A My Bloody Valentine Slayert játszik. Boris: NO (lemezkritika)

Nem gondoltuk volna, hogy egy karanténlemezből még életműcsúcs is lehet, dehát ha valami közös Japán legtermékenyebb extrémzenei együttesében és 2020-ban, akkor az az, hogy minden konvenciónak ellentmondanak. Lemezkritika a Recorder magazin 81. lapszámából. 

Előadó: Boris

Cím: NO

Kiadó: szerzői kiadás

Megjelenés: 2020. július 3.

Stílus: thrash/speed metál, sludge

Kulcsdal: HxCxHxC -Perforation Line-

Japán legtermékenyebb extrémzenei együttese szinte minden stílusban alkotott már az elmúlt évtizedben: doom/ drone metál, shoegaze, harsh noise, sludge és még sorolhatnánk. Viszont a trió talán az áttörést meghozó, 2015-ös Pink óta nem volt ennyire elemében, mint ezen a karanténban felvett, véreres szemekkel elővezetett, mégis felemelő thrash/speed metál zajtorpedón. Persze a zenekar nem tudta meghazudtolni magát, a gitárok már-már sludge-os vaskossággal dörrennek meg, így a végeredmény néha olyan, mintha a My Bloody Valentine próbálna meg Slayert játszani, de amilyen időket élünk, ezen már meg sem lepődünk.

8.0/10

Kollár Bálint