Aki nem volt ott, ma már nehezen értheti, milyen nagy szám volt M. Night Shyamalan az ezredfordulón. Az 1998-as Hatodik érzék gigantikus sikerével egy csapásra sztárrendezővé avanzsált, felváltva hasonlították Spielberghez és Kubrickhoz, és következő filmként azt csinálhatott, amit csak akart. Erre ő megcsinálta minden idők egyik legkülönlegesebb szuperhősfilmjét. Ez a cikk először a Recorder magazin 83. számában jelent meg, amiben azt jártuk körbe, hogy mi volt a menő 2000-ben.
Több mint egy évtizedig, ha valaki megkérdezte, hogy mi a kedvenc filmem, gondolkodás nélkül vágtam rá, hogy A sebezhetetlen. Ezredfordulós film, 2000 nyarán forgatták, ősszel már be is mutatták, és furcsa módon pont a hosszú évekig várt folytatás, a 2016-os Széttörve után szoktam le róla, hogy ezt említsem az első helyen.
 |
| Bruce Willis és Samuel L. Jackson A sebezhetetlen című filmben |
Pedig az sem volt rossz, ráadásul a rendező, M. Night Shyamalan kötelező filmvégi csavarmániájának egyik legszimpatikusabb elemeként végig titokban tartották, hogy a Széttörve tulajdonképpen A sebezhetetlen folytatása, szóval volt nagy meglepetés a moziban, mikor egyszer csak felcsendült az eredeti film zenéje, és megjelent a 15 évvel idősebb Bruce Willis. De egyszerűen azáltal, hogy elkészült a folytatás, majd gyorsan trilógiává bővült, valahogy sikerült le is rántani az első filmet a földre, és onnantól kezdve már nem egy egyszeri csoda volt, hanem “csak” egy épülő filmes univerzum első és legjobb darabja.
A sebezhetetlen első negyedórája egy komplett filmes mesterkurzussal ér fel. A kezdő, két és fél perces egybetartott snitt az egyik legjobb nyitójelenet a filmtörténetben, pedig végig egy aprócska öltözőben vagyunk, a kamera el sem mozdul a helyéről, csak ide-oda nézeget két tükör meg vagy hét szereplő között, miközben végig ordít egy csecsemő, és felcsendül a világ egyik legjobb filmzenei témája. Ezután feltűnik Bruce Willis, és előad egy irtózatosan béna csajozós jelenetet kábé öt percben, majd kisiklik vele a vonat, felébred a kórházban, és megtudja, hogy ő az egyetlen túlélő, miközben a mozdulatlan kamera előtt egy sérült szépen lassan elvérzik a felvétel előterében. Én körülbelül a filmnek ezen a pontján döntöttem el, hogy Shyamalan zseni, én meg gyakorlatilag semmit nem tudok a filmrendezésről.
A sebezhetetlen korai előfutára a mára olyan népszerű szuperhősös eredetfilmeknek, azzal a különbséggel, hogy a készítőjét egyáltalán nem érdekelte, hogy mi minden történhetne az első felvonás után, hanem abból csinált egy fantasztikus, kétórás filmet, amit mások az első 20 percben szeretnek letudni.
Ebben a végletekig lecsupaszított formanyelvű, melankolikusra hangolt, egy széteső házasságot a középpontba állító történetben Bruce Willis karrierje egyik legkevésbé hősies figuráját játssza, a megkeseredett biztonsági őrt, aki vonakodva bár, de kénytelen rájönni, hogy ő bizony egy szuperhős, akinek éjszakánként foglyul ejtett családokat kell kimenekítenie szadista emberrablók karmaiból. Csak nem csilivili pókjelmezben, hanem Security feliratú zöld esőköpenyben.
 |
| Bruce Willis A sebezhetetlen című filmben |
Viszont ahogy ez a szupererejére éppen csak ráébredő fickó a szakadó esőben lassan felegyenesedik az úszómedence szélén, na úgy még egyetlen Batman, Superman vagy akármilyenman sem tudott felegyenesedni. Akkor lett Shyamalan hosszú évekre a kedvenc rendezőm, és jöttem rá, hogy mit is jelent egy filmben az, hogy hétköznapi csoda.
A rendezőt bevallottan a kedvenc gyerekkori képregényei ihlették, nemcsak a film történetének megírásában, hanem a képi világ megteremtésében is. Ez furcsa és statikus beállításokat, illetve a színek elképesztően hangsúlyos használatát jelenti elsősorban.
 |
| M. Night Shyamalan és Bruce Willis A sebezhetetlen forgatásán |
Persze nem ő lenne, ha nem lenne óriási(nak szánt) csavar a film végén, csak itt olyan sokat szerintem már nem tudott hozzátenni a korábbiakhoz. De én elfogult vagyok, ugye, hiszen évekig ez volt a kedvenc filmem. És egy kicsit még most is az.
szerző: Madarász Isti
Nem csak A sebezhetetlen volt menő 2000-ben, hanem például a Radiohead, a Gilmore Girls, a Tigris és sárkány, Jennifer Lopez és PJ Harvey is. Olvass még több cikket a Recorder magazin idei utolsó számából, amiben két évtizedet ugrottunk vissza az időben!
