Betétdal10: "Egyik sem olyan, mint az emlékeimben" - Ujj Mészáros Károly

Semmi nem tud úgy feldobni egy filmjelenetet, mint egy jól eltalált zeneszám. BETÉTDAL című sorozatunkban a legmenőbb magyar rendezőktől kérdezzük meg, hogy ők melyik filmes zenehasználattól lesznek libabőrösek, illetve melyik az a dal, amit mindenképpen szeretnének belerakni egy filmjükbe. Ezúttal Ujj Mészáros Károly válaszol, akinek pompás ízlését bizonyítja, hogy első filmjének zenéjét Tövisházi Ambrusra (Amorf Ördögök, Péterfy Bori & Love Band) bízta.

Ujj Mészáros Károly bemutatkozó filmje, a Liza, a rókatündér volt a Vajna-korszak első remekműve, és első meglepetéssikere. Egy alternatív magyar múltban, a szocializmus nélküli hetvenes években játszódó, briliánsan ötletes fekete komédia ismertette meg a nagyközönséggel a címszerepet játszó Balsai Mónit - Károly élettársát és múzsáját. Később együtt dolgoztak a skandináv krimis beütésű, sötét és nyomasztó X – A rendszerből törölve című thrillerben (kritikánk), az Alvilág című maffiózós tévésorozatban (kritikánk), illetve számos színházi előadásban, amik közül a leghíresebb talán a Büszkeség és balítélet két színészre, amelyben a Jane Austen-regény összes szerepét Balsai és Schmied Zoltán játssza el. Jelenleg több tévésorozatot fejleszt, három színházi premierje lesz ősszel, és már írja (Hegedűs Bálinttal közösen) a következő filmjét, ami még a Liza, a rókatündérnél is sokkal őrültebb lesz. A címe: Szunyiné csodálatos utazása.

Balsai Móni és Ujj Mészáros Károly a Liza, a rókatündér forgatásán

Melyik a kedvenc filmjeleneted, ami alatt egy zeneszám szól? 

Ez egy nagyon gonosz kérdés. Mert nincs kedvencem. Ha mégis van, akkor holnapután fog eszembe jutni. Másrészt azért is gonosz, mert ahogy ezen gondolkodtam, rá kellett jönnöm, hogy mennyire öreg vagyok, és mit jelentett a gyerekkoromban a zene és a film, és most hol tartunk. Régebben a zene jelentette az egyik legmeghatározóbb elemét az egyéni identitásnak, mára a streamelt zenedömping áradatában úgy érzem, ez szertefoszlott. Harmadrészt tényleg nagyon nehéz egyetlen jelenetet mondani. Most párat visszanézve egyik sem olyan, mint az emlékeimben.

Néha az emlékeimben élő jelenetekről kiderült, hogy csak filmzene szól alattuk, nem betétdal, és az amúgy nagyon jó betétdalok alatti jelenet nem annyira elementáris, mint ahogy emlékeztem. Legjobb példa erre a Szerelemre hangolva, amiben az ikonikus jelenet alatt filmzene szól, és az azóta sokszor és szívesen hallgatott Nat King Cole-szám egy dialógjelenet alatt hallható.

Ha már szóba hoztam a koromat - ha gyerekkoromban erre a kérdésre kellett volna válaszolnom, akkor vagy Zefirelli Rómeó és Júliájának álarcosbáli betétdalát, vagy a Napfivér, Holdnővér című filmből ezt a dalt mondtam volna. Pár évvel később a Szelíd motorosokból a Born To Be Wild-ot, máig elég jó az a főcímdal, de ha az előtte szóló Pusher-t is hozzávesszük, akkor még inkább.

Apropó, Dennis Hopper. David Lynch filmjeit is szerettem betétdal szempontjából, a Veszett a világtól kezdve a Kék bársonyon át – mondjuk ez utóbbi legendás emlékezetű nyitójelenete újranézve nem öregedett olyan jól, mint mondjuk ez a jelenet, de most ebből is az autó tetején táncoló hölgy tűnik a fénypontnak.

Wim Wenders is elég jó zenéket válogatott a filmjeihez, néha jobbakat, mint maguk a filmek (például A világ végéig), de a Berlin felett az eget akkoriban nagyon szerettem, úgyhogy ezt mindenképpen be kell illesztenem a felsorolásba a már a nemrég elhunyt Bruno Ganz, illetve Nick Cave miatt is.

Tarantino mellett sem mehetünk el szótlanul, ha betétdalokról van szó: a Ponyvaregény minimum új időszámítást jelent a soundtrackek történetében. Nagyon szerettem az Egyszer című filmet a sok-sok betétdallal, majdhogynem zenés filmnek számít az is, de mai fejjel az sem az igazi.

Na, meg a Billy Elliot a The Jammel, a The Clash-sel és a T. Rex-szel. Nem mondanám egyik jelenetet sem kedvencnek. És amikor valaha moziban néztem, a Zabriskie Point zárójelenete a Pink Floyd zenéjével is nagyon megütött. Imádtam. Úgy gondoltam, a lelkemből szól, mint a Donovan-számok a Napfivér, Holdnővérből gyerekkoromban. És vicces, hogy szinte ugyanazt is jelentik.

Melyik dalt szeretnéd mindenképpen használni egyszer egy filmedben?

Zenét hallgatni és közben fejben mozizni szintén több évtizedes szórakozásom. Tömegközlekedéssel kezdődött, de autóban is nagyon jól működik, vagy gyalogláskor. Az R.E.M. volt az első igazi kedvenc fejben mozizós zenekarom, a Murmur és a Reckoning című lemezeikkel végigmoziztam Európán át, Skóciáig. A legkedvencebb számom a World Leader Pretend volt tőlük, arra évekig moziztam.

A másik, egy jelentésében, lelkületében hasonló szám, ami kevésbé mainstream, tinikoromban szerettem nagyon, és úgy másfél évtizede újra, amikor megvettem CD-n (haha!), manapság meg a Spotifyon hallgatom - ez a Van Der Graaf Generatortől a House With No Doors. A Spotifyon több gyűjtést csináltam el nem készült filmekhez, egy olyanhoz is, aminek története sem volt, csak soundtrackje. Egy kortárs zenei válogatás ez, ami végtelenül szomorú, nagyon megindító zenékből áll.

Az egyik fénypontja, amit biztos, hogy szeretnék egyszer használni filmben, az a múlt hónapban elhunyt olasz zongorista, Ezio Bosso szépségesen fájdalmas zenéje. De a zene nagyon fontos a színdarabokhoz is - ezekből lassan többet csinálok, mint filmből -, ezekhez is bőséges gyűjteményeim készülnek, szóval nem szidom a streaming-zeneszolgáltatókat, sőt...

Milyen jelenetet képzelsz el hozzá? 

Mivel hosszú ez az Ezio Bosso-zene, egy nagyon hosszú főcímszekvenciához használnám, ami megtizedelné a film nézőit, mert kevesen bírnák elviselni, és otthagynák a mozitermet. Persze, mint ahogy már írtam, ez a szám jelenleg egy soha el nem készülő film soundtrackjén van, ezért a fentieket ne vegye senki közvetlen fenyegetésnek.

kérdések: Varga Ferenc
headerkép: Ujj Mészáros Károly és kisfia