Néhány hete került a mozikba Szabó István feltehetőleg utolsó filmje, a Zárójelentés, ami jó apropó volt arra, hogy személyes ízlésünk alapján összegezzük az egyik legjelentősebb magyar rendező életművét. Hogyan iszik sört Annette Bening és eszik üveget Zelk Zoltán? Melyik a magyar filmtörténet legérzékibb szexjelenete, és mégis mit keres itt Peter Parker nagynénje? Ez az összeállítás először a Recorder magazin 80. számában jelent meg.
17. Az ajtó (2012)
Ahogy Szabó István mondta Szeredás Emerenc porcelánkutyájáról: ez bizony giccs! Az írónő és a házvezetőnő dominanciaharcos barátsága izgalmas, amúgy tökéletes az ízléstévesztés minden téren: a CGI lenyűgözően pocsék, a sztárszereposztás tévedés (Helen Mirren mint hajdúsági parasztasszony?!), a Szabó Magda-könyv pedig csúnyán el van szépelegve.
16. Budapesti mesék (1977)
Minden nagy rendező életművébe kell egy menthetetlen tévedés. Szabónak kettő is jutott. Bár néha valóban úgy érezzük, hogy másból se áll az élet, csak zötykölődésből egy redvás villamoson, a második világháború utáni magyar történelmet aligha írja le érzékletesen a közösen tolt villamos érthetetlenül elvont és mégis didaktikus allegóriája. Sára Sándor rozsdabarna képei mindenesetre pompásak.
15. Zárójelentés (2020)
A zárófilm, amelyben Szabó piszlicsáré ügyként emlegeti az ügynökmúltat, szörnyülködik egyet a magyar egészségügy helyzetén, és dörgő hangon szónokol a gyűlöletkeltés ellen, majd elfelejt rendezni. Ennek ellenére a legviccesebb, öniróniában ázó filmje, és ez is valami.
14. Találkozás Vénusszal (1991)
Minden adott volt a sikerhez: a Kiri Te Kanawa hangján áriázó Glenn Close, a fiatal Niels Arestrup, és egy Tannhäuser-rendezés Párizsban, melynek rosszemlékű előkészületeit Szabó a Vikingek showrunnerével, Michael Hirsttel írta szatírává. Csak aztán kifelejtette belőle a vicceket és úgy összecsapta a szerelmi szálat, hogy egy szavát se hittük el Glenn Close-nak, ami nem kis teljesítmény a maga nemében.
13. Tűzoltó utca 25. (1973)
Egy pesti bérház élete a II. világháború előtt, alatt és után, annyira szereplővel, amennyit megjegyezni, és annyi szürrealizmussal, amin kiigazodni se lehet. A másfél órájával is rettentő hosszúnak érződő filmből csak az marad meg, milyen jó színész volt Mándy Iván, és milyen szomorúan tud Zelk Zoltán üveget enni.
12. Csodálatos Júlia (2004)
Szabó István szerelmesfilmet se tud úgy rendezni, hogy az ne a tettetésről, az árulásról, a karrierizmusról szóljon, és ez így van rendjén. Az viszont már nagyon nincs, hogy a színházfilm, ami üdítően brit lehetne, humorában, világképében, és történetében ennyire ódivatúan konzervatív. Annette Bening persze pazar: úgy kortyolja a sört, hogy azt Hrabal is megirigyelné.
11. Rokonok (2006)
Móricz regénye a magyar korrupció tűpontos kórrajza, Szabó filmje annak steril illusztrációja. Csányi Sándor tehetsége kevés a főszerephez, Koltai Lajos operatőrzsenije pedig a szűk költségvetéshez, mégis van valami bizsergetően jó érzés abban, ahogy az öreg Szabó ágyúval lődöz az urizáló politikusokra. A magyar rendezők közül sajnos szinte egyedüliként.
10. A napfény íze (1999)
Dagályos, persze, és sokszor érzelgős, ugyanakkor csontig hatoló családregény arról, hogyan tartják fenn az átlagos, tisztességes emberek megalkuvásai a diktatúrát. A végén Pókember nagynénje (Rosemary Harris) summázza melankolikusan a szabói ars poeticát: „Tönkretette a politika az életünket, de szép volt így is.”
9. Apa – Egy hit naplója (1966)
Az egyetlen régi magyar film, amelyben hitelesek az akciók, mert egy gyerek képzeli ilyen bénácskára őket. Bármennyire is távolinak tűnik ma már a háború utáni, apanélküli nemzedék életérzése, a csonka családok korában ugyanúgy húsba vágó – az identitás felvállalása körüli küzdelemmel, a közösségekben szebbé hazudott életünkkel, meg azzal a zűrzavaros önkereséssel egyetemben, ami ma sem könnyebb egy fiatalnak.
8. Redl ezredes (1985)
A tökéletes alattvaló, aki megszervezi a Monarchia kémelhárítását, és annyira hisz a császárban, hogy még a saját koncepciós perét is megszervezné. Hidegrázós tanmese az elfogadásra vágyó és cserébe spiclivé váló kisemberről, egyben pompásan rideg pszichoszexuális dráma az elfojtott homoszexualitásról, amit alapjáraton biztos, hogy nem Szabótól várnánk. Ettől is olyan jó.
7. Hanussen (1988)
Nemcsak kritikusai, de Szabó is kihagyott ziccernek, mellébeszélésnek tartja, pedig rendkívül aktuálissá öregedett a populizmus felemelkedését megjósoló hipnotizőr története, akit előbb akaratán kívül felhasznál, majd belelő az őszi avarba a politika. Tragédiáját a weimari dekadencia és létbizonytalanság csontig hatoló miliője teszi különösen izgalmassá.
6. Szembesítés (2001)
Ízig-vérig amerikai film csupa-csupa hatásos szó- és színészpárbajjal a Hitlernek is vezénylő karmester és az őt számon kérő, amerikai prosztótiszt között, amiben az a szép, hogy az árulásokat kíméletlenül leleplező Harvey Keitelnek adunk igazat, miközben a magát mentegető Stellan Skarsgårddal érzünk együtt. Végül is erről szólnak az ügynökmúlt felett érzett dilemmáink is.
5. Mephisto (1981)
Az elveit, majd a családját, és a szeretőjét is eláruló művész megalkuvása, aki azzal hitegeti magát, hogy a színház felette áll a politikának? Aktuálisabb, mint valaha. A pályán fordulatot jelentő, konzervatívnak mondott előadásmód? Ma is eleven. Szabó István csárdásra emlékeztető örömtánca a díjátadón? Szerintem külön Oscart érdemelne.
4. Szerelmesfilm (1970)
Egyrészt technikai bravúr a zsonglőrködés a három idősíkkal, másrészt újra időszerű a témaválasztás a disszidálás miatt megszakadó, majd elfeledett szerelemről, elsősorban mégis a magyar filmtörténet legérzékibb szexjelenetéről van szó itt, amelyben a lihegő Bálint András és a pihegő Halász Judit gyerekkoruk euforikus szánkózása emlékével siklik fel a csúcsra.
3. Édes Emma, drága Böbe (1992)
Míg mások naivan várták a jólétet, Szabó rögtön ráérzett, hogy 1989 után egy sokkal elemibb létbizonytalanság költözik az életünkbe, és leforgatta az egyetlen igazán jó filmet a rendszerváltásról, trágár punkokkal, villantós szatírokkal, a zaklatásról kéjesen kérdezgető rendőrrel, kéregető cigányokkal, félrenéző emberekkel, és egy alapjaitól rohadó iskolarendszerrel. Dühös melodráma, alulértékelt klasszikus.
2. Bizalom (1979)
Szabó minden filmje a biztonságérzetért folytatott mindennapi küzdelemről szól, a Bizalom a leginkább és a legszebben. Itt dolgozik először Koltai Lajossal (azok a fojtó, mézbarna félhomályok!), kap Oscar-jelölést (megérdemelten), és csalogatja napvilágra a benne élő Bergmant, aki Bánsági Ildikó és Andorai Péter arcán fedezi fel azt a mindent átható szorongást, amit a besúgóktól rettegő szocializmusban éltek át az emberek.
1. Álmodozások kora (1965)
„Te kommunista vagy?” „Nem, én mérnök vagyok.” Szabó István már a pályakezdéskor olyan játékos, mégis érett filmet forgatott, amit azóta se sikerült felülmúlnia: a harminc felett felbomló baráti társaságok történetével nemcsak a saját, de minden azóta jött generáció banális tragédiáját mesélte el. Ha ma rendezné meg Reisz Gábor, akkor se lehetne frissebb, jobb, igazabb.
szerző: Soós Tamás
