"Idézetek helyett a hagyomány lüktetéséből, hangulatából táplálkozunk" - HolddalaNap-interjú

A HolddalaNap zenekar különleges színfolt a magyar világzenében, ugyanis a magyar, roma és balkáni hagyományokat flamencóval, latin-amerikai ízekkel párosítják. Szintén egyedülálló, hogy februártól áprilisig minden csütörtökön egy-egy online koncertet adnak, ráadásul mindig más műsorral. A zenekar alapítójával, Gulyás Annával beszélgettünk.

A magyar népzenét már sok mindennel összehozták, de az mégis ritkaság, amit ti csináltok, hogy a sokféle megidézett műfaj között ott van a flamenco, valamint latin-amerikai stílusok. Ez honnan jött?

Én Brazíliában és Peruban voltam kisgyerek. Édesapám munkája kapcsán később Mozambikban is éltünk, ott is megismerkedtem a helyi zenékkel. Itthon pedig magyar népzenét tanultam. Az első két lemezünk szerzői anyag, az én saját dalaimat tartalmazzák. A szerzeményeim dallamvilágába pedig beleivódott az a sokféle muzsika, amit életemben hallottam. Amikor a zenekart összehívtam, akkor az volt a cél, hogy ne idézeteket rakjunk bele a magyar vagy más népzenékből, amiket mélyebben ismerünk, hanem inkább ezeknek a lüktetéséből, hangulatából táplálkozzunk. Így nagyon izgalmas és kreatív együttalkotás indult el. Persze vannak kivételek is, például az első lemezünkről az Itt ülök fenn kerek mennyben című dalunkban van egy moldvai karácsonyi imádság, igaz, más ritmikával, és mellette saját szövegeink és dallamaink szólnak.

Azt láttam én is, hogy a magyar világzenében nagyon gyakori, hogy balkáni motívumokkal ötvözik a magyar népzenét, de a kevesebb az, amikor latinos vagy flamencós dolgokkal. Először Vidák Robi volt a gitárosunk, a Kowalsky meg a Vega tagja, csak aztán a Kowa hatalmas sikere elragadta őt tőlünk. Nem sokkal később láttam, hogy itt van Budapesten egy perui gitáros, Alex Torres, aki tart egy flamenco-estet, és felmerült bennem, hogy szeretném megismerni, megtudni, hogy hosszabban van-e itt – erre pont másnap hívtak a perui nagykövetségről, hogy a Vakok Intézetében tartott jótékonysági esten nem játszhatna-e velünk Alex is, akit szeretnének magyar zenészekkel megismertetni. Azóta együtt muzsikálunk, testvérekké fogadtuk egymást, most éppen nálunk is lakik. Vidák Robi is egy univerziális zseni, Alex pedig szintén egy kozmikus zseni. Most fog megjelenni az első szólólemeze, szerintem robbantani fog a világban. Továbbá nagyon fontos számunkra még a roma zene is, hiszen a hazai kultúrának ez is nagyon erős része. Olyan szerencsénk volt, hogy Lakatos Mónika volt a muzsikustársunk jó pár éven át. Aztán őt is elérte a nagy-nagy siker, hála az Égnek... De Móni helyett jött a férjének a rokona, Balogh Guszti, aki hasonló hatalmas mester. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy ilyen csodálatos muzsikusokból áll a csapat, és mindenki hozza a maga kultúráját, zenei forrásait.

Most voltatok stúdióban. Az új lemez is folytatja ezt a stílust?

Ez egy meselemez lesz. Még a HolddalaNap megalakulása előtt kezdett el működni az Évkerék Társulat, amivel muzsikás-dramatikus mesejátékokat csináltunk; mára ez gyakorlatilag összeolvadt a zenekarral. A Zöld Péter Népmese Játszótér avatóján meséltem először, és azóta mesemondóként dolgozom. Ennek ellenére nem jelent meg eddig meselemezünk. Most az üres órácskáinkban elmentünk a stúdióba, és nagyrészt fel is vettük. Ezen kifejezetten magyar népdalok lesznek hallhatók, bár azért néhány HolddalaNap-dalt is belecsempésztünk. Érdekes módon ezzel a műsorral külföldön is szoktunk szerepelni; Lengyelországban, Olaszországban és Hollandiában is megtaláltuk a módját annak, hogy a mesei részét hogyan jelenítsük meg; vagy úgy, hogy én tudok azon a nyelven, vagy találtunk olyan színész-tolmácsot, aki ezt úgy közvetítette, hogy a gyerekek dőltek a kacagástól.

A március 18-án leadott online koncerten azt mondtad, hogy „Ne hagyjatok bennünket magunkra - most a muzsikusoknak ez a nagy nehézsége”. Mennyire segített ezen a elhagyatottságon ez a koncertsorozat?

Nagyon sokat segített nekünk. Olyan sok zenésztársamon látom, hogy depressziós lett. Egy zenész ahhoz ért, hogy adjon, hogy találkozzon a közönségével, és ha ezt nem teheti, az lelkileg megviseli. Ebben nagyon sok segítséget adott először a decemberi sorozatunk. Minden decemberben sok, általában húsz körüli karácsonyi koncertünk szokott lenni. 2020-ban is lett volna egy csomó, és amikor kiderült, hogy nem lehet ezeket megtartani, akkor hirtelen jött ötlettel azt mondtam a zenekarnak, hogy csináljunk minden nap tizenöt perces muzsikálást, mint régen a roraték, a hajnali zenélések voltak. Nem volt erre forrás vagy ilyesmi, de mindenki benne volt, mert mindenki érezte, hogy nekünk is segít ez, és reméljük, talán másoknak is. Ebből alakult ki, hogy minden reggel 15 percnyi karácsonyi éneket raktunk ki; hetente kétszer gyűltünk össze, akkor játszottunk fel három-három „adagot”. Gondolkodtunk azon, hogy nem őrültség-e reggelente kirakni, de hát legfeljebb később nézik meg, viszont a rorate a klasszikus helye a hajnal: azzal kezded a napot, hogy készülsz a karácsonyra. Nemcsak muzsikáltunk, hanem tanítottuk is a dalokat, úgyhogy ismételtünk is, de így is nagyon sok dalból válogattunk; népszokásokat is bemutattunk. Rengetegen írták, hogy milyen jó volt, hogy a karácsonyfa alatt énekelték az új dalokat, vagy eljátszották a misztériumjátékokat. Több mint 30 ezren nézték ezeket a videókat, rengeteg levelet kaptunk. Volt, aki oldalakon át írta meg, hogy mit jelent neki a zenénk, sokkal kifejtettebben, mint amire egy koncert után idő van.

Februártól április végéig pedig minden héten más-más műsort adunk le. Ez azért nem jellemző egy zenész életében, hogy állandóan mást kell csinálni. Így új dolgokat is felfedeztünk, amiket szeretnénk majd lemeznek megcsinálni. Például nemrég volt egy megrendítő műsorunk az elengedésről, a gyászról, az öröklét illatáról, ami most ebben az időszakban különböző módokon mindenkinek a témája, mindenkinek le kellett mondania sok mindenről, amit megszokott, sokunknak gyászunk is van. Itt egy olyan anyagot állítottunk össze, ami erre a helyzetre született, és úgy éreztük, hogy érdemes volna ebből lemezt csinálni. Két nagyobb koncert volt a sorozatban, amiket az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásából tudtunk megvalósítani, mint ahogy a Zöld Péter-meselemezt is ennek köszönhetően tudtuk felvenni.

HolddalaNap honlap– Facebook – Világ-Virág estek – a korábbi koncerteket itt lehet megnézni

Interjú: Rónai András

A cikk megjelenését a Halmos Béla Program keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.

A HolddalaNap támogatója: