Ahol a világ a feje tetején áll – Gosheven-interjú

Szabó Bálint Gosheven néven kiadott lemezeit a nemzetközi kritika is igen jól fogadta, az általa vezetett Decolonize Your Mind Society játszott (online) az Eurosonic Nordeslaag showcase fesztiválon. A világ megmentéséről, kannibalizmusról, eltűnő lokális kultúrákról, hét részre felosztott oktávról és holdjáró autóról beszélgettünk vele abból az apropóból, hogy kedd este online koncertet ad a Trafó Fülbevaló sorozatában.

A Bandcampenaz a bemutatkozó szöveged, hogy „Saving the world with alternate tunings, decolonizing practices, fragility, diversity.” Ezt mostanában írtad, ugye?

Igen; mindig alakul a fejemben, hogy mi is ez az egész, és alakul a kor is, ezért néha úgy érzem, hogy félremegy a leírás. Főleg azért, mert ez egy nagyon érzékeny téma. Egy Decolonize Your Mind Society-videó alatt már olyan kommentet is kaptunk, hogy ez a „fehér felsőbbrendűség zenéje”. (nevet) Alapvetően a fül dekolonizálásából indultam ki, abból, hogy ezek a furcsa, tiszta hangolások és nem európai hangolások hogyan hatnak az európai környezetben szocializálódott fülünkre. De a fül persze kapcsolódik az érzékeléshez és a tudathoz is, ezért szerepel a nevünkben a „mind”. Az is probléma, hogy a Decolonize Your Mind jelszót évekkel ezelőtt találtam ki, és azóta ez a szó mindenhol ott van, már szinte a nagyit is dekolonizálják (nevet), de tényleg. Elég sok posztkolonialista kritikát, etnográfiát, etnomuzikológiát olvasok, és a címekben vagy legalább  hivatkozásokban mindig ott kell, hogy legyen ez a varázsszó, ez most a nyugati, liberális, lelkiismeret-furdalásos értelmiség titkos kódja. Emiatt sokan, akik elolvassák a zenekar nevét, azt gondolják, hogy ez biztos valami politikai cucc. Tudom, hogy vannak, akik azt gondolják, hogy nem tudsz úgy zenélni, hogy ne állítsál valamit politikailag, még ha öntudatlanul is – de én próbálom ezt a minimumra szorítani, mert úgy érzem, hogy egy szűkebb dobozba zár be, mint ahogyan a zenével lehet kommunikálni. Az sokkal tágabb, mint a politikai dimenzió. A Goshevennél az volt a cél, hogy valami megfoghatatlan nevet válasszak, amit nem tudunk egy kultúrához sem kötni. Attól függetlenül, hogy ez egy észak-amerikai indián név, Közép-Európában és máshol sem ismerik, és így elemeltebb szinten tud maradni, mint hogy rákattintanak, meglátják a nevet és rávágják, hogy ez egy ilyen politikai fos.

És a világ megmentése?

Az nyilván egy vicc. A magam szerencsétlen módján próbálom az évtizedek óta tartó uniformizálódást és a monokulturalizálódást, ami a globális kapitalizmus végeredménye, egy kicsit szétrepeszteni azáltal, hogy más hangolásokat és más hangszereket használok. Azt akarom felmutatni, hogy igenis a diverzitás érték. Vannak, akik megőrizni akarják a dolgokat – ami egyébként egy lehetetlen feladat, mert ugyanolyan tempóban tűnnek el a lokális kultúrák a globalizáció hatására, mint mondjuk az állat- és növényfajok –; nekem az az elképzelésem, hogy egy fiktív lokális népcsoport zenei kultúráját tervezzem meg a jövőben: ez ugyanúgy növeli a diverzitást, csak erre kevesen gondolnak.

Milyen visszajelzések jönnek arról, hogy a zenéddel tényleg sikerül-e kinyitni a hallgatók érzékelését, vagyis megvalósítani a céljaidat? „Sikeres” a Gosheven ebben az értelemben?

A fizikai szinten szerintem abszolút sikeres. Meglepően sok olyan visszajelzést kapok koncertek után itthon és külföldön egyaránt, hogy nagyon furcsa volt az elején, de aztán meglepően gyorsan bele tudtak ülni ebbe a hangzó térbe és hangulatba. Filozófiai szinten szerintem a Goshevennél jobban átment az érzékenyítés, az a férfiideál-kritika, amiről még ez a projekt a Leaper idején szólt, ami egyébként pont a #MeToo előtt fél évvel jött ki. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy én a korszellemet tapogatom le; az a saját történetem, egyfajta belső munka volt, csak pont így jött ki, hogy egy ilyen hullám előtt tettem fel magamnak alapvető, a férfi mintákkal kapcsolatos kérdéseket. Ezt szerintem a zene törékenysége át tudta adni az embereknek.

Érdekes, hogy miközben a hallgatókat a zenével akarod megfogni és érzékenyíteni, ahogy sok interjúban elmondtad (itt a Recorderen is), nálad ez egy abszolút elméleti kiindulópontról jött, Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című könyvéből. Korábban nem hallottál ilyen zenét?

Csak minimális szinten tudtam erről a témáról; ha megkérdezik, hogy mi az a mikrotonális zene, tudtam volna válaszolni. De tényleg a Krasznahorkai-könyv volt, ami elindította ezt. Mire kijött a Leaper, nekem már 4-5 éve megvolt, hogy ezt akarom csinálni, csak éppen ennyi ideig tartott, mire a gitáron meg tudtam valósítani az áthangolást. A gitár egyébként az egyik legkevésbé alkalmas hangszer arra, hogy más hangolásokban játssz vele.

2020-ban több koncertfelvételt is felraktál a Bandcampre, ahol már elektronikát használsz. Ez lesz az új irány, amire számíthatunk tőled?

Az első két lemez megjelenése után vettem egy analóg szintetizátort, amit szabadon tudok hangolni, és egy fretless gitárt is csináltattam, amin nincs bund, így szabadon lehet rajta intonálni, mint egy vonós hangszeren. Eleinte úgy volt, hogy a gitárt egészíti ki a szintetizátor, de aztán teljesen elmentem ebbe az irányba, és most már az a tervem, hogy csak ez lesz. Tetszik ez a fajta megkötés, hogy nincs más hang, csak ami a szintetizátorból jön.

A hangolás, amit használok, az az ’are’are Salamon-szigeteki népcsoportnak a hetvenes években rögzített felvételeiből pontosan leszedett hangmagasságok. Pánsípon játszanak, és mindegyik egy kicsit máshogy van hangolva, de van egyfajta jól átgondolt elméleti szerkezete az egésznek. Nagyon meghatott ez a zene, amikor először hallottam. Szóval leegyszerűsítve ez egy hét egyenlő fokú hangolás, ami azt jelenti, hogy amíg a mi oktávunk 12 egyenlő részre van osztva, náluk hét egyenlő részre van. Emiatt egyik hangjuk sem esik pontosan oda, ahol a mi zongorabillentyűink vannak. Egyébként ez a hangolás a thai klasszikus zenében, illetve például Afrikában a balafon zenékben is megtalálható.

Nem szeretném ezeket a zenei kultúrákat lemásolni, soha nem is akartam, mert ott van a kulturális kisajátítás veszélye, ami egy nagyon veszélyes terep, hanem úgy döntöttem, hogy ezt a DNS-t (vagyis a hangolás kódját) injektálom bele a Gosheven-világba. Ezáltal olyan hangzásvilágot kapok, ami az ő kulturájukat semmiképpen sem reprezentálja, de ha valaki tudja ezt és meghallgatja, akkor felfedezheti a hasonló hangzó teret, attól függetlenül, hogy a struktúra és a hangszerelés teljesen más. A lemez címe Antipodal Poliphony. Az antipodális azt jelenti, hogy ha innen keresztülfúrnánk a Földet, akkor ahol kilyukadnánk, az az antipódusz – és egy kis csalással ez tényleg a Salamon-szigetek környékén van. Ennek van egy olyan eszmetörténeti háttere is, hogy a régi rasszista elméletek szerint a Föld antipodális részén „a világ a feje tetején áll”, de nemcsak a világ, hanem a morál és az erkölcs is, és hogy ennek okán ott virágzik a kannibalizmus; és ugye ezen elméletek szerint minél sötétebb a bőröd, annál közelebb vagy a szubhumánhoz, az állatihoz,  a kannibálhoz, és az ott élő ausztronéz embereknek nagyon sötét fekete a bőre. (Szabó Bálint az itt meghallgatható előadásbanrészletesen beszélt erről a témáról – a szerk.)

Ez lesz a témája a következő lemeznek is?

Igen, ez elméletileg a belga-angol Entr’acte kiadónál fog kijönni. Tavaly év elején úgy mentem el Indonéziába, hogy elvileg ezt a lemezt lezártam, és már akkor látszott, hogy nem fog kijönni azonnal; a korona miatt pedig a mai napig nem tudom igazából, hogy pontosan mikor fog megjelenni.

Ezt fogod játszani a Trafó online koncertjén is?

Igen, részben a lemez számait, illetve ehhez kapcsolódó más darabokat. Ez egy audiovizális előadás lesz, élő felvétel lesz alatta, de annak nem láttam most értelmét, hogy engem lássanak a nézők, pláne online, ahogy szintigombokat meg billentyűket nyomkodok, mert semmi zenei performativitás, virtuozitás nem lesz. Ezért az idén 50 éves Apollo 15-ös holdraszállás felvételeiből vágtam össze egy 50 perces videót, amivel majd reményeim szerint összeáll az egész valami sokkal többé. Ez a holdraszállás azért is izgalmas, mert ott küldtek fel először egy holdjáró autót, amit egyébként egy ’56-os emigráns magyar mérnök, Pavlics Ferenc tervezett. Ez egy analóg filmfelvétel, amihez nekem erős kötődésem van, úgy érzem, hogy nagyon jól reprezentálja Gosheven érzékeny, törékeny világát.

Az Eurosonicon online fellépett a Decolonize Your Mind Society. Ennek mi lett az utóélete?

Jöttek visszajelzések, bár szerintem ha ott vagyunk Groningenben, akkor több személyességgel nagyobbat durrant volna. Ennek a projektnek az az erőssége, hogy van egy komoly elméleti háttere, és közben zeneileg a befogadása egyszerű, könnyű hozzá kapcsolódni. Plusz nincsenek magyar szövegek vagy magyar akcentussal énekelt angol szövegek. Eddig egy nyári fesztiválra hívtak minket Csehországba, de már ez is nagy dolog; és simán lehet, hogy lesz még több meghívás is. A Goshevennel pedig megyek majd az EU-s Remaiin projekt keretében – aminek a témája a nem európai hatások a kortárs elektronikus zenében – egy portugál fesztiválra előadást tartani és koncertet adni, vagy júniusban, vagy októberben, persze ha korona testvérünk is úgy akarja...

Trafó Fülbevaló #12: Gosheven – március 2., 21.00 online

Gosheven honlap, Facebook,Decolonize Your Mind Society honlap, Facebook

Interjú: Rónai András. Fotó: Rácz Rebeka