A Gorillaz év elején fogott bele nagyszabású audiovizuális projektjébe, havonta kaptunk új dalokat, videókat, epizódokat, olyan vendégekkel, mint Robert Smith, slowthai, St. Vincent és Beck. Papíron vacaknak kellene lennie - hogy miért nem az mégsem, a Recorder magazin 83. számában megjelent lemezkritikánkból kiderül.
Őrjítő belegondolni, mekkora stáb kellhetett ehhez. A lemez alapjául szolgáló nagyszabású animációs-zenés sorozat januárban indult a zenekar YouTube-csatornáján, havonta egy-egy új dallal, interjúkkal, skiccekkel, ifjúsági mesesorozatra emlékeztető mókás szignállal, az összesen 17 dalban közreműködő vendégénekesekkel és rapperekkel, dalonként többel is.
Egy ilyen lemezt nem lehet szeretni. Ennyi előadó nem fér bele egy ember agyába és szívébe. Papíron ennek vacaknak kell lennie. És mégsem az. Először is van rajta két olyan szám, amelynek a Gorillaz-agy Damon Albarn valaha írt legeslegjobbjait tartalmazó polcon a helye: az érzelgős, de gyönyörű The Pink Phantom (Elton Johnnal és a 6LACK nevű rapperrel) és a Fatoumata Diawara énekesnővel előadott, megdöbbentő Désolé. És a gyengébb számok fölött sem törsz pálcát, mert minden dalban megszólalnak Albarn pofonegyszerű dallamai, és az expanzív, világraszóló poptermék belsejében ott pulzál egy kerek és finom és nagyszerű költőiség.
Előadó: Gorillaz
Cím: Song Machine, Season One: Strange Timez
Kiadó: Parlophone
Megjelenés: 2020. október 23.
Műfaj: damonalbarnizmus
Kulcsdal: Désolé
Osztályzat: 7.5/10
Tövisházi Ambrus