb dolgok a legjobbak. Nincs Bob Fosse. Sem a tánckara. Nincs őrületes medley tízpercenként, nem szakad le az arcod a díszlettől, sehol egy kórus - mégis azt kell mondjam hogy az Egyszer az egyik legjobb zenés film. Nem rakja ki a kirakatba a zenét, ennek ellenére mégis az arcodba tolja - pontosabban sokkal inkább a szívedbe. Ahogy ebben a kiragadott jelenetben is. Az udvarlás fázisai hangjegyenként válaszolva egymásnak - szerintem ez az egyik legjobb "boy meets girl"-jelenet. 

Az abszolút kedvenc: MAJDNEM HÍRES (2000) - Tiny Dancer

Külön kiemelném, hogy filmzeneként indul, majd musicaljelenet lesz belőle.

Mivel Cameron Crowe a saját életéből vett történetét vitte vászonra, ezért olyan személyes és kötődő kapcsolat alakul ki a főszereplő sráccal, hogy magunk is rajongóvá, groupie-kká válunk a film nézése közben. Számomra talán a legerősebb nézői azonosulás ebben a filmben született meg - épp ezért hihetetlen élmény volt, amikor a főszereplővel "együtt" énekelhettem egy kicsit a turnébuszban. 

Ezt a hülyeséget csak erős idegzetűeknek: 40 ÉVES SZŰZ (2005) - Aquarius

Ha valaki azt mondja nekem, hogy egy bugyuta Steve Carrell-vígjátékban majd Milos Formant fognak idézni, és hogy az milyen menő lesz - akkor én azt jól kiröhögöm. Pedig jó időzítéssel még ez is működhet. Ahogy működik is. 

És ha végképp nem tudok meggyőzni valakit a musicalről, akkor Salma Hayeket szoktam bevetni: ACROSS THE UNIVERSE (2007) - Happiness is a Warm Gun

Igazából az egész Across The Universe egy kivétel a zenés filmek palettáján. Vannak hibái, de olyan elegánsan és egyben szélsőségesen nyúlnak a dalokhoz, hogy szerintem nem lehet nem szeretni. A kiragadott jelenetet tehát azoknak szoktam mutogatni, akik leszarozzák a musicalfilmeket. Általában az szokott lenni a válasz, hogy jó, akkor nem általánosítok, mert ez kurvajó.

Melyik dalt szeretnéd mindenképpen használni egyszer egy filmedben?

Egy friss élmény: a hamarosan mozikba kerülő Nagykarácsony című filmünkben például az egyik kedvenc szomorú magyar dalomat sikerült megszerezzük, ez az LGT-től a Ha eljönnek az angyalok - amely nem feltétlenül csak klasszikus filmzeneként fog a filmben megszólalni.

Még 2011-ben forgattam az első hosszabb lélegzetvételű filmemet, ami egy Cseh Tamás-doksi-koncertfilm volt egy kaposvári színészosztállyal. Akkor Cseh Tamás Csönded vagyok című dalát Lovas Rozi énekelte, de sajnos nem került bele végül a filmbe, amit azóta is sajnálok, és nagyon szeretném ezt a mulasztást egyszer egy nagyjátékfilmben pótolni. Mind hangulatában, mind szövegében és hangszerelésében is tökéletes filmbetét.

Milyen jelenetet képzelsz el hozzá?

Van egy Ripacs című filmtervünk, amiben egy magyar színészt kirúgnak a színházából, mert rendkívül sok, amit csinál. Úgy dönt, hogy kipróbálja magát Bollywoodban, ahol persze kevésnek bizonyul. Egy nagyon mozgalmas jelenetsor utáni kiállásban szerepel a dal Mumbai főutcáján. Lassan, egy beállításban jövünk a főszereplővel, ahogy fütyülve lépked és világlik ki a tömegből európai ábrázatával, mellette az állandó dudaszó, az őrületes atmoszféra elképesztő kontrasztjával.

kérdések: Varga Ferenc
headerkép: Orosz Ákos és Tiszeker Dániel a Sohavégetnemérős forgatásán | Fotó: Takács Attila