A mostohán kezelt rövidfilmes forma sokkal izgalmasabb, kísérletezőbb alkotásra ad lehetőséget, mint a nagyjátékfilmek, mégis kevés figyelmet kap. Ám van egy rövidfilmes alkotó, akiről ódákat zengenek, akinek minden képkockáját zseniálisnak tartják: Don Hertzfeldt, akinek első kisfilmje, a Rejected éppen húsz éve született. Ez a cikk először a Recorder magazin 83. számában jelent meg, amiben azt jártuk körbe, hogy mi volt a menő 2000-ben.
Bizarr események, groteszk figurák és túltolt fekete humor – a 20. században nem nagyon találni olyan animációs alkotót, akire ezek jellemzőek. Hertzfeldt is csak a Monty Python papírkivágásos animációs betéteit említi inspirációként. Úgyhogy fogta magát, és elkészítette a Rejectedet, ami egy fiktív művész, nevezett Don Hertzfeldt fiktív cégek által visszautasított bérmunkáinak újrahasznosítása és újraértelmezése.
 |
| Don Hertzfeldt |
A kisfilm a megjelenése idején üdítően szabadnak hatott egyszerű látványvilágával és abszurd humorával. A teljesen értelmetlennek tűnő, ám annál röhejesebb jeleneteket a néző az elején nem nagyon tudja hova tenni, még úgy sem, hogy a rendező magyarázó inzertekkel segíti a megértést. Mi köze van egy családi márkának egy túl nagy kanálról panaszkodó figurához, egy hatalmas lépcsősorról leguruló kisbabához, mellbimbóból előtörő dühös kullancsokhoz, boldogságban táncikáló, vérző ánuszú vattapamacsokhoz, vagy egy életre kelő agytumorhoz? Illetlennek gondolnánk ezeken nevetni, de ösztönösen előtör a röhögés, és mikor már fáradni kezdenénk, akkor jön az igazi őrület: az alkotói elme tébolya, az animált világ összeomlása, a szakadó-gyűrődő papírról menekülő karakterek, már-már kísérleti filmekbe hajló és extrán önreflektív végkifejlettel.
Hertzfeldt mindig is kerülte a bérmunkákat, szerinte az alkalmazott animáció gátolja az alkotó önkifejezését. Ezt a gondolatot adaptálta animációra, ez lett a Rejected, egy fülsiketítő üvöltés a mélységesen sötét és végtelen éjszakába, amikor eleged van. És pont ettől a hatalmas impulzustól lesz felszabadító. Aki alkotómunkát végez, az biztos nagyon könnyen tud azonosulni a tehetetlen düh érzésével, amikor a munkája felesleges, vagy sokadszorra utasítja el a megbízója.
A sors iróniája, hogy Hertzfeldt a Rejected után még több reklámfelkérést kapott, ráadásul az Akadémia vaskalapos szavazói Oscar-jelölésig juttatták ezt az abszurd őrültséget. A film hype-jának segített, hogy hamar felkerült a netre – persze illegális módon –, és meghökkentően szép kört futott, pedig akkor még a kanyarban sem volt a YouTube.
Később Hertzfeldt empátiával kezdett fordulni a karaktereihez, persze az abszurd humort sem mellőzve. Legérzékenyebb példája ennek az It’s Such a Beautiful Day kisfilmtrilógia, melyben egy halálos betegségben szenvedő kisember életét mutatja be együttérzően, megannyi filozófiai kérdéssel keverve, bájos humorral.
Legújabb projektje, az eddig három kisfilmből álló World of Tomorrow-sorozat újabb szintre emelte az élet kérdéseiben való elmélyülést, és teljesen váratlanul behozta életművébe a sci-fit, mindezt egy négyéves kislány és annak sokadik felnőtt klónja mentális tér- és időbeli utazásával. Mi, Hertzfeldt-rajongók éppen ezért várjuk türelmetlenül minden filmjét, mert újra meg újra meglep minket, és amikor azt hisszük, már elérte a csúcsot, könnyedén ránk cáfol.
szerző: Herczeg Zsófi
Don Hertzfeldt kisfilmjei ingyenesen elérhetők a rendező YouTube-csatornáján, méghozzá felújított változatban.
Nem csak Don Hertzfeldt volt menő 2000-ben, hanem például a Radiohead, a Gilmore Girls, a Tigris és sárkány, Jennifer Lopez és PJ Harvey is. Olvass még több cikket a Recorder magazin idei utolsó számából, amiben két évtizedet ugrottunk vissza az időben!
