Filmrecorder. A négy nő, aki kasszát robbantott Hollywoodban

Négy nő, akik sikerrel jutottak be a férfi rendezőkkel teli százmilliósok klubjába. Penny Marshall, Nora Ephron, Amy Heckerling és Nancy Meyers a nyolcvanas évektől kezdve sorra bizonyították, hogy nő is csinálhat korszakos sikerfilmet, akár többször egymás után. Kezdd el a filmjeikkel való ismerkedést az HBO GO-n, amit a regisztráció után még hét napig ingyen használhatsz!

Hollywoodban a pénz beszél. Hangozzanak el akármilyen szép gondolatok a díjátadókon vagy a stúdiófejesek szájából a progresszió fontosságáról és a társadalmi felelősségvállalásról, mindenki tudja, hogy a box office diktál. Az sem titok, hogy a legnagyobb kasszasikereket főként férfi rendezők hozzák tető alá: tavaly a 100 legtöbb bevételt hozó amerikai filmek 10,6 százaléka mögött állt női rendező, ami már így is nagy ugrás a 2018-as 4,5%-hoz képest.

Patty Jenkins és Gal Gadot a Wonder Woman forgatásán

Ha a világjárvány nem robbantja szét a filmes felhozatalt, az idei év különösen kiemelkedő lett volna a női rendezős filmek tekintetében: a mozikba eljutó Ragadozó madarak (r. Cathy Yan), továbbá az elhalasztott Mulan (r. Niki Caro), a Fekete Özvegy (r. Cate Shortland), a Wonder Woman 1984 (r. Patty Jenkins) és az Örökkévalók (r. Chloé Zhao) az előzetes számítások alapján akár négymilliárd dollárt is hozhattak volna közösen világszerte 2020-ban.

Margot Robbie, Rosie Perez és Cathy Yan a Ragadozó madarak forgatásán

Bár a Ragadozó madarak végül a várakozásokon alul teljesített (hazai bevétel 84,5 millió dollár, összbevétel 201,9 millió dollár), a még bemutatásra váró négy film nagy eséllyel fel fog kerülni a minden idők lejövedelmezőbb női rendezős filmjeit számláló toplistára, melyet jelenleg a Jennifer Lee társrendezésével készült Jégvarázs 2 vezet 477,4 milliós amerikai bevétellel. 

Idina Menzel (Elza), Jennifer Lee és Josh Gad (Olaf) a Jégvarázs 2 premierjén

Ha eltekintünk az animációs filmektől és a jól bejáratott franchise-októl, négy olyan név tűnik ki a listából, akik többször is képesek voltak kasszát robbantani, és akik az inflációval számolva 100 millió dollár feletti átlagbevételt produkáltak a mozikban a karrierjük során. Penny Marshall, Nora Ephron, Amy Heckerling és Nancy Meyers pályafutása a legkézenfekvőbb példa arra, hogy női rendezők is képesek kasszát robbantani.

A százmillió dollárosok klubja

Amikor Barbra Streisand 1983-as Yentl című musicalje 40,2 milliót hozott az amerikai mozikban, messze a legjobban teljesítő női rendezős stúdiófilmnek számított. Pár évre rá Penny Marshall jóval feljebb tette a lécet: a Segítség, felnőttem!-mel (Big) ő lett az első rendezőnő, aki megugrotta a 100 millió dolláros bevételi határt. 

Penny Marshall és Tom Hanks a Segítség, felnőttem! forgatásán

Marshall színésznőként kezdte karrierjét a bátyja, Garry Marshall (Micsoda nő, Neveletlen hercegnő) 1976-1983 között futó Laverne & Shirley című sitcomja főszereplőjeként. Laverne eljátszása mellett pár epizódot is megrendezett, a filmvilágba pedig Whoopi Goldberg unszolására került bele, aki felkérte az 1986-os Spiclik, sipirc! (Jumpin' Jack Flash) című akció-vígjáték frissen kiürült rendezői pozíciójának betöltésére. A forgatás idején került a kezébe az egy éjszaka alatt felnőtté váló 13 éves fiúról szóló film forgatókönyve, mely végül nemcsak a saját, hanem az alakításáért első Oscar-jelölését megkapó Tom Hanks karrierjét is berobbantotta. 

Következő rendezésével is sikert aratott: a Robert De Niro és Robin Williams nevével fémjelzett Ébredések (Awakenings) című dráma anyagi siker lett (52,1 millió dolláros amerikai bevétel) és Marshall lett a második női rendező, akinek alkotása a legjobb filmnek járó Oscar-díjért versengett (az első Randa Haines Egy kisebb isten gyermekei című filmje volt).

Robin Williams, Penny Marshall és Robert De Niro az Ébredések forgatásán

A Segítség, felnőttem! a felnőttek cinizmusának kritikájával és a gyermeki gondolkodásmód ünneplésével – na meg Hanks zseniális alakításával – örök érvényű klasszikussá vált. Ám Marshall legnagyobb örökségének inkább a Micsoda csapat! (A League of Their Own) tekinthető, minden idők egyik legnépszerűbb sportfilmje. Az amerikai mozikban nagy sikert arató (107,5 millió dollár) vígjátékban a kiégett alkoholista edzőt alakító Tom Hanks mellett egy rakás színésznő (Geena Davis, Madonna, Rosie O'Donnell, Ann Cusack, Lori Petty, stb.) alkotják az egyik első női baseball csapatról szóló film szereplőgárdáját. 

Egy olyan időszakban, amikor még kuriózumnak számított a filmekben egy olyan komplex női karakter, aki nem a férfi főhős vonatkozásában létezik, Marshall csinált egy tucatnyi, teljesen eltérő személyiséggel és problémával rendelkező nővel teli filmet, akiket nem egy férfi megszerzése vagy legyőzése motivál, és nem is a szépségük az egyetlen erényük. A Micsoda csapat! könnyed és szentimentális meseként is nézhető, de bőséggel ad elemeznivalót a feminista tanulmányírók számára is, a nemi szerepekre jellemző kettős mércén való élcelődéssel.

Lori Petty, Penny Marshall és Geena Davis a Micsoda csapat! forgatásán

A 2018-ban elhunyt Marshall impozáns százmilliós rekordjának felállításához sok-sok évtized, a megdöntéséhez mindössze egyetlen év kellett. Amy Heckerling éppen terhes volt a lányával, amikor kitalálta a Nicsak, ki beszél! (Look Who's Talking) beszélő babás koncepcióját. A John Travolta, Kirstie Alley és a babát szinkronizáló Bruce Willis főszereplésével készült vígjáték elképesztő kasszasiker lett: 140,1 milliós amerikai- és 297 milliós összbevételével még a Vissza a jövőbe (Back to the Future) második részét is lekörözte az éves toplistán. 

John Travolta a Nicsak, ki beszél! című filmben

Heckerling mondhatni dacból lett rendező: amikor egy iskolai feladatban le kellett írnia, hogy mi akar lenni felnőttként, ő először azt válaszolta, hogy grafikus vagy író a Mad magazinnál, de aztán meglátta, hogy a mellette ülő fiú rendezőt írt. “Nagyon felbosszantottam magam, mert arra gondoltam, hogy ha egy olyan idióta, mint az a srác azt mondhatja, hogy rendező akar lenni, akkor én is megtehetem. Az pedig biztos, hogy inkább nekem kéne rendezőnek lennem, mint neki.”

Amy Heckerling megtekint egy róla készült fotót

Az Amerikai Filmintézet ösztöndíjasaként készített kisfilmet (Getting It Over With) egy lányról, aki mindenképp el akarja veszíteni a szüzességét még a huszadik születésnapja előtt, és ennek köszönhetően kapta meg a lehetőséget, hogy megrendezze a Cameron Crowe regényéből készült nagyjátékfilmet. Az 1982-es Változó világot (Fast Times at Ridgemont High) először csak pár száz amerikai moziban mutatták be, de akkora sikere lett, hogy utána széles körű megjelenést kapott. Végül 27,1 millió dollár bevételt hozott, popkulturális hatása pedig felmérhetetlen: a tinédzserek szexualitását és problémáit merész őszinteséggel bemutató vígjáték megágyazott többek között John Hughes filmjeinek és Richard Linklater tíz évvel későbbi Tökéletlen időkjének (Dazed and Confused). 

Phoebe Cates és Jennifer Jason Leigh a Változó világ című filmben

Heckerling 1995-ben letett az asztalra egy még ennél is nagyobb coming-of-age klasszikust: ő írta és rendezte a Jane Austen Emmáját Beverly Hills-i középiskolai közegbe helyező Spinédzsereket (Clueless), ami 56,6 milliót hozott az amerikai mozikban, és megannyi szállóigével, illetve a filmtörténelem egyik legszórakoztatóbb hősnőjével ajándékozta meg a világot. Marshallhoz hasonlóan Heckerling is a nyolcvanas-kilencvenes élte virágkorát, és az új évszázadban kevés érdeklődésre számot tartó filmek vagy sorozatepizód-rendezések jellemzik a karrierjét. 

Tom Hanks nevét Marshall filmjének köszönhetően ismerte meg a világ, a szupersztárrá válásában pedig kulcsfontosságú szerepet játszott Nora Ephron, a romantikus komédiák nagyasszonya. Ephron először újságíróként hívta fel magára a figyelmet: többek között a Cosmopolitan, az Esquire és a New York Magazine munkatársaként írt maróan szatirikus esszéket a saját életéről vagy éppen az aktuális politikai eseményekről.

A forgatókönyvírás a vérében volt, hiszen mindkét szülője (Henry és Phoebe Ephron) ezt a szakmát űzte, ám végül a férje miatt került közel a filmezéshez: a hetvenes években ment hozzá a Watergate-botrányt leleplező újságírópáros egyik tagjához, Carl Bernsteinhez, akivel közösen írtak egy forgatókönyvet Az elnök embereihez (All the President's Men). A film végül William Goldman könyvéből készült, de Ephronnak megtetszett a műfaj, és amikor Bernsteinnel való fájdalmas válásuk után otthon maradt egyedül két kisgyerekkel, forgatókönyvírással töltötte az időt. 

Meg Ryan és Billy Crystal a Harry és Sally című filmben

Rögtön az első nagyjátékfilmes forgatókönyvéért (Silkwood) Oscar-jelölést kapott, pár évre rá pedig megkapta a másodikat is a Harry és Sally-ért (When Harry Met Sally...). Rob Reiner sikerfilmjét (92,8 millió dollárt hozott az amerikai mozikban) a rendező randiterepre való visszatérése ihlette, a Penny Marshalltól való válását követően. Ephron a Reinerrel folytatott beszélgetései alapján írta meg a Meg Ryan és Billy Crystal főszereplésével készült kultikussá vált romantikus komédiát, majd pár éven belül a műfaj nagymesterévé vált. Látva, hogy szüleit mennyire tönkretette a kiszolgáltatott és alulfizetett forgatókönyvírói szakma, úgy döntött, hogy inkább maga viszi vászonra a mondatait. Rendezői debütálása, az 1992-es Ez az életem (This Is My Life) nem sok vizet zavart, de a rákövetkező évben bemutatott A szerelem hullámhosszán (Sleepless in Seattle) már annál inkább.

Meg Ryan, Ross Malinger és Tom Hanks A szerelem hullámhosszán című filmben

A hatalmasat kaszáló (126,7 millió amerikai-, és 227,8 millió összbevétel) romantikus vígjáték tökéletes filmes álompárt csinált Meg Ryanből és Tom Hanksből, népszerűségének okait pedig mai szemmel is könnyű megérteni. Romantikus, de nem nyálas film, ami egyszerre viszonyul tisztelettel és iróniával saját műfajához - ez leginkább a történetet ihlető 1957-es Félévente randevú (An Affair to Remember) emlegetésében nyilvánul meg. Ephron a férfi nézőket is meg tudja szólítani Hanks gyászoló egyedülálló apuka karakterével, és azzal, hogy a film egyik ikonikus jelenetében direkt viccet csinál a férfiak és nők eltérő viszonyáról a romantikus filmekhez:

Ryan és Hanks szinte teljesen egészében külön töltötték A szerelem hullámhosszán játékidejét, úgyhogy adta magát, hogy Ephron készítsen egy olyan filmet is, amiben közös jelenetekkel tudják kamatoztatni a köztük lévő kémiát. A szerelem hálójában (You've Got Mail) is egy régi klasszikusra, Ernst Lubitsch 1940-es Saroküzletére (The Shop Around the Corner) épít, csak itt éppen e-mailekkel üzennek egymásnak a másik valódi identitásáról mit sem sejtő boltosok. Pörgős dialógusaival és szellemes hőseivel Ephron ügyesen vegyítette a hagyományos romkomok nemek harca stílusát a párkeresés olyan modern eszközeivel, mint a rádió vagy az e-mail. 

Tom Hanks és Nora Ephron A szerelem hálójában forgatásán

Ephron sosem tudta felülmúlni a két ikonikus Ryan-Hanks romkom sikerét, de hattyúdala, a 2009-es Julie & Julia - Két nő, egy receptben (Julie & Julia) - amit már a mindenki elől eltitkolt leukémiájával küszködve rendezett meg – szintén kiemelt helyet foglal el az életművében. A 2012-es halála után a fia az HBO-val együttműködve készített egy alapos és sokrétű dokumentumfilmet Ephronról Az élet csak alapanyag (Everything Is Copy) címen.

Az ezredfordulóval Nancy Meyers vette át Ephrontól az ügyeletes romkom királynő szerepet, mégpedig nem is akárhogyan. Meyers olyan box office-teljesítménnyel rendelkezik, ami csak hollywoodi rendezők töredékének adatott meg: eddig még egyetlen filmje sem bukott meg, kasszasikerből viszont van egy pár. Rendezői debütálására a kétezres évekig kellett várni, de a fenti hármassal nagyjából egy időben kezdett el Hollywoodban dolgozni, először forgatókönyvíróként. 1981-ben kapta meg első Oscar-jelölését a Benjamin közlegény (Private Benjamin) forgatókönyvéért, amit együtt írt akkori férjével, Charles Shyerrel.

Goldie Hawn a Benjamin közlegény című filmben

Meyerstől származott a problémái elől a katonaságba menekülő nő történetének ötlete, és ő győzte meg Goldie Hawnt a főszerep elvállalásáról – ettől még a stúdió a szerződésébe iktatta, hogy nem vehet részt a forgatáson producer felügyelete nélkül. A Benjamin közlemény kasszasiker lett, amit követően Meyers még öt filmet írt közösen Shyerrel, mielőtt maga is beült volna a rendezői székbe. Első rendezése, az 1998-as Apád-anyád idejöjjön! (The Parent Trap) egy olyan időszakban készült, amikor a válások száma rekordot ütött meg Amerikában, így a szüleiket újra összeboronáló ikrek története betalált a közönségnél (66,3 millió amerikai- és 92,1 millió összbevétel) és gyereksztárt csinált Lindsay Lohanből. 

Nancy Meyers (jobbszélen) az Apád-anyád idejöjjön! forgatásán

Két évre rá jött a Mi kell a nőnek? (What Women Want), ami igazi aranytojást tojó tyúknak bizonyult: 182,8 millió dollárt hozott az amerikai mozikban, az összbevétele pedig 374,1 millió dollár lett. Meyers sikeresen bevonzotta a férfiközönséget is azzal, hogy az akciósztár Mel Gibsont tette meg főszereplőnek, ráadásul egy olyan témát választott, ami egyébként is foglalkoztatja őket: mi járhat a nők fejében? 

Mel Gibson a Mi kell a nőnek? című filmben

A Mi kell a nőnek? kiaknázza az ütős koncepcióban rejlő lehetőséget, és mer viccet csinálni a két nem különbségeiből anélkül, hogy degradálná bármelyiket is. Következő filmjével Meyers ismét betalált egy sokakat foglalkoztató témába, és bár nagyon nehéz volt meggyőzni a stúdiókat arról, hogy eladható az idősebb korosztály tagjainak egymásba bonyolódásáról szóló romantikus komédia, a Jack Nicholson és Diane Keaton főszereplésével készült Minden végzet nehéz (Something's Gotta Give) ismét kasszasiker lett (124,7 millió dollár amerikai- és 265,3 millió dollár összbevétel). Meyers itt is kiaknázta a tabudöntögetőnek számító időskori szerelemben rejlő lehetőségeket, és minden idők egyik legszórakoztatóbb szexjelenetével ajándékozta meg a közönséget.

Meyers nagy erőssége az önmagában is érdekes felállások kitalálása: a 2006-os Holiday-ben két teljesen eltérő környezetben élő nő házcseréje szolgáltatja a romantikus kalandok alapját, a 2009-es Egyszerűen bonyolultban (It's Complicated) pedig ismét egy ötvenes-hatvanas éveiben lévő páros (Meryl Streep és Alec Baldwin) talál egymásra, évekkel a válásuk után, az új párjuk háta mögött. Legutóbbi filmjében, a 2015-ös A kezdőben (The Intern) a generációs szakadék és a munkahelyi ageizmus témájába ásott bele, a tőle megszokottnál valamivel kisebb sikerrel. Marshall, Heckerling, Ephron és Meyers példaképként szolgálnak a rendezői álmokat dédelgető nők számára, és bár hatásuk letagadhatatlan, nem követte őket hasonló kaliberű blockbuster rendezőnők sora.

Hol a többi A-listás rendezőnő?

Nancy Meyers szerint is meglepő, hogy nemcsak a Benjamin közlegény 1979-es forgatása idején számított anomáliának, hanem most is. „Nem mondhatnám, hogy jobb lett a helyzet, sőt, ha őszinte akarok lenni, csak rosszabb lett” – mondta egy 2015-ös interjúban. Bár szerencsére a kisebb költségvetésből dolgozó, szerzői filmes vonalon rengeteg elismert női rendezőt tudunk felmutatni Sofia Coppolától kezdve Kathryn Bigelow-n át Greta Gerwigig, továbbra is ritkaság, hogy nők blockbustereket rendezhessenek. 

Kathryn Bigelow és Ralph Fiennes a Strange Days forgatásán

A női rendezők felemelkedését több körülmény nehezíti, kezdve azzal, hogy a Marshall-Heckerling-Ephron-Meyers négyes sikereit hozó komédiák és romantikus filmek az utóbbi évtizedekben eléggé kimentek a divatból, helyettük az akció- és képregényfilm-franchise-ok törtek uralomra. „Csak a Supermant, a Batmant és az ehhez hasonlókat szeretik, mert eladható külföldön és nincs benne sok dialógus” – magyarázta Marshall egy pár évvel ezelőtti interjúban. A külföldi bevételek tényleg sokkal nagyobb jelentőséget kaptak az új évszázadban, ez pedig láthatóan a tesztoszteron- és látványorgiáknak kedvez jobban.

Sofia Coppola és Kirsten Dunst a Marie Antoinette forgatásán

A műfaji trendek változása elvezet a következő problémához, a női rendezőkre jellemző gettósításhoz. Leginkább a nőiesnek számított műfajokban juthatnak lehetőséghez, ez pedig még a romkomban lubickoló Meyers szemét is szúrja: „Valamiért azt gondolják, hogy a férfiak jobban értenek a dinoszauruszok, repülő emberek meg ilyesmik rendezéséhez. De ismerek rengeteg nagyon lelkes nőt, aki ilyen filmeket akarna csinálni” Az, hogy miért kellett ilyen sokáig várni a gigantikus költségvetésű képregényfilmeket rendező nőkre, magyarázható a producerek alapvető bizalmatlanságával és azzal, hogy kevés felmutatható példa létezik. Ha pedig egy rendezőnő mégis lehetőséget kap, egyetlen bukással is könnyedén az úgynevezett „mozibörtön”-ben találhatja magát, mert többé nem bíznak rá komolyabb költségvetést.

Greta Gerwig, Florence Pugh, Emma Watson és Saoirse Ronan a Kisasszonyok forgatásán

Visszatérő panasz a szakmabeliektől, hogy a stúdiófejesek a női rendezős kasszasikerekre egyszeri véletlenként tekintenek, a bukás után viszont nem adnak még egy esélyt. Leghíresebb példa a hetvenes évek nagy úttörője, Elaine May (The Heartbreak Kid, Mikey és Nicky), akit egy csúnya bukás, az 1987-es Ishtar után örökre kitaszított Hollywood. Hiába rendezte meg minden idők egyik legjövedelmezőbb női rendezős filmjét, az 1998-as Deep Impactet, Mimi Leder a rákövetkező filmje bukása után hosszú időre csak a tévében kapott lehetőséget, és ugyanez történt a Charlize Theron-féle Æon Flux-szal alulteljesítő Karyn Kusamával is. Megannyi ígéretes rendezőnő nem kapja meg a második esélyt, holott Meyerst leszámítva a mesternégyes minden tagja időnkénti bukások mellett csinálta sikerfilmjeit.

Karyn Kusama és Charlize Theron az Æon Flux forgatásán

Sokatmondó továbbá az is, hogy Heckerling, Ephron és Meyers főként saját forgatókönyvéből rendezett. Ha valaki nőként csak rendezni akar, elég nehéz helyzetben van, mert várnia kell a forgatókönyvre. „Nem sok dolgot mernek a nőkre bízni, és az egyetlen ember, aki hajlandó nekem adni a legjobb forgatókönyvét, az én vagyok” – Heckerling így magyarázta, hogy miért inkább magának írja filmjeit. De még egy remek forgatókönyvnél is jellemző, hogy férfi rendez belőle filmet. 

Elég csak utóbbi évtizedek legnépszerűbb „női” vígjátékaira gondolni: nők írták és férfiak rendezték többek között a Doktor Szöszit (f. Karen McCullah és Kirsten Smith, r. Robert Luketic), a Bajos csajokat (f. Tina Fey, r. Mark Waters) a Koszorúslányokat (f. Kristen Wiig és Annie Mumolo, r. Paul Feig) a Kész katasztrófát (f. Amy Schumer, r. Judd Apatow) és a Pitch Perfect – Tökéletes hangot (f. Kay Cannon, r. Jason Moore). Szerencsére ezen a téren is észrevehető pozitív változás, ugyanis két éve Kay Cannon (Szűzőrség) tavaly pedig Olivia Wilde (Éretlenségi) ért el sikereket a műfajban.

Olivia Wilde és Kaitlyn Dever az Éretlenségi forgatásán

Mindenképp örömteli, hogy a tehetséges független filmes rendezők közül többé nemcsak a férfiak jutnak lehetőséghez a nagyköltségvetésű franchise-okban, bár nehéz nem észrevenni, hogy a gettósítás itt is működik, hiszen elsősorban női főhőssel rendelkező filmekhez kérnek fel nőket. Szintén nem segíti a képregényfilmeken kívül gondolkodó író- és rendezőnők helyzetét, hogy a mozikat jelenleg egyébként sem az eredeti ötleten alapuló filmek uralják. Számukra a streamingháborúval felvirágzó sorozatpiac jelenti a menedéket. 

A Csajokat (Girls) alkotó Lena Dunhamről elnevezett trend, a „Dunham-hatás” keretén belül egyre több női alkotós és női főszereplős sorozat készül mostanában, melyek kritikai- és közönségsikert érnek el. Az olyan szériák, mint a Bizonytalan, Jobb idők, Broad City, Derry Girls, Dead to Me, GLOW, Mrs. America, Fleabag és a Megszállottak viadala alkotói ilyen-olyan módon mind az előttük járó női filmesek örökségét viszik tovább, hiszen gyakran saját élményeikből táplálkozva beszélnek a női létről, de nemcsak a nőkhöz szólnak. 

Lena Dunham és Adam Driver a Csajok című sorozatban

Niki Caro, Cate Shortland és Chloé Zhao várhatóan mind előkelő helyet foglalnak majd el a legtöbb bevételt hozó női rendezős filmek toplistáján, és talán rájuk nem fognak anomáliaként tekinteni a stúdiófejesek. Most már csak az a kérdés, hogy a képregényes közegen kívül mikor juthat lehetőséghez a női közönségfilmesek új generációja.

Az HBO GO-n egyaránt megtalálod a nyolcvanas-kilencvenes évek nagy klasszikusait és a legmenőbb női főszereplős sorozatokat is. Regisztrálj most, és hét napig ingyen filmezhetsz/sorozatozhatsz!

szerző: Rácz Viktória

(A cikkhez segítséget nyújtó írások: IndieWire, Forbes, The New York Times, Interview Magazine, The Guardian)