Az elmúlt évtizedben a képregényfilmek aranykorát éltük, ami talán sosem jött volna el az idén véget érő X-Men-franchise nyitófilmje nélkül. Mielőtt Sam Raimi elkápráztatta a nézőket Pókember toronyházakon átívelő kalandjaival, Christopher Nolan realistán borús Batman-sztorival újította meg a műfajt, a Kevin Feige vezette Marvel stúdió pedig beizzította a nagyszabású filmuniverzumát, néhány számkivetett mutáns elsőként mutatta meg, mennyi potenciált is rejt magában a képregények adaptálása. Ez a cikk először a Recorder magazin 83. számában jelent meg, amiben azt jártuk körbe, hogy mi volt a menő 2000-ben.
Bemutatása előtt valószínűleg kevesen mertek volna fogadni arra, hogy az X-Men - A kívülállók sikeres lesz. A képregények megfilmesítésének jogait megvásároló 20th Century Studios megannyi forgatókönyv-vázlat (melyeket többek között Joss Whedon, Ed Solomon és Christopher McQuarrie írt) után a képregényeket egyáltalán nem ismerő Bryan Singert bízta meg a rendezéssel, aki lényegében X-Men-rajongó asszisztensével íratta meg a forgatókönyvet. A stúdió szűkmarkúsága miatt sorra vagdosták ki a nagy költségvetésű jeleneteket, és mindennek a tetejébe a Közönséges bűnözökkel az álomgyár nagy ígéretévé váló Singer drogozással, dührohamokkal és egy blockbuster forgatásához egyáltalán nem passzoló szeszélyes rendezési módszerével nehezítette a munkát.
 |
| Bryan Singer az X-Men - A kívülállók forgatásán |
A fentiekről mit sem sejtettek az átlagos mozinézők, akik 2000 nyarán egy olyan képregényfilmre ültek be, amihez foghatót még soha nem láttak azelőtt. A korábbi Superman- és Batman-filmekkel ellentétben az X-Men nem érződik megfilmesített képregénynek – sem kinézetében, sem történetében. Már a koncentrációs táborban játszódó nyitósorok egyértelművé teszik, hogy az ábrázolt világ olyan, mint a miénk, annyi különbséggel, hogy itt az emberiség egy része különféle mutációk miatt különleges képességekre tesz szert. A filmbéli társadalom reakciója egybevág azzal, ami a valóságban történne (és történik is a marginális csoportok kárára): ellenszenv, félelem és diszkrimináció. Hőseink nem földönkívüliek és nem is önkéntes igazságosztónak álló milliárdosok, hanem olyan emberek, akik akaratuk ellenére váltak különlegessé.
Az X-Men - A kívülállók nyertes formulájának csak egyik felét képezi a realizmus és a társadalomkritika. Ez önmagában még nem lett volna elég ahhoz, hogy az év egyik legtöbb bevételét hozó filmjévé váljon 2000-ben. A menő képességekkel rendelkező hősök, a látványos akciójelenetek, az emberiség jövőjét befolyásoló tétek, a drámai helyzeteket oldó szellemes beszólások, az érthető motivációval és rafinált tervvel rendelkező főgonosz, illetve a remek színészgárda együttesen alkotják a képregényfilmek sikerreceptjét. A film nemcsak az íróknak mutatott példát, hanem a stúdiófejeseknek is, akik innentől kezdve nagyobb bizalmat fektettek a műfajba.
Öröksége mégis kettős – és nem csak a belőle kinövő sokfilmes franchise erősen hullámzó minősége miatt. A stúdió precedenst teremtve hunyt szemet Singer botrányos viselkedése felett, a film sikere pedig A-listás státuszba repítette rendezőt, akit többszörösen vádoltak meg kiskorúak szexuális bántalmazásával, és csak a #MeToo hatására kezdett veszíteni érinthetetlenségéből.
 |
| Hugh Jackman, James Marsden, Patrick Stewart, Halle Berry és Famke Jenssen az X-Men - A kívülállók című filmben |
Ugyanakkor tisztán a filmművészeti értékét tekintve sokat adott nekünk az X-Men: a Farkasként ikonikussá váló Hugh Jackmant; két geek-istenség és jó barát, Ian McKellen és Patrick Stewart elmék harcára épülő jutalomjátékát; egy nagyközönség által befogadható és rendkívül hatásos analógiát a kirekesztettség-érzetre, és végül, de nem utolsósorban egy igazán ütős szuperhős-csapatot, akik tizenkét évvel előzték meg a Bosszúállókat.
szerző: Rácz Viktória
Nem csak az X-Men - A kívülállók volt menő 2000-ben, hanem például a Radiohead, a Gilmore Girls, a Tigris és sárkány, Jennifer Lopez és PJ Harvey is. Olvass még több cikket a Recorder magazin idei utolsó számából, amiben két évtizedet ugrottunk vissza az időben!
