Köszönjük, Tom Petty! The Flaming Lips: American Head (lemezkritika)

Bár Wayne Coyne zenekara látszólag egy állandósult kreatív rohamban él, legkésőbb a tízes évek elejére nyilvánvaló lett, hogy az őrültebbnél őrültebb projekteket (24 órás szám!) leszámítva nem igazán tudnak maradandóval előállni. Vagy mégis? Az idei American Head színvonala ugyanis már-már a közmegegyezéses magnum opus The Soft Bulletin szintjét súrolja. Lemezkritika a Recorder magazin 82. lapszámából.

Előadó: The Flaming Lips

Cím: American Head

Kiadó: Warner Bros. Records

Megjelenés: 2020. szeptember 11.

Stílus: barokkpop-rock, americana

Kulcsdal: Will You Return/When You Come Down

Wayne Coyne-ékat saját bevallásuk szerint annyira megihlette a Tom Petty életéről szóló dokumentumfilm, a Runnin’ Down A Dream, pontosabban az énekes-dalszerző Heartbreakers előtti zenekara, a Mudcrutch, hogy egy egész konceptlemezt írtak köré. Az American Head alapötlete, hogy ők voltak az a drogmámorban fetrengő, oklahomai rockzenekar, akikkel az akkor még kevésbé ismertnek számító Petty rövid ideig együtt játszott. Ennyi alapján a lemez lehetne egy újabb fejezet az elmúlt években céltalan kísérletezésbe fulladó együttes történetében; helyette viszont hosszú ideje ez a legjobb albumuk. Leginkább azért, mert olyan, mintha a The Soft Bulletin/Yoshimi Battles The Pink Robots-érában született volna: a dalokat átjárja egyfajta intim melankólia, Coyne pedig hiába ír ismét a kedvenc témáiról (szerelem, magány, drogok, halál, az élet törékenysége), a dalszövegek elemelt helyett inkább emberközeliek. Ehhez jön még a többek közt Kacey Musgraves-zel is kibővült nagyzenekari hangzás, és újra felfedezett játékosság, a végeredmény pedig úgy megy át The Beatles-féle pszichedéliából Neil Youngot idéző zongorás balladákba, vagy klasszikus Americana-hangzásba, hogy sosem esik az öncélúság csapdájába; mindig a narratívát erősíti.

8.0/10

Kollár Bálint